Pages

2011. június 21., kedd

"Családmodell"

Közhelynek számít már az, hogy a legnagyobb ajándék, "amit" adhatunk a gyerekünknek egy testvér.Nos, a mieinket jól elkényeztettük, hiszen jutott nekik három is... És mivel elkényeztettek, szoktak is még reklamálni egy kisöcsiért... De most nem erről szeretnék írni. Hanem arról, hogy néha azért elmerengek: vajon tényleg olyan nagyon jó nekik, hogy három másikkal kell "megküzdeni"? Úgy általában, no meg persze a szülői figyelemért?

Ez a kérdés mostanában azért vetődik fel bennem gyakrabban, mert Klára és Emma között szinte tapintható az ellenségeskedés. Klára mindenért visít - amit Emma tesz vagy nem tesz, Emma pedig Klára összes cselekedetében és mondatában keres - és talál! - valami kifogásolhatót. Persze, Klára meg már tökélyre fejlesztette Emma idegesítését. Emma pedig az első szikrára robban.Veszekednek folyton, megállás nélkül. A békepipa is egy jó ötletnek tűnt - hatott is vagy fél órán át...

A múltkor már leültettük a két "ellenséges felet", és megkértük őket, hogy próbálják meg megfogalmazni, hogy mi zavarja őket annyira a másikban. Lehet, hogy egy gyerekpszichológus kihallotta volna a válaszokból a "lényeget", nekünk nem nagyon sikerült. De legalább azt tudatosítottuk bennük, hogy érzékeljük a problémát, bánt minket, és szeretnénk megoldást találni rá.

Bízom azért benne, hogy leginkább csak két "menetrendszerű" jelenség egyidejű és kissé hangsúlyosabb felbukkanása az ok, és majd elül egy kicsit ez a zákányos hangulat. A két jelenség közül pedig az egyik Klára nyári hisztiszériája. Ez kicsit később szokott jelentkezni, és kb. két-három hétig tart, sok-sok legyilkolt anyai (és apai) agysejtet hagyva maga mögött. Érthetetlen hisztik, amik váratlanul csapnak le, és ugyanúgy vonulnak is el... Ez most kicsit korábban érkezett, remélem korábban is távozik, és már célpontja is van sokszor Emma személyében... A másik jelenség pedig Emma (tan)év-végi kimerültsége, amiről már írtam is. Hát, most azért már pihenő időszak van, csak regenerálódik...

Visszakanyarodnék tehát az eredeti témához. Vajon mennyire mérik fel egy nagycsalád pozitívumait, és vajon mennyire élvezik ők is ezt a létet? 
Határozottan megnyugtató választ kaptam, ahogy elnéztem őket mostanában legozás közben. Valahogy nagyon rákaptak ismét - hiába, ez is hullámokban jön. Persze, az állóháború miatt leginkább úgy, hogy Imó és Emma építenek közösen, Klára pedig külön (és minden egyes kockán összekapnak...), de azért előfordul az is, hogy hármasban játszanak relatíve békében. Zita ezekből legtöbbször kimarad, de néha ő sem átall leheveredni húgai mellé.
Hogy kaptam hát megnyugtató választ? Hát abból, amiket építenek! Az összes kreáció "nagycsaládokat" lát el fedéllel, és a házat körülvevő állatokból sem szűkölködnek. Szóval, azt szűrtem le, hogy egy részről, számukra ez a természetes, más részről pedig, nincs is ezzel gondjuk... Mert a játékban akár a vágyaikat is megfogalmazhatnák... És soha nincs senki egyedül az ő játékaikban. És ez jó. Ez az, ami megnyugtat.
Legutóbb lefotóztam őket, csak hogy illusztrálhassam:
 A Klára-féle hálószobában nem kevesebben, mint hatan alszanak!!!

 Imola és Emma "családjában" tízen ülnek le vacsorázni "rendszeresen", Imó éppen a tizediket "ülteti" le... 

 Talán már nincs is elég hely, ezért lehet az, hogy az a két hölgy csak az emeleten tud étkezni..... És hát, háziállatban sincs hiány... (mondjuk, akad pár egzotikus is...)

 Játszani csuda jó!!!!

Klára is büszkén mutatja, ahogy a háza népe egy része (nem mind!!!) egy kis kirándulásra indul...

Szép is a nagycsalád, no!

6 megjegyzés:

khase írta...

