Életjel

Szóval vagyunk mi, egészen jól, csak valahogy nem vesz rá a lélek, hogy a számítógép előtt legyen nagyon melegem...

Azért most összefoglalnám az elmúlt heteket, mert hiába születnek bejegyzések a fejemben, és hiába vélem sokszor úgy, hogy "na ezt biztos le kell írnom", általában elmarad. Hol ezért. Hol azért. Hol meg, nem fogjátok kitalálni, amazért.

A szünet első hetében táborozás folyt: Klára és Imola tornatáborban voltak, aminek legeslegnagyobb vonzereje (a táborvezető, Judit "néni" személyén kívül) a medence volt. Hiszen már akkor, időszámításunk előtt pár évvel, azaz június közepén, is meleg volt... Ezalatt, Zita és Emma jobb agyféltekés rajztáborban voltak, és nagyon élvezték. A rajzaik pedig lenyűgözőek lettek, tényleg!

Aztán a következő héten már Zita számára is kitört hivatalosan a vakáció. Ő is kézhez kapta bizijét, ami ugyan nem lett kitűnő (mondtam is neki, persze viccesen, hogy ő a család "fekete báránya"), de szuper lett azért, és csak így tovább, és szétvet a büszkeség. Ja? Hogy ő jövőre azért kitűnő szeretne lenni? Ha gondolja, engem nem zavar....

A jutalomkönyveket már nem bírták megfogni... .-)

Ennek a hétnek a végén teljesen szétoszlott a család. Emma megkapta fantasztikus nagyszüleitől a tízéves szülinapi ajándékát: egy párizsi utat. Emma választhatott magának társat, és ő volt olyan jófej, hogy az Zita lett. Így Zitus boldogan ment velük - úgy látom, hogy komoly rajongást érez eziránt a város iránt, és egyáltalán: nagyon szeret utazni és felfedezni. Emma számára talán a Roland Garros-on tett vezetett túra volt a legnagyobb élvezet, no persze, azért ő is örült, hogy felmászhatott az Eiffel-torony tetejére, hajózhatott a Szajnán, sétálhatott a Champs-Élysées-n, megkereshette Győr nevét a Diadalíven, stb...

Örülnek, hogy ott lehetnek!!

Emma kiválasztotta az öltözőszekrényét... :-)

Kicsi lány a NAGY pályán

Zita rengetegszer lefotózta a megunhatatlan Eiffel-tornyot.
Nekem ez a kép tetszik a legjobban.

Amíg a Nagyok nagyszülői kényeztetés alatt álltak, én hasonló céllal utaztam el a két Kicsivel, Magyarország leghíresebb "gyerekbarát" szállodájába. Azt szerettem volna, hogy minden úgy legyen három napig, ahogy ők kívánják. Angyalokkal laktam hát ezalatt az idő alatt, az idegek kivasalódtak, a szájak folyamatos mosolyra húzódtak. Volt sok pancsolás, meg kézműveskedés, meg játszóterezés, meg ugrálás, meg megint pancsolás, meg megint és megint. Jó móka volt, vidáman tértünk haza. Zoli mostanában sehová sem tud eljönni, így ide sem tartott velünk. Félő, hogy lassan megszokjuk.

Iker-bohóckodás

Iker-pancsolás

Iker-majomkodás

Egyéni jégkrémezés á la Imola

Egyéni fagyizás á la Klára

Gokart-mámor

Ezen a héten pedig baba-mama-barát nyaralás folyik... :-) "Mama" és persze "Papa" pesten főhetnek a levükben, dolgozhatnak, ügyintézhetnek, kettesben vacsizhatnak, mozizhatnak, sétálhatnak és vendégeket fogadhatnak (sőt! csak zárójelben, titokban jelzem: lekvárfőzés is zajlott ezen a héten!!!), a "babák" pedig Zamárdiban, "Laci-táborban" "senyvednek". Kényeztetés magas fokon: Balcsi, sütögetés, kertmozi, ugrálás, pingpong, tollas és foci (ja mert még két legényke is velük tart), kalandpark, lovaskocsizás, kerti jacuzzizás, éjszaka légkondis pihi, őrületes étrend (inkább nem is részletezem), nyugi, vidámság, semmilyen elanyátlanodás... Nos, itt tartunk, ennek "vetünk ma véget"....