Pages

2011. április 13., szerda

Kutatás

Azzal kezdeném, hogy engem mindig is szórakoztattak a teljesen hajmeresztő összefüggéseket kutató felmérések. Amikből aztán kiderül, hogy a kék szeműeknek több háziállatuk van, mint a barna szeműeknek. Vagy az, hogy akik a tengerpartot választják nyaralási célpontjuknak jobban szeretik a nyalókát, mint a hegyekbe vágyók; ugyanis ez utóbbiak inkább a gumicukorra voksolnak. Netán azt is megtudhatjuk, hogy a Hollandok jobban szeretik a tojás fehérjét, mint a sárgáját, a Portugálok meg pont fordítva. Esetleg kiderül, hogy a szőke hölgyek gyakrabban felejtenek el szalvétát tenni terítéskor, mint a vöröshajúak. No meg az is nagyon érdekes tud lenni, amikor kiderül, hogy az irodában dolgozó férfiak szívesebben fogyasztanak májkrémes szendvicset, mint a fizikai munkát végző társaik, akik inkább a kolbászos-sajtosra voksolnak. És ki ne örülne annak az információnak, hogy a konyhában többet tüsténkedő férfiak hamarabb kopaszodnak, mint a gasztronómiában kevésbé jártas pasik?

Szóval, jók ezek a felmérések. Az utóbbi időben elég sok helyről megkaptam egy "érdekes" kutatás eredményét... Igen, arról a bizonyos angol felmérésről van szó, amiben azt állítják (most a hvg-s forrást idézem), hogy "Négy lány katasztrofális helyzetbe hozhatja a családot".  Ez a velveten úgy jött le, hogy melyik családtípus a boldogabb. Minimum kettő, maximum négy-gyerekes családokat kérdeztek meg Angliában arról, hogy mennyire boldogok... A hvg-s hír már inkább harmóniáról beszél. Nos, ezek szerint, az ideális családmodell a két lányos lenne (még 16 év alatti gyerekekkel rendelkező szülőket kérdeztek...). És, a lehetséges 12 kombináció közül a csúfos utolsó helyen végez a négy lányos, közvetlenül a két fiú-két lány előtt, ami megelőzi a három lány-egy fiú és a három fiú-egy lány megoldást... Tehát, a négyfiús variációtól eltekintve, amelyik azért a hatodik helyen áll, négy gyerekkel totális boldogtalanság az élet....

Vajon hogyan mérik a boldogságot? Mosoly/négyzetméter? Vagy "I love you honey-bunny"/óra? Mi a mértékegység? Mikortól kapunk elégséges és mikortól kiváló osztályzatot?  És hogyan mérik a boldogtalanságot? Hajtépés/nap? "Hülye vaaagy!"/ fő? Mikortól van bukás?

No és? És ha így lenne? Nekünk a legnehezebb, legrosszabb. És? Mi a teendő? Mire jó ez a kutatás? Hogy akinek három lánya van, az ne vállaljon negyedik gyereket, nehogy az is lány legyen? (Különben is, ha fiú lesz, akkor is lezuhannak az addigi negyedikről a tizedik helyig...)

És hogy mit is gondolok én erről a felmérésről? Akik rendszeresen olvasnak már megállapíthatták, hogy nem tűnök boldogtalannak ezzel a ténnyel megáldva, hogy négy szépséges, különleges, egészséges, okos-ügyes és persze sokszor hisztis és veszekedős leányzó anyukája vagyok. Mindig is szerencsésnek vallottam magamat emiatt. Nehéz velük, de a világért sem cserélnék senkivel.

Természetesen, megmutattam ezt a felmérést a családnak is. Zoli, aki mostanában nincs jó passzban (NEM, nem azért, mert a négy lány túl sokat veszekedik!!! Munka.) azt mondta egy kissé csüggedtebb pillanatában, hogy sokszor érzi úgy, hogy mi a széllel szemben megyünk sok szempontból, íme hát, itt egy újabb... :-)
Amúgy ő is csak egy viccnek tartja.

