A bátyám, ez a zseni

A bátyám, Misi nagyon különleges figura. Nagyon mélyen szeretjük egymást, de szerintem ennél különbözőbbek már eléggé nehezen lehetnénk. Ott van például az ő hihetetlen agyi kapacitása. Az egy dolog, hogy tiszta kitűnőre érettségizett a már akkor is keménynek számító Radnóti Miklós Gimnáziumban. Az már a hihetetlen kategória viszont - legalább is szerintem -, hogy az egész ELTE Jogi kari pályafutása alatt csak és kizárólag ötösöket szerzett, a legkisebb zárthelyitől a legnagyobb államvizsgáig. A Summa cum laude cím szinte nem is elegendő ennek méltatására. Emlékszem, engem, a hét évvel fiatalabb "pisis" húgát kért meg néha, hogy kérdezzem ki, amikor szó szerint kellett megtanulnia paragrafusok tömkelegét. "Akkor is szólj, ha csak egy vesszőt hibázok!"- mondta, és én már dörzsöltem is össze a tenyeremet. Naná! A kikérdezés második órájában már erősen csüggedtem. Még egy vesszőhibát sem volt képes ejteni!!!!!

Irdatlan nagy tudását egyébként a köznek szenteli a mai napig, az ő nevéhez fűződik pl. a magyar jogharmonizáció összefogása az EU-csatlakozásunk előtt-alatt. Meg egy csomó minden. Elismert itthon és külföldön egyaránt. Már számos külföldi munka-ajánlatot is kapott, de neki három nap után honvágya van, nem megy ő sehová..... Hát tényleg... Alicante? Közel a tenger, sosincs túl hideg, Spanyolok meg az ő életfelfogásuk... Áááááh! München? Európa legnagyobb "faluja"? A maga rendezettségével és bájával? A parkokkal a kultúrával a mentalitásával... Ugyan má'!!!! Na mindegy, nem csúfolódok, hiszen én is hazajöttem a lila csoki országából....

Misinek nagyon jó írói vénája van. Sok verset is írt, amelyeken mondjuk inkább az erősen melankolikus beállítottsága tükröződik vissza, de "saját használatra" azért szokott írni sokkal vidámabb, és mindig zseniális szösszeneteket. A verseit néha meg is jelenteti, a vicces írásokat a családnak tartogatja. Legutóbb Zita 10. születésnapjára íródott verses köszöntésével törtem meg ezt a tendenciát, most eljött egy újabb alkalom, hogy megtegyem, és azt hiszem, hogy többször visszatérek. Mert egy gyöngysort tálalt anyukánknak Misi. A címe: "Kis szakácskönyv nagy szeretettel" (7 évtized, 7 recept). Persze a receptek nem igazi főzéshez valóak. Illusztrátorként Gergő fiát kérte fel. 

Némelyik "recept" magyarázatot igényel majd, de ez az első talán önmagában is érthető, pláne, ha az ember ismer(t) olyan gyereket, akivel leckét próbált írni, miközben az a gyermek ezért egyáltalán nem lelkesedett. Jöjjön tehát Ficsor Mihály egyik szeretet-receptje:

"Unokát unszoló uborkasaláta

Hozzávalók: 1-2-3 vagy még több unoka, 8-10 darab kockára vágott matekfeladat, pár csokor fonnyasztott leckeundor, csipetnyi szigor, hosszúra nyújtott novemberi délután, 10 dkg magasan tárolt csoki

Unokánk enyhén öblös hangulatát kenjük ki néhány derűsen józan megjegyzéssel. Ezután gyorsan oszlassuk el annak még a nyers, épp csak pirulgató reményét is, hogy a leckeírás a mai nap netán elmaradhatna. A tévékészüléket egyelőre a mélyhűtőben jegeljük. Vegyük elő a friss matekleckét, öblítsük le néhány biztató szóval, és a logika száraz vágólapjára helyezve szeleteljük fel - a lehető legvékonyabbra. A feladatokat enyhén savanyítva, elkerülhetetlenségük ecetjével leöntve, kellően nagy adagokban öntsük unokánk langyosan lankadt leckeundorára. Hagyjuk e csábító csalamádét 30-40 percig állni, a vége felé - szükség szerint - hintsünk unokánk érlelődő jókedvére csipetnyi szigort. A tévét közben ne nyitogassuk. Csokoládéval csak a saláta sikere esetén élénkítsük pilledő unokánkat. A szülőknek estefelé tálaljuk, kisebb sóhajokkal megszórva."