Megkésve bár...

...de annál nagyobb szeretettel köszöntöm most édes kicsi Kláránkat, akinek tegnap ünnepeltük a névnapját. Úgy várta már! Hetek óta számolt vissza eddig a napig! Talán a mi tudatosságunk is benne van abban, hogy nagy "feneket" kerítsünk a névnapozásnak, főleg az Ikrek esetében, hiszen ez az egyetlen SAJÁT ünnepük! Szeretik ők a születésnapjukat is, naná, meg az összes közös "sátoros" ünnepet, de ez, amikor a figyelem csak rá(juk) irányul, ez az igazi!

Összegyűltünk tehát, ahányan csak tudtunk, és virág- és pusziözön közepette "megadtuk a módját": megünnepeltük Klárát! Klára pedig, nevéhez méltón, "ragyogott" és teljesen elégedett volt a napjával!!!!! Volt olyan plüss-kutyus nyakörvvel (egyszerűnek tűnő, ámde nehezen megvalósítható kívánság), amilyet kért. A nővérei komolyan készülődtek: készítettek neki "könyveket" (fényképeket ragasztgattak kommentekkel néhány lapra, majd ügyesen összefűzték azokat), és vettek is egy plüss-állatkát a spórolt pénzükből (a tanév során összegyűlt 5-ösökért és matricákért, illetve kiválókért gondos nyilvántartásban vezetett százasok összegéből). Én nagyon meghatódtam, hogy ennyire előre, gondosan betervezve, készültek a húguk nevenapjára, mert az ajándékok már ott "lestek" hetek óta, Apa dolgozószobájában, csinos dísz-szatyrokban összekészítve. Sőt! Még Imó is elment tegnap reggel anyukámmal a virágoshoz, és ragaszkodott ahhoz, hogy ő is adhasson az iker-tesójának egy kis cserepes virágot! Természetesen a nagymamáktól és a keresztszülőktől is kapott csecse-becséket, no meg volt nagy sütizés, a szomszédokkal együtt is, végül pedig nagy sárkány-eregetés (egyik ajándék) a lenyugvó nap fényében (aranyhíddal!!!!) a Balaton-parton!

Balatonon vagyunk már hetek óta, szüleim nyaralójában, távol a számítógépek és internet világától, wifi és egyéb "kártékony" elemek nélkül. A programban lovaglás (dögivel), teniszezés (a két Nagynak), biciklizés (büszkén jelenthetem, hogy Klára és Imó is magabiztosan "nyomja" már két keréken!!!!), fürdés és homokozás, nagy játékok (társas, barie-zós és szerepjátékok, no meg barátnőzős is, a megszokott "szembeszomszéd" Orsival), agyagozás és minden egyéb ínyencség, amik miatt nehéz lesz majd megint visszatérni. Bogláron csordogálnak a napok, és van valami időtlenség, ami engem nagyon lenyűgöz. Ma "fent" vagyok Pesten, "üzleti ügyben", de már vágyom vissza és örülök, hogy találtam egy "fuvart", aki már ma este visszavisz (Zoli, aki tegnap lejött "Klárázni" és engem is felhozott ma reggel, sajnos még holnap is dolgozik, de utána repül hozzánk).

Rengeteg mindent kellene mesélnem, és fogalmazgatom is magamban a remek bejegyzés-témákat, de annyira nem, hogy otthagyjam a csajokat a nagymamá(k)ra és egy füstös internet-kávézóban töltsem az időmet. Majd, ha visszajöttünk végleg (néha sajnos-szerencsére fel kell jönnöm, mert készül valami, ami jó is lehet), akkor talán majd nekidurálom magam és ideragasztok pár pillanatot, ebbe a "virtuális" fénykép- és élményalbumunkba, de addig inkább megélem őket, mert olyan jó velük, a családdal.