A múlt hétvégén pedig, amikor ez a négy leányzó képtelen volt arra, hogy békében játsszon egymással, leültem közéjük, és elmeséltem nekik ezt a kutatást. Megkérdeztem tőlük, hogy egyetértenek-e vele? "NEEEEEEEM!- jött a válasz kórusban."
Azóta pedig, ha mégis összekapnak, csak felsóhajtok: "Nahát, talán mégis igaza van annak a kutatásnak a négy lányos családokkal kapcsolatban!" És a hőbörgök elcsendesülnek, a visítók nem visítanak tovább, a "hajtépők" nem tépik tovább egymást és a veszekedők lecsillapodnak.

Szóval, végül is, jók ezek a felmérések....


     

22 megjegyzés:

NőiCsizma írta...

Örülök, h írtál erről bejegyzést! Én is eléggé kiakadtam a cikken.
Azon is kiakadok, mikor megkérdezik idegenek tőlem, hogy milyen nemű lesz a negyedik gyermekünk, és amikor mondom, hogy Ő is lány, sajnálnak, és hozzá teszik, hogy ne szomorkodjak, ötödikre biztosan összejön egy fiú...
Miből gondolja bárki is, hogy mi a fiúra hajtunk??? Hogy a fiú a cél, a lányok meg félresikerült melléktermékek? És addig próbálkozunk, míg lesz egy fiúnk is...
Nem. Nem cél a fiú. Én harmadikra már nagyon szerettem volna egy kisfiút, de egyáltalán nem lettem szomorú a lány-hír hallatán. És most - a harmadik lányom nyakába fúrva az arcomat - végtelenül boldog vagyok, hogy egy ilyen csodálatos kislány lehet a gyermekem!
A férjem annak idején, mikor az első gyermekünket vártuk, nagyon fiút szeretett volna. Emlékszem az UH-ra, mikor megmondták, h lány lesz. Csalódott volt. Mert a lányok hisztisek... Ez volt a szövege.
Aztán a környezetünkben több kisfiú született, akiket nem igazán tudtak megfelelően nevelni, kezelni. Agresszívek voltak, neveletlenek, durvák, kezelhetetlenek. Azóta a férjem CSAK lányt akar. Most, negyedikre is.
Pedig semmi sem azon múlik, hogy lány vagy fiú. Hogy 2 lány vagy 4 fiú. A családon múlik, az értékrendjükön, a szereteten, a gondoskodáson, a türelmen, az egymással való kapcsolatokon és még rengeteg mindenen. Nem a nemek összetételén vagy számán!
Mi értelme van egy ilyen felmérésnek???

Hella írta...

Először is, már volt értelme a felmérésnek, ha ennek felemlegetése segít lecsitítani a lányokat. :D

Az angolok azt hiszem imádnak felméréseket, kutatásokat végezni. Mintha a fél nemzet ebből élne. :D

Másrészről én mindig csodállak Titeket, akik több mint 2 gyerekre vállalkoznak, hogy lehet idegekkel bírni. :) Ok, van, akinek simán megy, van akinek kevéssé és vannak jó és rosszabb időszakok mindenki életében. De nekem a 2 is néha soknak tűnik nemtől függetlenül. :)

Amikor nekünk a másodiknál mondták azt, hogy máááá megint lány, akkor csak annyit mondtunk, hogy egy szerszámból csak 1 félét lehet csinálni. :D Na jó, biztos a kivétel erősíti a szabályt. :D

Dia írta...

Hát, mi is csak 8. helyen állunk....:)

Nőicsizma: a fiúk védelmében szólok egy kicsit. Meggyőződésem, hogy egy csomó fiús dolog a nemükből adódik, genetikailag kódolt. Két harcias fiúval a "birtokomban" mondom ezt, főleg, hogy van egy lányom is, összehasonlítási alapként. Akit ugyanolyan szellemben nevelünk, mint a fiúkat, és igen, nála van a csajos hiszti olykor, mégis távol állnak tőle a fiús megnyilvánulások.

Egyébként meg igazad van,teljesen mindegy, fiú vagy lány, nem ezen múlik a boldogság. Tőlem is kérdeztek hülyeségeket, amikor a harmadikat vártam, pl. hogy minek vállaltuk, amikor van egy ilyen nemű és egy amolyan is...

Lepkevár írta...

