Nyafoghatnék a hó miatt. Mert keresztülhúzta a számításainkat. Nem kicsit húzós időszakon vagyunk túl. Zoli minden idejét és energiáját leköti a hamarosan induló hétvégi főműsoridős produkciója, engem meg egyre többet tart magánál a minisztérium és az ottani teendők. Emiatt sem nyafognék igazán. mert az van, hogy mind a ketten élvezzük, szeretjük, amit csinálunk. Csak éppen fárasztó. Nagyon. És persze, a lányok most kevesebbet kapnak belőlünk. Milyen csodálatos viszont, hogy a Nagyszülők ilyen szívesen segítenek be, sőt néha még a Keresztfiam, Dani is. Aki ugye a lányok unokatestvére - mekkora buli, amikor ő megy értük edzésre! Szóval, ők sem nyafognak nagyon, egészen jól veszik az újfajta kanyarokat. De hiányzunk azért egymásnak mi mind, így családilag. Ezért beszéltük meg valamelyik hajnali kávézásnál Zolival, hogy most úgy állunk végre, hogy belefér egy csobbanós-kényeztetős hétvége hatunknak. Úgy terveztük, hogy vasárnap majd a balatonparti szállodából megyünk át a közelben megrendezésre kerülő vívó-diákolimpiára; és míg Zita küzd, addig a húgok majd Vera-barátnőmnél időznek Füreden.
Hát nem, ebből semmi nem lett. Nem utaztunk el, elmarad a verseny is. Ítéletidő van. Kész szerencse, hogy nem vágtunk neki és nem rekedtünk ott valahol az autópályán.
Itthon vagyunk hát. De nem nyafogunk. És végül is, ez is pihentető. Nincs ugyan meg az az élmény, hogy helyettem megcsinál mindent valaki más (pl. főzés, mosogatás, stb.) ráadásul az élelmiszer-raktáraink sincsenek feltöltve, de megoldjuk.És a lányok már órák óta benne vannak valami játékban, végre veszekedés nélkül, felszabadultan, a lecke sem nyomasztja még őket - messze a hétfő.
Imola pedig hozza a mókás formáját. Elég sokat tudnak már a Kicsik is az 1848-as forradalomról, Petőfiről, Március 15-ről, de nem biztos, hogy minden eseménynek és fogalomnak értik a súlyát, igazi jelentését. Így fordulhatott elő ebédnél az alábbi megmosolyogtató párbeszéd:
"Én tudom ám, hogy hogyan halt meg Petőfi"-büszkélkedik Imó.
"Na, hogyan?"- kérdezünk rá bátorítólag.
"Hát, elbotlott egy csatában."
:-) :-) :-)
6 megjegyzés:
a magyar nyelv szépségei :) Gergő egyik külföldi barátját - aki elég jól beszél magyarul és még egy-egy szóviccet is megért - vicceltük meg a múltkor. Tudja, hogy -"ász" / -"ész"-szel képzünk néhány foglalkozást, ami utal arra is amit az illető csinál. (pl.lovakkal foglalkozik a lovász, cipővel a cipész..stb) Kérdeztük tőle, hogy hogy hívják azt, aki a fürdőben felteszi a csempéket a falra...természetesen szemrebbenés nélkül rávágta, hogy csempész :D
Imó dumája megalike :))))
Hát elnézve a híreket, tényleg örülhettek és szerencsétek van, hogy nem indultatok el és nem kellett valahol útközben órákat vesztegelni a hidegben, hóban, hófúvásban. De együtt vagytok, lehet egy kicsit lazítani, pihenni és egymásra figyelni :)) azért néha kellenek az ilyen "láblógatós" és semmittevös hétvégék is, még akkor is, ha nem ez volt a terv :)
Használjátok ki, töltödjetek fel és pihenjetek, amennyit csak tudtok :))))
Szép hétvégét!! Puszi Orsi
Imó :D Rékának azt tudtam nehezen elmagyarázni, hogy hogy is van az, hogy most a lovat lőtték le, amin lovagolt - ez mondta nekik a napközis tanító néni - vagy elesett a csatában, mert csak egyféleképpen halhatott meg.
Örülök, hogy nem ragadtatok sehol! Bár ti abból is kihoztátok volna a legjobbat! Étterembe meg még mindig elmehettek, és akkor se élelmiszerraktárbaj, se főzés, se mosogatás. LEgalábbi segy :)2112
Eszter!!
Ez jó!!! :-) Szerintem Imót, magyar létére, is simán bele lehetne csalni egy ilyen csapdába! Különös módon tudja kínozni a magyar nyelvet...
Orsi!
Pont ilyen láblógatós lett, ahogy javasoltad. És még jó sokat tudtam mozogni is, ami külön jót tett, mert már kezdtem elmerengeni, hogy vajon vannak-e még izmaim... Vannak. Most éppen "lázban égnek". :-)
Kikocs!
Az étterem is megvolt egyszer! :-)
Nem tudom, hogy milyen jót lehetett volna kihozni egy éjszakányi autópályán veszteglésből, inkább bele sem gondolok....
Megjegyzés küldése