Szilvi, nekem van egy batyam, de 5 eves voltam, mikor elvaltak a szüleink, minket kettevalasztottak es szinte testver nelkül nöttem fel. Emlekszem, akarhol voltunk, jatszoteren, nyaralni, kirandulni vagy csak ismerösöknel, mindig nagyon irigyeltem azokat, akiknek van testverük, jatszopajtasuk, cinkosuk... es a mai napig ugy erzem, hogy hianyzik valami az eletemböl, mert igaz, hogy van testverem, es tartjuk is a kapcsolatot, de nincs meg az a szoros összetartas, kapcsolat..

Ezert (is) nagyon szeretnem, ha Marcelnek egyszer lenne kistestvere :)))

Vegül is ök, a gyerekek az elet ertelme :))))

Persze negy lannyal nem lehet mindig egyszerü, es lehet, hogy neha nekik is "elegük van" a sok testverböl, vitaznak, veszekednek es szivesebben lennenek egyedül, de hosszu tavon biztos, hogy nekik ez nagy ajandek, hogy negyen vannak Nektek es egymasnak is!!!

Sok puszi: Orsi

Szitya írta...

Orsi!
Tiszta szívemből kívánom, hogy Marcelnek mihamarabb legyen testvére!!!
Tulajdonképpen én is arra lyukadtam ki, hogy a viszályok ellenére is jól érzik ők magukat négyen... :-)

Agnes. írta...

Kerlek nezz be hozzam, van nalam valami a szamodra!:)

NőiCsizma írta...

4 lányosként Én is hozzászólok... :)
Mi a nővéremmel csak ketten voltunk, mégis rengeteget veszekedtünk.
Az Én lányaim még kicsik, de ők is folyton összevesznek mindenen. Mindig az kell, amivel a másik játszik. És persze megy a verseny is: ki kap először enni, ki ébresztheti fel a legkisebbet, ki teríthet, kit eszek ki először a kádból, kit öltöztetek először, stb. Ennek ellenére számtalan megnyilvánulásuk van, hogy mennyire szeretik egymást és mennyire féltik egymást. Volt, hogy a második lányom más irányba indult, mint mi, már kemény 10 méterre eltávolodott tőlünk, mikor a legnagyobb (4 éves) szabályos pánikrohamot kapott, hogy Mirinek valami baja lesz!!! Vagy mikor a harmadik lányom (1,5 éves) megtetszett egy kisfiúnak az utcán, 2 méterről méregették egymást, Miri meg közéjük állt a legcsúnyább nézésével és addig el sem mozdult, míg a kisfiú tovább nem ment a szüleivel. Vagy mikor a szomszéd pici lány elveszi Linitől az egyik játékát, a nagyok simán visszaveszik és megvédik a kicsit.
Vagy azt is említhetném, mikor Lini elcsúszott a kádban és a víz alá merült, Tamara hisztériás rohamot kapott...
És persze rengetegszer remekül eljátszanak együtt, hancúroznak, hangosan kacagnak.
Én biztos vagyok benne, hogy hiába fognak még milliószor összeveszni, és hiába nagyon nehéz most nekem 4 kicsi lánnyal, NEKIK nagyon jó lesz életük végéig, hogy négyen vannak (vagy többen...) és számíthatnak egymásra mindig. Ahogy khase írta: van cinkosuk.

Szitya írta...

Agnes!
Köszönöm!!!
Edit!
Hát persze! Remélem, hogy azért az jött le az én bejegyzésemből is, hogy noha mostanában kissé kiborít a két Kékszeműm acsarkodása, azért látom én, hogy a lényeg rendben van!
És egyébként a bajban ők is hihetetlenül összetartóak, meg akkor is, ha mi nem vagyunk ott. Csak örülnék, ha a "nem bajban" is békésebben lennének...:-)

Timi írta...

Előbb utóbb béke lesz köztük és fel adják a harcot.Talán Klára féltékeny,hogy Imoval játszik Emma és nem vele,de ezt még nem tudja elmondani,csak bosszantani a nagyobbat,vagy csak kíváncsi meddig bírja a nővére a vérszívást.Nálunk a Niki is professzionálisan tudja a Nonot idegesíteni,de meg oldjuk és ahogy jött a vihar olyan gyorsan múlik el és a megértés van köztük.Tudom iszonyatosan rossz azt látni,hogy ennyire nem jönnek ki egymással de később talán minden rendbe lesz köztük és nem csak a "bajban".Kitartást a harcokhoz és hisztikhez is!!!Tényleg itthon vannak már a lányok a Balatoni "élményparkból"???:-))))