Pages

2011. április 18., hétfő

Amit a vívásról tudok - képekkel

A múlt hétvégét ismét a vívás jegyében töltöttem Zitusunkkal. Szombaton a korosztálya (illetve hivatalosan eggyel a korosztálya feletti) versengésben vett részt, vasárnap pedig a még idősebbekkel, mintegy gyakorlásképpen.  Ez utóbbi annyira tét nélküli volt, hogy most kifejezetten ő kérte, hogy készítsek fotókat.
Ilyesmit nekem sem kell sokszor mondani... (Aztán persze menet közben többször rám förmedt, hogy "Anyaaaaa!!! - de sebaj, azért kattintottam párat).

Úgy gondoltam, hogy kiváló alkalom ez arra, hogy összeszedjek pár dolgot arról, hogy mi is ez a kardvívás, amibe annyira beleszerelmesedett a nagylányunk, hogy az teljesen elvakítja őt...

Tehát.
A korosztályok. 
Vannak a bambik, akik idén az 1999-ben születettek. Ők a legfiatalabbak, tehát az előző évadban Zita még a legfiatalabbaknál is fiatalabb volt. A bambikról még azt lehet tudni, hogy női kardvívásban szinte sosincs verseny csak a számukra. Ezért, nagyjából mindenki a következő kategóriában indul, ami a gyermek nevet viseli. Ide hivatalosan az 1998-ban születettek mehetnek. Az egész rendszert úgy alakították ki, mint valószínűleg az összes sportágban, hogy idősebbek ellen bárki vívhat, de fiatalabb korosztályba nem mehet.A gyermek után jön az újonc kategória, az 1997-es évfolyamnak, majd a serdülő, az 1996-osoknak. A gyermek, újonc és serdülő kategória számára szerveznek egy verseny-sorozatot, a "Reménység körversenyt". Ennek volt a múlt hétvégi, gödöllői, verseny, az utolsó állomása. Most ennek az eredményeit nem részletezném, mert ugyan lenne mit mesélnem, de most nem ebbe az irányba szándékoznék elmenni.
Az első három kategória után jön két év kadét és két év junior, majd a felnőtt és közben-mellette az U23.

Ennyit a korosztályokról. Hogyan is zajlik egy verseny? A Reménység körverseny keretében van először is két kör.
Ebben a két körben összesorsolnak 5-6 fős csoportokat, amelyek tagjainak mind meg kell egymás ellen kell szó szerint vívniuk. Egy-egy ilyen asszó 5 pontig megy. A pontozást egy bíró végzi, aki ugyan figyeli a kijelző-lámpákat, de egy csomó minden mást is figyelembe vesz, lévén, hogy kardról van szó. Nem mindegy, hogy ki kezdte a támadást, és ki "vette át". Nem mindegy, hogy a másik kardjának az első harmadát, vagy a másik kétharmadát érte-e el. Lehet, "egylámpás" találatokat elérni, lehet együttest, ahol senkinek sem jár pont, és lehet olyan együttesnek tűnő tus, ahol mégis valamelyiknek jár a pont, az előbb felsorolt szempontok miatt. Hogy ezt élőben én értem-e? A legritkább esetben... Van tehát kétszer négy vagy öt "asszó", amelyek öt "tus"-ig mennek, azaz öt pontig.
A két kör eredményeit összesítik, és így kialakul egy első sorrend. Ezután, a résztvevők számától függően, megjelölnek néhány "kiemeltet", akik a tabella legelején végeztek, és akiknek így nem kell küzdeniük a 32-e, vagy inkább sűrűbben (a lányoknál legalább is) a 16-ba jutásért. A 16-ig egyenes kiesés van: aki itt veszít, csomagolhat és mehet haza. Aki bejut a 16-ba, küzdeni kezd a 12-be jutásért. Ha megnyeri a következő asszót, akkor már bent is van, ha elveszíti, vigaszágra kerül. Azaz, vívhat még egy asszót a 12-be jutásért, egy másik vesztessel. ha itt bejut, akkor a következő asszóit már meg kell nyernie, különben ott elhullik. Aki viszont egyenesen bejutott a 12-be, annak először is lehetősége van a 8-ba jutásért küzdeni, de ha veszít, ő is kap egy vigaszágos esélyt. Aki viszont a vigaszágról került be, már nem veszíthet. Bonyolult, mi? Akik a -ba jutottak, már ismét összesorsolódnak, és a 4-be jutásért vívnak (itt már nincs vigaszág). Utána pedig jön a döntőbe jutásért. Akik nem jutottak a négyből a döntőbe, mindketten bronzérmesek, és nem kell nekik megvívniuk.
Ja! A körök után, gyermek kategóriában 10 pontig mennek az asszók, újonctól pedig 15-ig.

És akkor most jöjjön pár kép.
Először is. A vívás macerás egy sport. Mindenfélét magukra kell húzniuk. Van vívócipő, vívózokni és vívónadrág. Ez utóbbi kantáros és speciálisan vastag anyagból van. Aztán, a póló felett van egy mellvédője a lányoknak, ami szabályosan egy műanyag védőfelület, amit úgy vesznek fel, mint egy melltartót. Erre jön a plasztron, ami ugyanolyan anyagból van, mint a nadrág, és "pelenkaszerűen" átmegy a lábak között. Erre jön a lamé, ami egy fémszálas mellényszerűség: a kardban ez vezeti az elektromosságot, és az egész felsőtestet takarja, karokat beleértve. Kellhet még mandzsetta (ugyancsak "elektromos"), kesztyű, vezetékek (test és fej), a sisak (az is vezeti az áramot) és persze maga a kard (ugyancsak vezetékkel).

