Harmadik felvonás: Anya-Lánya kaland

Tavasszal Zitus elkezdett "megfőzni" minket, mondván, hogy mivel az Ikrek idén lesznek tízévesek - biztos elviszik őket a Nagyszülők valami klassz helyre a "tízéves-az-unokánk" utazásra; a május 1-jei hétvégén pedig Emmával Londonban voltunk, neki meg az idén nem is jut "szülős" utazás...., nem lehetne-e, hogy mégis? Próbáltam említeni, hogy az a december sincs még túl messze, amikor közös születésnapi ajándékként, Apával kettesben barangolták be Rómát. Erre az volt a jó előre "bekészített" válasz, hogy igen, de VELEM még nem utazott el sehová sem kettesben. Kissé "megrogytam", no meg persze nem volt bennem túl erős ellenállás azért. Még megkérdeztem, hogy melyik városra gondolt. No, itt már örült a "nyavalyás", és elgondolkozott. Végül kibökte, hogy Barcelona. Mondta, hogy Amszterdam, vagy Barcelona, de mivel a Nagyapja (az én apukám) nemrégiben megemlítette, hogy szívesen elvinné egyszer őt és Gergőt (unokaöccs) Amszterdamba, így inkább Barcelona legyen. (Ez a megjegyzés "később" majd fontosságot nyerhet... :) )

Zolival megvitattuk a dolgot, megnéztük az árakat és a családi költségvetést (a várhatót.....), és azt mondtuk, hogy jó, hát legyen. Ehhez hozzátartozik az, hogy mindketten látjuk, hogy Zitával óriási szerencsénk van, mondhatni "jó gyerek", a szó legártatlanabb értelmében. Lelkiismeretes, szorgalmas, önmagával szemben komoly elvárásokat támasztó és annak meg is felelő, hihetetlenül tudatos, mondhatni CÉLtudatos kamasz ő, aki igazán érdeklődik már más kultúrák, városok, látnivalók iránt. Igen, ez kényeztetés, nem is akármilyen. De, úgy ítéltük meg, "kiérdemelt" és - ha lehet ilyet mondani - "értelmes" kényeztetés. És hát, eléggé utolsó sorban, de azért az is szempont volt, hogy én is szívesen mentem egy ilyen útra. :)

A repülőjegyeket hamar megvettük - Zita elkezdhette visszaszámolni a napokat. Amik aztán, amikor egyszer csak elérkeztek, úgy elszálltak, hogy csak!

Péntektől hétfőig jártuk be a katalánok gyönyörű és pezsgő fővárosát, teljes nyugalomban, harmóniában és vidámságban. Rengeteget gyalogoltunk, a híres Rambla közelében lakva; imádtuk a Gaudí-tervezésű Güell-parkot, meg úgy általában Gaudí épületeit, felszálltunk a funikuláréra (hatalmas "hegy" van ám ott a tengerparton... :) ), sétáltunk és lazultunk a tengerparton, múzeumban is jártunk, jókat ettünk (Zita rákattant a sonkára, én viszont továbbra sem szerettem bele a paellába, sokkal inkább a kis "tapas"-okba), beszélgettünk, és igen, "shoppingoltunk" is. Mindenhol sokan voltak, de ettől a város csak "pezsgett", és nem lett feszült, "ideges". A ciprusiak után egy cseppet kevésbé tűntek a katalánok kedvesnek, de azt láttuk, hogy egymás között nagy a jókedv. A szállásunk remek helyen volt, és picinke tetőteraszán jólesett egyet "koktélozni" a nap végén.

Mindeközben Zoli itthon "állta a sarat" a másik három leányzóval, méghozzá igen jól. Levitte őket Boglárra, és teljes lazasággal vett minden "kanyart". Nekik is jól jött pár "apás" nap, szerintem.

Összefoglalva: nagyon jó ötlet volt ez a kettesben eltöltött pár turistáskodós nap. Nagy szerencsém, hogy ez megadatott nekem, mint ahogy hatalmas szerencsém az is, hogy ilyen lányom van, mint Zita (Meg persze, mint Emma, Klára és Imola is!!!!!!!! :) ) Remélem, lesz még alkalmunk ilyesmire, bármilyen kombinációban!

Boldog turistalány érkezéskor, a Rambla elején

A csodálatos Güell-parkban

Szintén a Güell-parkban

Zita jól "összebarátkozott" ezzel a "jószággal"

Továbbra is Güell-park: a láncom megy az oszlopcsarnok színeihez

Egy másik Gaudí-csoda: Casa Batlló

És a klasszikus Gaudí-látványosság: 

a Sagrada Familia

Kilátás ifjú hölggyel

Másik kilátás - ugyanazza a hölggyel :)

Tengerpart a nagyváros "szélén"! Pazar!

Zitának megtetszett a fénycsóva: odaállított :)

Kulinárs élvezetek: főszerepben a "jamón iberico"

Egy másik katalán klasszikus: a sangria (csak kóstolni! :) )

 És pár "selfie":

A Güell-parkban

Még egyszer ott

A tengerparton

 És végül még egy Zitáról. Mert vidám. És szép....