Vannnak, akik szerint a házasság csak egy papír, ami csupán az elválást teszi nehezebbé; másoknak az esküvő életük legszebb napja.
Vannak, akik szeint csak a margarin az igazi, mások a vajra esküsznek.
Vannak, akik szerint az igazság csak jobboldalt van, vannak akik balra szavaznak.
Vannak, akik szerint Beatles, vannak, akik szerint Rolling Stones.
Vannak, akik nem bírják még csak látni sem a cigarettát, mások szerint valamibe úgyis bele kell halni.
Vannak (olyan tudósok), akik szerint a Föld éppen felmelegedőben van, de akadnak olyanok is, akik pedig azt állítják, hogy most éppen a fagykorszak felé tart szegény bolygónk.
Vannak, akik szerint a kutya az ember legjobb barátja, míg mások hallani sem akarnak házi állatról.
Vannak, akik hisznek Istenben, és vannak, akik nem.
Vannak, akik még a kenyeret is maguk sütik, és vannak, akik még a konyha bejáratát sem találják meg a házukban.
Vannak, akik kontakt-lencsét viselnek, más szemüvegesek pedig a világ minden kincséért sem nyúlkálnának a szemükbe.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy a repülő a legbiztonságosabb közlekedési eszköz, és vannak, akik nem tudnak bízni egy 10 000 méter magasan szálló gépben.
Vannak, akik beoltatják magukat H1N1 ellen, és vannak, akik üzleti fogást látnak csak benne.
Én mérleg vagyok, utálok dönteni. Vacillálok, hánykoldódok, rágódom, mérlegelek (még jó!!!), gyötrődöm, újra és újra nekifutok a döntésnek, becsukom a szemem, hátha eltűnik az eldöntendő kérdés, kikérem fű-fa-virág véleményét, jeleket, égi üzeneteket keresek, majd nagy kínnal, keservvel döntök.
Vagy mégsem. Imádom, ha nem kell igazán döntenem, ha mindent elfogadhatok, ha nem kell választanom. Már, ha van rá mód. A kalácsot margarinnal, a kenyeret vajjal eszem. Szívesen hallgatok Beatles-t is és Rolling Stones-t is. Sőt, megvallom, már mindkét oldalra szavaztam! Egy darabig kontaktlencsét hordtam, mostanság csak szemüveget. Nem dohányzom, de nagy-nagy ritkán, ha egy buli hangulata úgy hozza, rágyújtok. A blog és az esküvő ügyében azért letettem voksomat. És persze, könnyen elfogadom, ha mások más véleményen vannak.
Na de, persze, a felsoroltakon kívül, annyi, de annyi döntési helyzet volt és van, amit utálhattam! Ott volt rögtön a gyerekek iskolájának kiválasztása, hogy csak egy szenvedőset említsek. És most meg! Itt van ez a H1N1! Tulajdonképpen, az igen határozottakat irigylem. A "márpedig én semmiképpen sem, ez csak pánik-keltés!" típusúakat ugyanúgy, mint a "természetesen beoltattam magam, hiszen nincs annyi lélegeztető-gép a világon, ami elég lehet, ha a járvány, szövődményekkel együtt, elterjed" féléket is. E témában is megfutottam köreimet. Először mindenkit kérdezgettem, de attól csak álmatlan éjszakáim lettek. Azután kiválasztottam két-három embert, eldöntvén, hogy az lesz, amit ők javasolnak. Hát az lesz. Döntöttem, döntöttünk Zolival (mert persze őt is bevonom kínjaimba). Hogy jól-e vagy rosszul, majd kiderül. Vagy lehet, hogy mégsem. De hiába vagyok mérleg, itt nem tudtam az általam oly' kedvelt középutas megoldást találni. Félig nem lehet oltatni.
De, még egyszer leszögezem: utálom, hogy dönteni kellett. És most tovább szorongok. A döntés esetleges következményei miatt.
6 megjegyzés:
hát, Szilvi, szívemből írtál! főleg a nem-szeretek-dönteni dolog fogott meg, mert kerek-perec leírtad, ahogy én is érezni szoktam: hogy sokszor utálok dönteni, választani. miért nem lehet középutas megoldást választani? valószínűleg azért, mert én is mérleg vagyok, csak eddig én nem tudtam ezt ilyen szépen megfogalmazni. Arra már rájöttem, hogy én is a középutat és egészséges kompromisszumokat szeretem.
Én is keserves dilemmán vagyok túl az influenza miatt, most írtam alá az oviban a "nem-járulok-hozzá" papírt, miközben már meginogtam, hogy biztos, hogy jó döntés volt-e? Mikor az óvónő megkérdezte, hogy akkor "te ezzel véglegesen eldöntötted a kérdést?", már visítottam magamban, hogy Nem tudooooom!, ne kérdezzen ilyet pont tőlem! Aztán rájöttem, hogy azért kérdezte, mert még reggel nagyon határozöttan jelentettem ki, hogy nem kérjük, és biztos én olyan embernek TŰNTEM, aki határozottan állást tud foglalni, aki szuperinforlmált, és tőlem vár ő is megerősítést a saját döntése helyességét illetően. PEdig, hát, ha tudná, mennyire nem is vagyok én ez ügyben határozott!
Én is irigylem azokat, akik akármelyik oldalon, de határozottan állást foglaltak, milyen könnyű nekik. Vagy nem. :) Mert pont ebben az influenza-ügyben elég nehéz dönteni.
No, mindegy, döntöttem, mert kellett, de ez most nagyon utálatos volt. :)
Remélem, jól döntöttünk. :)
Szilvi, rólam is írtál, pedig nem is vagyok mérleg! Igaz, nem feltétlenül ezzel a problémával kapcsolatban, mert nálunk még nincs ekkora visszhangja a dolognak, meg se kérdezte tőlem senki, hogy akarom vagy sem, de úgy egyáltalán nem csak az oltás folyik mindenünnen! Úgy általában véve írtál rólam, mert tényleg én is így vagyok a dolgokkal. Még akár olyan egyszerűekkel is, mint egy pillanatnyi fegyelmezés. (Majd írok róla.)
Én ma akarok konzultálni a családorvossal, bár már azt mondhatom, úgyis döntöttem és sejtem, hoyg ő is megerősít döntésemben. Azért csak megkérdezem.
Szilvi, csak az maradt le mit döntöttél. Pedig kíváncsi vagyok rá. Én is egész héten vélemény kutatásban vagyok, voltam. De sajnos nem vagyok meggyőzve egyik oldalról sem...Könyebben döntenék én is ha a média nem csinált volna kampányt és ellenkampányt is. Ha nem bizonytalanítottak volna így el. Én bevallom eddig minden oltást beadattam nekik ami létezik. De most nem tudom...
N+Z= Anikó Bocsi nem akartam rejtvényt feladni. :) (De elfelejtettem a másik jelszavamat)
Anikó!
Nem véletlenül maradt le a döntésem. Mivel a határozatlanságom végtelen, nem akarnék ezzel befolyásolni senkit, sem ilyen vagy olyan véleményeket kiváltani.
Szilvi
Helló Szilvi,
mi a nem oltás mellett döntöttünk. Inkább azt mondjuk, hogy sok c-vitamin, és ha beteg valamelyik gyermek, akkor meg sok szeretet, meg gondoskodás. Úgyis ez gyógyít a legjobban. Egyébként meg ez a kampány, ellenkampány tényleg nem tett jót a dolognak.
Megjegyzés küldése