Megint névnap

Imola, a mi kis ráadás-nótánk Életünk "koncertjén", a "bonus-track" Sorsunk lemezén, akit a "hármat fizet négyet kap" akció keretében kaptunk az Égiektől, ma ünnepli a névnapját. Imola -szerényen meghúzódik az egyik fagyosszent, Szervác, mögött, de mi tudjuk, hogy ott van...:-)

Miért Imola lett Imola? Talán nem meglepő, hogy mikor kiderült, hogy ismét két leányzó érkezik családunkba; túl a "döbbeneten", komoly fejtörést is okozott nekünk ez a hír. Milyen nevet adjunk a két új jövevénynek? Úgy éreztük, hogy Zita Annával és Emma Nórával már kimerítettük az összes olyan szép lánynevet, amiben mindketten meg tudtunk egyezni. Végül ahhoz a módszerhez folyamodtunk, hogy mindketten ajánlunk a másiknak két-két nevet és abból a két névből választ a másik egyet, amelyik jobban tetszik neki. Az én két befutóm Klára (egy regény: a Kísértetház főhősnője miatt - a könyvet már évekkel korábban olvastam, de Clara, mert ott a lágyabb "c"-vel volt, ahogy magam is igazán szerettem volna anyakönyveztetni, tehát Clara a főhősnő nagyon megtetszett nekem - és egyébként a mi Kláránk hű utódja...) és Róza volt (Róza csak azért, mert egy Rozi csak huncut, de csajos nőszemély lehet - számomra). Zoli két kedvence (na, most ez nem lesz túl meglepő!) Imola volt és Flóra. Nekem van egy szépséges és nagyon kedves Imola barátnőm, így igazán kellemes személyhez társítottam a nevet. Kicsit zavart a név jelentése (egy mocsári növény, hínár-szerűség), de Zoli szerint olyan szépen csengő név, hogy ez nem lehet gond. A Flóra név tetszik, csak babonából nem szerettem volna, ismertem ugyanis egy nagyon kedves, de beteg és keveset élt Flórát. Zolinak pedig a Rozi nem tetszett és punktum.

Így lett nekünk Kláránk és Imolánk. A második név pedig, Imola esetében: Réka. Érdekes, ez a név mintegy evidencia merült fel. Réka mindkettőnknek tetszett. Hogy miért nem lett első név? Mert akkoriban ismertünk vagy tíz kicsi Rékát. Ha egy ilyen gyakori nevet adunk az ugyancsak gyakori Balogh-hoz, hát az lehet, hogy nem szerencsés. Azon aggódtunk, hogy majd kerül az osztályába még egy Balogh Réka. Ezért kapta meg másodikként és így lett ő, a mi "legmagyarabb" nevű lányunk: Imola Réka!

(Minden név-választásnál igyekzetünk ritka, de nem furcsa nevet adni a fentebb említett okokból. Hát.... Kissé ráfaragtunk. Míg 2002-ben még letoltak a szülésznők, hogy miért adunk ilyen "kontyos öregasszony" nevet Emmának, hát most nem tudunk olyan helyre menni, ahol ne találkoznánk legaláb egy, de inkább több Emmával.... Nemrégiben kitették az iskola bejárati ajtajára a következő tanévre felvett gyerekek nevét. Lesz Zita, lesz Emma és lesz Imola is. Csak Klára nem. Mert igen, az Imola is divatos lett! Egész sokat ismerünk... Vicces.....)

És milyen a MI Imónk, az egyetlen és megismételhetetlen Balogh Imola Réka? Huncut, nőies, gömbölyded, félénk, de mégis kiegyensúlyozott, hihetetlenül ügyes tornász és úszó, ugyanakkor kissé nyafka, érzékeny és..... gyönyörű! Eszméletlen sok beszédhibája van (gyakorlatilag egy dupla-mássalhangzója sincs még meg), a ritmusérzékét sem találta még meg, de egyre szebben rajzol (most már teljesen értelmezhető dolgokat), sok dalt ismer és énekel is (ugyanakkor az ovis anyák napján csak maga elé suttogta a verseit-dalait). Imád babázni, most éli a hercegnő-korszakát, szereti a testvéreit (az óvónők mesélik, hogy szabályos pánikban tör ki, ha nem ülhet le Klára mellé, ha valami "foglalkozás" van), Emmával a legnagyobb lelki társak (pl. együtt járnak vécére nagydolgot végezni: egyikük a vécén, a másik a fürdő-szoba szőnyegen és vígan dalolásznak). Esténként, mikor odabújok hozzá, búcsúzni, kivillanak a félhomályban fehér rizsfogai és suttogva sorolja -tizenegy-tizenkettő, tizenhárom... egészen huszonakármeddig, majd egyszer csak megáll. Na, annyi puszit fog nekem adni, én meg számolhatom hangosan....

Ma reggel odaadtuk neki az ajándékokat. Csak úgy ragyogott! Apa adta a virágot (rózsaszín -naná!- korall-virág), én a csomagot, ami az általa kért úszósapkát (rózsaszín -naná!- cicusos, még füle is van) és egy szépséges (rózsaszín....) hercegnős mesekönyvet takart (ez utóbbiban szerepel végre, többek között, a Szépség és a szörnyeteg, ami eddig nem volt meg és Imó sűrűn hiányolta) . Az óvódába vittünk némi édességet ünnepelni-valónak és Imó, a szatyorral a kezében, minden szembe-jövővel közölte: ma van a névnapom!

Imádunk, Imó! Boldog névnapot!