Egy asszónak komoly koreográfiája van.
Először is be kell "kötni".
Vezetékeket összedugni és azt a "bekötőbe" beledugni.
 Így fog jelezni a gép.(Már ha jelez, mert a legutóbbi versenyen, Zita konkrétan a gép és a bíró nemtörődömsége ellen kapott ki egy ponton...). Ez után kik kell próbálni, hogy az ellenfél "jelez-e mindenhol". Egymáshoz érintik a kardjukat, és figyelik, hogy jelez-e a gép.Ha minden rendben, indulhat az asszó.
Először is, köszönni kell egymásnak és a bírónak (ez egy konkrét "hadonászó" mozdulatsor).

Utána, a megadott vonalra kell állniuk, vívó-alapállásba és égnek álló karddal.
Amikor a bíró azt mondja, hogy állás, így kell lenni, rajtnál lehet indulni.
Vagy van, hogy franciául, "pret-allez" ( a vívás hivatalos nyelvén) mondja az utasítást, ha esetleg külföldi is részt vesz (nem ritka).
 (Zita szemben) Ekkor elindulhatnak a versenyzők, azzal a jellegzetes előre-hátra "sasszézó" lépésekkel (ehhez kell a sokszor ismételt "lábmunka"). No meg gyönyörű, úgynevezett "kitöréseket" is csinálnak,
(Zita jobb oldalt) amikor az akciót próbálják befejezni, netán "vonalat adnak" (vízszintesen előre tartott karddal jönnek vagy hátrálnak éppen).
(Zita háttal) Aztán történik valami... A bíró magyaráz, hogy ez elindult, az visszavágott, az átvette a támadást, az pengét fogott, az parád riposztot adott, kalimpál erre, kalimpál arra a kezével, majd ad egy pontot valamelyiknek. Az asszó végén le kell venni a sisakot (először a győztesnek), megint üdvözölni kell az ellenfelet és a bírót,
 majd kezet kell fogni.

Még most is meg vagyok győződve arról, hogy Zitának ez az egész színpadias koreográfia tetszik igazán ebben a sportban, ami, bevallom, engem is magával tud ragadni. Kissé zavar, hogy sokszor nem értem, hogy mi miért történik, de azért igyekszem kupálódni, és nem átallok meglehetősen laikus kérdéseket feltenni az arra járó edzőknek.
 Szép sport. Bár néha még most is azt érzem, hogy nem biztos, hogy az én nagylányom lelki alkatának való. Az edzők mindig próbálnak meggyőzni az ellenkezőjéről. És persze, Zita is....
u.i.: A vasárnapi verseny egy darabig két különböző teremben zajlott. Ezért a két helyszín a képeken.

9 megjegyzés:

Joe bácsi írta...

Valóban szép ez a sport! Azt pedig, hogy mennyire való Zita lelki alkatának, majd az idő eldönti. Hadd csinálja, amíg kedve van hozzá!

Tündérlátta írta...

Micsoda szép a lány! Nagyon jól áll neki a vívás!

Sárosdi Virág írta...

Nálunk a két kicsi kezdett el vívni a télen. Most kellett megvennünk a felszerelést. Egész nap ebben vannak, jó, néha a sisak lekerül. :)
És vívnak, vívnak szakadatlanul. :)))
A kertben...hol máshol?

Bence,Bálint és Ági írta...

Ha kedve van,hadd csinálja...

tim írta...

Olyan jó olvasni, amit írtál, felidézted zsenge ifjúságomat. Imádtam vívni, sajnos, hamar befejeztem, mert a tanulással nehezen lehetett összeegyeztetni a rengeteg edzést. Nem tudom, "kívülről" milyennek látják mások ezt a sportot, csinálni, megélni nagyon élvezetes volt. Szóval, ha Zita azt állítja, tetszik neki, valószínűleg komolyan gondolja! :)

Vera írta...

Ez nagyon hasznos volt számomra! Ha tévében néztem vívást, nem sokat értettem belőle. Most sem leszek szakértő, de néhány szót legalább már megértek. :)
És az nagyon jó, ha Zitának tetszik, az a lényeg. Pont valami hasonlót szeretnék én is egyszer elérni a lányaimnál: hogy találjanak valamilyen tevékenységet (sport, alkotó hobbi), amiben nagy örömüket lelik, szívesen járnak. Pont úgy, mint a ti Zitátok! :) Az sem baj, ha én nem értek majd belőle sok mindent... :-D

Szitya írta...

Igen, én is úgy gondolom, hogy amíg kedve van, nagy öröm,hogy ilyen lelkesen sportol!És köszönet a kedves kommentekért!
Szilvi

anyus írta...

Nem felejtettem ám el :) az edző azt ígérte, a tavaszi szünet utánra megkérdezi az ismerőseit.

Szitya írta...

Köszönöm, kedves "anyus"!