Itt a farsang, áll a bál

Az idei február sem telhet el anélkül a fergeteges forgatag nélkül, amit farsangnak nevezünk. A"Nagyoknak" múlt pénteken volt, a "Kicsiknek" pedig éppen most zajlik.

Megmondom őszintén, hogy idén nem állítottak komoly kihívások elé a csajok és ezt egy cseppet sem bántam. Lehet, hogy lustulok, vagy az is lehet, hogy az merít ki, hogy az elmúlt három hónapban drága Férjem szinte sosem ért haza este 8 előtt.... Szóval, a két Nagy tündérnek álmodta meg magát. Ez, Zita részéről igen csak meglepett, de nem bántam. Még mindig jobb, ha kislányos dolgai vannak, mint ha azt mondaná szenvedő blazírt arccal, hogy a "farsang ciki" vagy valami hasonlót. Zita csak annyit cifrázott, hogy tavasz-tündérként kívánt pompázni. Emma boldog volt a "sima" rózsaszín álom tündér verzióval is..... Szóval, sikerült vennem két tütüt, egyik rózsaszín, másik fehér-sárga. Ez utóbbira felvarrtam néhány kis virágocskát, a tavasz-tündérség kedvéért. Emma rózsaszín tüll-ujjú tornaruháját húzta még fel, rózsaszín harisnyával és torna-papuccsal (ez már mind volt), felöltötte gyönyörűséges szárnyait (ugyancsak bolti, nem drága, de nagy kincs) és a vele járó varázspálcát megragadta. Már készen is volt. Zita egyik fehér pólójára felvarrtam egy csomó kis virágocskát (csattokból lehullottakat, fűzős játékokban találtakat, stb.). Felvett még továbbá egy zöld kendőt (Jutka mamától), néhány zöld és sárga bizsut (ugyancsak Jutka mama gyűjteményéből) s egy kölcsönkapott szárnyat. A varázspálcája néhány összeragasztott hurkapálcára rátekert és rögzített zöld (maradék) tüll-anyag volt. Felvett még egy vékony, testhez álló fehér pamut-nadrágot és ő is készen volt. Illetve csak majdnem.... Mert a farsang reggelén (idén kivételesen délelőtt volt az iskolás farsang) még elvárta mindkét nő-palántám, hogy bodorítsam be a hajukat a nemrég hasonló célokból beszerzett hajsütővassal... Hát, el is késtek, de nem volt harag.... Hiszen olyan szépek lettek....
A Kicsik pedig.... Nos, Klára nagyon lazán és kedvesen kijelentette, hogy neki jó lesz valami abból, ami már van. Végül Imola is becsatlakozott. Így, ma reggel egy nyuszikát (Klára) és egy cicust (Imola) puszilgattam meg a csoportszoba ajtajánál. Egy csoport, amire hamarosan visszatérek. Elöljáróban csak annyit, hogy nagyon-nagyon-nagyon örülök, hogy ovit váltottunk!