Ez az idő is eljött....

"Le temps est venu..." 1. quand deux de nos enfants aimeraient utiliser notre ordinateur, 2. quand Zita aide á corriger le devoir d'Emma, 3. quand je me trompe sans m'en apercevoir et j'essaye d'enfiler le jeans de Zita...

1. Szerencsére Zita eléggé "elfoglalt" kisgimis, így kevés szabadidejének csak egy részében szeretné úgy gondolni, hogy ő a számítógépen szándékozna valami halaszthatatlanul fontos dolgot művelni (Honfoglaló, youtube, stb...). De kérései száma eléggé meredeken nő. Elvileg van egy régi, kissé kiszuperáltabb gépünk a pincében, amit összerakhatnánk neki, csakhogy netet is szeretne, és innen már bonyolultabb az ügy (nincs wifink, valahogy irtózom tőle.... még egy öreges hozzáállás, tudom...). És azt is be kell látnom, hogy a többi gyerek (tán Klára kivételével) is kacsintgat a gép felé. Imó X-factort nézne rajta vég nélkül, Emma meg a madáretetőket online (igen, van kettő is, tényleg jópofa), meg "segít" a nővérének Honfoglalózni. Habár, ez utóbbit Zoli is szívesen "űzi" velük.

Nemrégiben meggyőzött Zita és Emma, hogy "had' legyen Emmának is e-mail-címe!!!" Mindenféle feltételekhez kötöttem, de még arra is képesek voltak, hogy megállják egy héten át az egymással való veszekedést a szent cél érdekében. Hogy Zitát mi hajtotta ebben? Talán az, hogy ő, a nagylány, megtaníthatja a húgot? Milyen rendes.... Végül azért - is - adtam be a derekamat, mert tudom, hogy jövőre Emmának is van informatika, és az már Zitánál is kiderült, hogy alapból azt feltételezik a gyerekekről, hogy értenek a számítógéphez.... Más részről pedig abban is bízom, hogy ha ír pár e-mailt, az is segít Emma helyesírásán, a kifejezőkészségén, stb....

A lényeg azért az, hogy most már négyen versengünk egy és ugyanazon gépért. Persze, Zoli munkaidőben (reggel 8-este 8) nem nagy versenytárs, és Zita és Emma sem suliidőben, de már akadtak súrlódási felületek az időbeosztásunkban....

2. Tegnap már elég jól voltam ahhoz, hogy ne érezzen úgy félóra fent-lét után, hogy azonnal aludnom kell két órát. Anyu persze még besegített, de azért már egyedül is elevickéltem a csajokkal. Mivel Imó még lábadozik, Klára pedig tegnapra dőlt ki ismét, nem kicsit (39,1°C fokos lázzal!), így a Nagyok leckeírását nem tudtam végigasszisztálni testközelből, mivel a Kicsik korábban fürödtek. Nem volt mit tenni... Megkértem Zitát, hogy javítsa ki Emma olvasás-háziját. Ez több buktatót is rejtett. Az egyik, hogy ezt Emma elfogadja-e. A másik, hogy Zita vállalja-e. A harmadik, hogy az elfogadás és vállalás ellenére, nem vesznek-e össze, ha Zita hibát talál. Attól az egytől nem tartottam, hogy Zita nem jól javítja ki. Zita magyar-tudása olyan biztos és alapos, hogy mostanában már én is tőle kérdezem a helyesírási szabályokat, ha valamiben bizonytalan vagyok. És láss csodát! Emma megírta, Zita felfedezett benne hibákat, Emma pedig zokszó nélkül kijavította őket!!!! Szuper!

3. Miután hónapok óta betegeskedik valaki, a nagymamáktól kért segítség is nagyobb lett. Az egyik, amit mostanság rendszeresen kapok Zoli anyukájától, Jutkától, az a vasalás. Én valahogy úgy vagyok ezzel a vasalás-üggyel, hogy ha szépen teregetek (márpedig megtanultam szépen teregetni) és szépen hajtogatok, akkor a vasalás az esetek túlnyomó hányadában felesleges. Nos, a nagymamák ennek a hányadnak sokkal kisebb részével értenek egyet. Így, ha itt járnak és lecsapnak a vasalatlanra (mondom, főként Jutka, Anyu inkább "fuvar-szolgálatot teljesít, meg leckét írat), hát minden ruha gyönyörű sima lesz. Én pedig csak szortírozom és pakolgatom a tonnányi Balogh-holmit. Így történhetett, hogy egyik reggel, egy olyan reggel, amelynek előestéjén Jutka egy csomót vasalt és még halomban álltak a szortírozásra váró vasalt és hajtogatott ruhák, valahová rohanvást, felkaptam egy farmert. Nem jött fel. Nahát! Pedig nem híztam semmit már évek óta (inkább fogytam, hála számos és változatos betegségeimnek)! Áh, biztos csak azért nem jön, mert frissen mosott-vasalt! És cibáltam tovább. Amikor még mindig nem akart rám jönni, csak megvizsgáltam alaposabban! Hát Zita egyik farmerjétől vártam volna el, hogy nekem is jó legyen!!! Hát igen. Húsz centivel kisebb már csak nálam és az farmerhosszban már nem annyira szembeötlő, mint a 116-ost, 122-est és 128-ast hordó húgaié!