Pages

2013. március 17., vasárnap

Kamasz-száj

Egyszer, valamiért, Zita azt találta mondani anyukámnak, hogy szeretne megnézni egy operát. Anyukámnak több sem kellett, beszerzett három jegyet egy operára. Történetesen tegnapra. Történetesen a Bánk bánra. Egy darabig úgy volt, hogy mégsem megy Zita, hiszen közbejött a vívó-diákolimpia és vele a Balatonon töltött hosszú hétvégénk gondolata. Aztán megint közbejött valami. Ez az eszement időjárás. Tehát maradtunk, és Zita szombat estéje felszabadult. Mondjuk, már éppen nem volt teljesen biztos abban, hogy ő pont Operába szeretne menni, de rábeszéltem, hogy higgye el, élmény lesz a javából. Végül tehát felkerekedett, két nagymamája társaságában.
És persze nem bánta meg. Nemcsak azért, mert olyan, mint az apja; nevezetesen, hogy bárhová megy, ismerősre akad (ráadásul edző-, klub- és csapattársára), hanem azért sem, mert tetszett neki az előadás.
Bevallom, hogy én már éppen elalvófélben voltam, amikor ő visszatért a kulturális programjáról, így csak ma reggel mesélt az élményeiről.
- Anya, az elején eljátszották a Himnuszt.
- És felállt mindenki?
- Ja. Meg még énekelni is kellett.
- És te énekeltél?
- Aha. De milyen már, hogy mi megyünk az Operába, és még nekünk kell énekelni?!
:-)

5 megjegyzés:

Dominika írta...

:-)))))
Nagyon tetszik, hogy a két nagymama vitte el Zitát. Ez annyira jó. (És ritka...)
Örülök, hogy "csak" otthon ragadtatok, és nem valahol útközben.

Bogár és Gerti írta...

Csuda pofa :)

szepniki írta...

tényleg, a két nagymama unikum! és milyen jó fej lányod van :)

En - Hababann írta...

Így már értelmet kapott ez az elmúlt néhány eszement nap! :D

zsuzsi írta...

Azt lehetett tudni elore, h felallos himnuszeneklessel kezdodik az eloadas? Anelkul nincs Bank Ban?