Premier(ek)

A múlt hetünk rettentő sűrű volt. Ezért most "csak" az izgalmas részleteket próbálom meg kiragadni.

Először Zitus szempontjából, akivel több "premiert" is átélhettünk.

Az első az, hogy először voltunk együtt igazi nagy, koncerten. Zita nagy kedvence a tavalyi edzőtábor óta Shakira, élen a focivébés "Waka-waka"-val, de azért a többi nótájával is. Tehát, már jó ideje mondogatta, hogy ha Shakira felénk téved, mindenképpen meg szeretné nézni-hallgatni. Hát, "felénk tévedt", múlt csütörtökön. Jószívű anyukámtól kapott is rá két jegyet, névnapi ajándékként, és legjobb barátnője, Dóri (a vívásról) ugyancsak jószívű anyukája révén, még barátnős programmá is alakult a dolog. Hárman vágtunk hát neki a kalandnak: anya, lánya és barátnő! Fel is szerelkeztünk minden földi "jóval", úgy, mint perec, chips és szénsavas lötyik (végigtarolva a tiltólistát...), és vártunk. Meg vártunk. És még mindig vártunk. És még tovább vártunk. Közben egy DJ gyilkolta az agysejtjeinket. A lányok kezdtek nyűgösek lenni. Az alattunk lévő sorban, egy anyuka azt javasolta lányának (tele volt aprónéppel...), hogy az általa vásárolt pogi hamarosan teljesen kiszárad, így azzal majd megdobálhatják a sztárt, ha végre méltóztatik megjelenni. Komolyan fontolgattam, hogy hagyjuk ott az egészet, csak a belépőjegy förtelmesen borsos ára tartott ettől vissza.

Potom másfél óra várakozás után, végül csak megtisztelte budapesti közönségét az aprócska hölgy. És tartott egy másfél órás zumba órát... Na jó, túlzok, De hihetetlen mennyiséget táncolt, ami szerintem néha az éneklés rovására ment. Néha annyira, hogy gyanús, hogy volt ott playback is, egy-két számnál. Viszont el kell ismernem: nagyon ügyesen táncol, nagyon "gusztusosra" gyúrta magát ezzel az edzés-technikával. A hangja különleges, bár nem annyira erőteljes, szerintem. Jó ötletei voltak, nem sablonosan adta elő a számok java részét, és még egy kis Metallicát is bevállalt (Nothing else matters), igen szép hangszereléssel. Szóval összességében jó volt az egész, csak az a másfél várakozás óra ne lett volna....

Tehát, ez volt első "premierünk": közös koncert. nem tudom, mennyi lesz még, legalább is Zitával, meddig nem leszek ciki.. (De láttuk Bartos Erikát, és az APG sorozat összes szereplőjét: még nekik sem ciki családostul rock-koncertre menni....)

A másik premier ezalatt zajlott, tulajdonképpen, párhuzamosan, csak hogy "egyszerű" legyen az életem. Zitának ugyanis erdei iskolája volt a múlt héten, szerdától szombatig. Na mármost. Úgy szervezték, hogy a szülők vigyék le a gyerekeket; anyagi megfontolásokból ez volt a legésszerűbb. Nagyon klassz helyen voltak, mindenkinek csak ajánlani tudom erdei iskolaként. Ez a Hollókőhöz egészen közel eső Cserhátszentivánon volt, az "Angyalkert-tábor" nevű helyen. Romantikus, kultúrált, térerő és tévé nélküli, szép táborhely ez, egy lelkes táborvezetővel, aki szépen bevezette a "városi" gyerekeket a vidéki lét bájába: túráztak, tehenet fejtek, "parasztolimpiáztak", tábortüzeztek, stb.

Persze, én voltam az egyik "szállító", már szerdán is. Aztán csütörtökön visszamentem, Zitáért, a Shakira koncert miatt. Aztán péntek délelőtt visszavittem, a Kicsik anyák napi ünnepsége után. Aztán szombaton érte mentem. Igen, négyszer jártam ott. Kicsit őrültség. Belátom. Viszont egy valami miatt nekem teljesen megérte (pontosabban több valami miatt...), mégpedig azért, mert életében először, nem volt Zitának gond az elalvás tábor-helyzetben!!! És ennek úgy örülök!!! Ez is egy igazi premier! Remélem, ezzel áttört benne egy régóta szunnyadó gát. Persze, ez nem azt jelenti, hogy este tízkor, villanyoltás után mindenki elaludt. Áh! Ment a buli! De amikor mindenki lenyugodott, akkor ő is, és nem forgott álmatlanul, szorongva, sírdogálva... És ez szuper!!!! Őszintén szólva, azt hittem, hogy a Shakira koncert után majd azt mondja, hogy nem akar visszamenni, ha esetleg rossz élménye lett volna első éjszaka. De nem így lett! És ez olyan jó! Akik már régebb óta olvasnak, tudják, hogy ez micsoda előrelépés számára, számunkra!

A harmadik "premier" pedig megint igen érdekes. Mert ugye, Zita, a múlt héten csak egyszer, hétfőn, volt edzésen. Aztán jött három, egyáltalán nem pihentető éjszakája, szerdától szombatig. Majd szombat reggel, amikor érte mentem, nem pihenni tértünk haza, hanem mentünk egyenesen (Zolit "fölcsípve") Balatonalmádiba, vívó-versenyre. És mi történt? Zita élete legjobb eredményét érte el, átlépve végre a komoly pszichés határt, amit a nyolcas döntőbe jutás jelent! Végre kapott érmet, oklevelet (sőt még egy könyvet is), végre őt is kihívták, megtapsolták!!! Zoli is sokat változtatott a hozzáállásán, nagy örömömre, Zita is használta végre az eszét, és sikerült, amiről álmodott! Úgy örült!

Ezek voltak tehát a hét főbb eseményei, Zita premierjei szempontjából.