De jót nevettem, köszi a cikket, de főleg a posztot! :D

Pont azt akartam írni, amit Dia leírt előttem (nem véletlen, azonos a felállás nálunk :D), hányszor kérdezték tőlünk, hogy minek harmadik, amikor van ilyen is, meg olyan is. Hát azért kérem, mert ez nem nemenkénti darabszámra megy, nem x db fiút akartunk és/vagy x db lányt, hanem GYEREKEKET, abból is hármat. :)

A listát lenézve a főgombócom születésével mi is a 2. helyről lazán a 8-ra röppentünk, nálunk ""rosszabb"" helyzetben már csak a négygyerekesek vannak, hát tudjátok, soha rosszabbat! Nem tervezünk további gyerekeket, de ha jönne, hát szeretettel látnánk (csak azt nem tudom, hogy hová tennénk az autóban :D), mert Szitya, olyan jó nézegetni ezeket a fotókat, olyan ""boldogtalanok"" vagytok rajta mind! ;))) Pusssz! (És éljenek a brittudósók! :D)

Vivien írta...

:) Én meg mindig azt válaszolom annak, aki kérdezi, hogy tervezünk e még gyereket, hogy akkor vállalnánk be a következő(ket), ha TUTI ikrek lennének, és lányok... :) Mert akkor szerintem hatványozottan lennénk boldogok. :)

Maimoni írta...

Háát, mi is csak eggyel előzünk meg benneteket...:))))

Lepkevár írta...

TudósOk és eLnézve (itt járt Freud), bocs. :D

Bence,Bálint és Ági írta...

Én ezeknek a kutatásoknak nem dőlök be,statisztikák....ugyan már...
Olyan boldog vagy,ahogy te érzed,szerintem.

Eszter írta...

Zugolvasóból előlépve, csak eggyel állunk előttetek, de én is ízt gondolom, hogy soha rosszabbat :-)
"Vajon hogyan mérik a boldogságot? Mosoly/négyzetméter? Vagy "I love you honey-bunny"/óra? Mi a mértékegység? Mikortól kapunk elégséges és mikortól kiváló osztályzatot? És hogyan mérik a boldogtalanságot? Hajtépés/nap? "Hülye vaaagy!"/ fő? Mikortól van bukás?" ezzel meg nagyon megnevettettél, pedig a mai hidegfront miatt (és nem a 2 lány, 2 fiú felállás miatt) nem volt túl rózsás a kedvem.

Gizi írta...

Kedves Szilvi!
Nagyon köszönöm, hogy utána néztél a nyereményemnek!!!
Az üzenetedet olvastam Gesztenyénél, így találtam ide. Gyönyörű szép lányid vannak!!!Gratulálok hozzájuk.:)

Szitya írta...

Edit!
Hát pont ezért írtam le, hogy mennyire kell ezeket a kutatásokat komolyan venni! Semennyire! És fantasztikus dolog, hogy nemsokára megszülöd a negyedik gyermekedet! Történetesen a negyedik lányodat!!! Nagyon jó neked!!!

Szitya írta...

Hella!
Szerintem mindenki annyit "kap", amennyit elbír... És nem szoktam legyinteni ara, ha valaki azt mondja, hogy már kettővel is nehéz! Mert biztos az! és én is ámult csodálattal nézem az öt és hatgyerekeseket!

Dia!
És gondolom, hogy a 8. helyen is "borzasztó" lehet... :-)
Lepkevár!
Anno, a mi autó-gondunkat egy autótolvaj oldotta meg... :-( Mármint úgy, hogy meglovasította a miénket. Maradt egy egészen kicsi, és aztán a biztosító pénzéből, meg a megmaradt kicsi kocsiból lett egy hatszemélyes Alhambra... De azért ne feltétlenül ezt az utat válasszátok, ha jön a negyedik... :-)

Szitya írta...

Vivi!
Belegondoltál, hogy egy ilyen "folytatással" az elsőkből utolsókká válnátok?! Jól gondoljátok meg!!! :-)
Móni!
Ajaj! Lassan felébred bennem a versenyszellem!!!
Ági!
Pontosan!!!

Szitya írta...

Eszter!
örülök, ha sikerült feldobni!!!
De most, hogy ismét egy zugolvasó fedte fel magát, kezdem úgy gondolni, hogy írok egyszer a zugolvasókról is... :-)
Gizi!
Szívesen! Máskor is! :-)És köszi a bókot!

Tündérlátta írta...

A kivétel erősíti a szabályt:-) Azért kíváncsi lennék, hogy ki pénzeli és mennyivel ezeket az áltudományos feléréseket.

Eszter írta...

Várom :-)

Timi írta...

Szerintem,teljesen mindegy hány gyermeked,és milyen neműek,az a fontos,hogy mindig számíthatunk egymásra.Különben is a hideg sznob angol felméréseknek nem hiszek.Náluk teljesen másképp mennek a dolgok.Nekem"csak"két lányom van,de most úgy érzem egyenlőre így is marad.De imádon a nagy családokat,és azt hiszem az a fontos,mindenki talál magának partnert és nem érzi magát egyedül.Mindegy hány gyerekünk van a lényeg,mindig imádjuk egymást.De már Én is látom a két lányom között lesz vita,veszekedés,hiszt az már most is van.vissza emlékezve az Öcsémmel nekem is rengeteg vitám,veszekedésem volt,de azért ha baj volt mindig egymás mellett álltunk!!Tehát szeretet,megértés,türelem,odafigyelés,mindegy a gyermekek nemének megosztása.Azért látszik honnan jönnek a különböző"agyament és hihetetlen"felmérések!!!

Edit írta...

ah, angolok.. :-(
azért a "mérőszámaid" engem is felvidítottak :-))
én egy elég kis faluból költöztem nagyvárosba, és ott nálunk - meg a környéken bizony a férfiaknak "presztizskérdés" volt elsőre kisfiút csinálni, ugyanis akkor nem vagy férfi /mondták a többiek a sok kocsma egyikében/ ha nem tudsz elsőre fiút nemzeni... ha másodjára sem, akkor az már kész katasztrófa.
Nekem egy fiam van, most állunk neki a másodiknak - de csak csendben és halkan, mert apósomék véleménye az, hogy mit képzelünk mi ilyen kis lakásba 2 gyereket (1+2 félszobásban lakunk). Nagyszüleimnek hála lebeg felettünk "damoklész kardja" - 3 terhesség, 6 fiú; sajnos egy sem maradt életben - és várhatóak ikrek, amit én vegyes érzelmekkel élek meg kézhiányomnak és a kicsi liftnek köszönhetően, míg párom boldogan belevágna.
mindenesetre egyetértek az előttem szólókkal, a boldogság tényleg nem mérhető semmilyen mércével.
én azt mondom, nézz rá a gyerkőceidre: ha sokat mosolyognak, vidámak, az magáért beszél :-)
(és a képekből, írásaidból ítélve annyira nem rossz a helyzet...:-) )

iméon írta...

Mi beiratkoztunk. Ti végül hogy döüntöttetek? Együtt vagy külön?

anyus írta...

A velvetről inkább nem mondok véleményt :) a hvg-s cikk, ahogy írtad is, nem boldogságról beszél, hanem harmóniáról, de leginkább konfliktusmentességet ért alatta, ami ugye nem azonos a boldogsággal :)

Szitya írta...

Anyus! Úgy látszik, sok mindenben egyetértünk...
Iméon! Remélem, hogy jól döntöttetek, és kívánok boldog sulis éveket lánykádnak!Mivel ma Zoli volt "anya" (én forgattam), neki jutott a beiratkozás nemes feladata... Végül is így igazságos: kettőt én, kettőt ő... :-)
És hát, a szív győzött az ész felett: egy osztályba mennek, méghozzá a szigorú tanító néni - "tyúkanyó" napközis pároshoz.

Tündérlátta! Nem tudom, hogy ki pénzeli, talán a fogamzásgátlót gyártó cégek? Én azért továbbra is azt mondom, hogy viccesek ezek a kutatások...

Vera írta...

Eddig mindenféle "jött-ment" okot mondtam arra, hogy miért nem lesz negyedik gyerekünk, mint pl. elfogyott a türelmem, nincs segítségem, és így nagyon nehéz volt az elmúlt pár év is éssatöbbi.

Na, de most! Ezek után azt mondom majd, hogy egy negyedik gyerekkel lecsúsznánk az előkelő negyedik helyünkről vagy a 10. vagy 12. helyre...az már mégis milyen rettenetes lenne... :)

Amúgy tényleg kicsit vicces ez a felmérés.
És ha tényleg bírnám erővel és fizikailag is lehetséges lenne, boldogan "csúsznék" lejjebb a ranglétrán! :-D