Pages

2011. április 4., hétfő

Egy játszóterezés margójára

Tegnap délután a parkban (is) jártunk, hogy játszóterezzünk (is) egyet a három "kisebbel", vagy ahogy Emma megkövetelné tőlem: a "Középsővel" és a két "Kicsivel". Zita addig barátnőzött.

Most itt kimerevítem a képet, és visszakanyarodok péntek estéig. Vacsoráztunk teljes családi körben. Az étkezés alatt Klára az apjának is elpanaszolta azt, amit nekem már közvetlen ovi után, és utána többször is; nevezetesen, hogy az oviban bent volt egy közös barátnőjük nagytesója. Ez a közös barátnő, a testvére, és a köréjük vonzódott gyerekek, kizárták őt a játékból, és az ebédnél sem engedték őt az asztalukhoz. Nos, ez nyilván megesik minden óvodai csoport életében, nem is ez a lényeg. hanem az, és ezt Klára alaposan kihangsúlyozta, hogy Imola totálisan partner volt ebben a kizárósdiban. Tehát: nem Klára pártjára állt, hanem csatlakozott a "tömeghez". Ez fájt Klárának, fájt nekünk, szülőknek is, és, totálisan kiborította Zitát.

A vacsora fennmaradó részében, a két B.Z. monogrammú nem bírt napirendre térni e fölött. Zita teljesen "nekiesett" húgának (szóban), hogy mégis mit gondol ő, hogy nem áll ki a testvére mellett? Ez engem mindig megmosolyogtat, mert itthon megy a "hajtépés" Zita részéről is, de ha szurkolni, aggódni, vagy kiállni kell a húgaiért, egy percig nem hezitál... Zoli is eléggé elszomorodott ettől, és egy kicsit szándékosan is, vissza- visszatért a témára. Érdekes módon, Imó, aki ezelőtt még pár hónappal fele ennyitől is sírva fakadt volna, most szinte csak a vállát vonogatta, szentül állítva - miközben látszott, hogy ő maga sem hiszi, amit mond -, hogy "ő már nem emlékszik, hogy miként is történt ez az egész"....

Továbbpörgethetjük a vasárnapi filmet, amit ott merevítettünk ki, hogy a park játszóterére igyekeztünk. Klára és Imola, az én kíséretemmel, egyenesen a játszótér felé vették az irányt, Emma és Zoli még bringáztak "egy kört". Rengetegen voltak, ami persze nem meglepő. Szép idő volt, és ez most talán a kerület legfelkapottabb játszótere, teljesen érthető okokból kifolyólag.

Kissé távolabbról követtem a csajok mozgását. Egy darabig lecövekeltek egy mászókánál, én meg lecsüccsentem egy padra. Arra lettem figyelmes, hogy Klára egy ismeretlen kislánnyal beszélget, füllel hallhatóan nem túl kedves stílusban. Kicsit közelebb mentem, de eszem ágában sem volt beavatkozni, hiszen jobb az, ha a gyerekem az én segítségem nélkül is megállja a helyét. Pláne Kláráról gondolom úgy, hogy őt aztán nem kell félteni.  A kislány valamivel piszkálni kezdte, aztán Klára gyorsan felvilágosította, kikérdezvén a korát, hogy lehet, hogy méretre nagyobb nála, de korra nem. 
Nem tudom, hogy mi volt a konfliktus alapja, talán lényegtelen is. Az biztos, hogy tipikus óvodai "aki mondja másra, az mondja magára" típusú perlekedés kerekedett belőle. Ezt is szó nélkül hagytam. Majd ez a kislány elrobogott, megkereste a nálánál méretre, de talán korra is, kisebb barátnőjét, megfogta a kezét, megmutatta neki Klárát, mondott neki valamit, majd kézenfogva odamentek és tovább cukkolták az én kis Szöszimet. Ő pedig mosolyogva állta a sarat, nem hagyta magát, hiszen van rutinja veszekedésben... :-)
És ekkor jött a fordulópont. A két kislány még egyszer félrehúzódott, én pedig ekkor már még közelebb (de nem tudták a kislányok, hogy én Klára anyukája vagyok), így hallhattam, hogy azt mondja a nagyobbik a kisebbnek, hogy "Mondjuk neki azt, hogy hülye, hülye f...., meg azt, hogy k....". Odamentek még egyszer, ránézésre két cuki, rózsaszínbe öltözött kistündér, és elkezdte a nagyobbik:
"Te hülye, hülye, hülye, hülye f...! Nem is akarok a barátnőd lenni, nem is akarom tudni, hogy hívnak, mert te egy hülye, hülye f... vagy, hülye, f..." 
Egyre hangosabban, és egyre inkább a csúnya szóra téve a hangsúlyt.
Nos, ekkor már nem vártam meg, hogy elővegye a kislány az egész "csúnyaszó-tárát", odaléptem és azt mondtam:
"Na jó, most már elég legyen! Lehet, hogy az én kislányom idősebb nálatok, de nem ismer ilyen szavakat, úgyhogy légy szíves ne tanítgasd neki!"
A kislány kezdte volna, hogy de Klára csúfolódott, stb. Mondtam neki, hogy persze, én is láttam, hogy vitájuk van, de akkor sem beszélünk így. A két kislány eloldalgott.
Még megjegyezném, hogy Klára volt azért olyan kisdinka, hogy közbeszúrja hogy "De ismerem, csak nem használom, mert én okos vagyok."... Hm.
Ekkor érkezett meg a játszótérhez Emma és Zoli. És ahogy mentem ki hozzájuk, hogy elmeséljem, szép lassan leesett: Imola végig ott volt, és egy szót sem szólt Klára védelmében.... Ez fájt. Mert persze rettentő sokkoló volt hallani két helyes kisgyerek szájából az ilyen csúnya szavakat, de szomorúan állapítom meg nap, mint nap, hogy a mai gyerekek iszonyatosan trágár módon beszélnek, és egészen fiatal kortól. Tehát még csak azt sem merném gondolni, hogy feltétlenül arról van szó, hogy a szülők beszélnek így otthon. Mert mi nem, de a lányok mindent ismernek, mind a négyen. És gyanítom, hogy a két Nagyobbik néha a suliban, a menőség kedvéért, esetleg... Még akkor is, ha komoly beszélgetéseim szoktak lenni Zitával a káromkodásról.
De az igazi sokk az volt, hogy rövid időn belül immáron másodjára tapasztaljuk azt, hogy Imó nem áll ki az ikertestvére mellett. (Csak zárójelben: Emma is bement utána a játszótérre az Ikrekhez, és onnantól kezdve a két kislány teljesen berezelt...) Miért van ez vajon így? Elege lett hat év Klára-féle elnyomásból? Tényleg Emma hatása ez, ahogy Anyu gondolja? Ugyanis Emma és Imola nagyon szeretnek együtt játszani, és könnyen kirekesztik Klárát a játékból. Mondjuk, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy míg Emma és Imó harmóniában elvan órákon át, ha bekönyörgöm Klárát a játékba, ő pillanatok alatt keresi és meg is találja a konfliktust, igyekszik átvenni az irányítást, és perceken belül három visító gyerek jön hozzám panaszkodni...

Szóval, nem tudom, hogy mi ez... Ahogy az is meglepett, hogy miután most szombaton, mintegy próbaként, külön ment a két Kicsi az iskola-előkészítőre (azaz, az egyik az egyik tanító nénivel kezdte, a másik a másikkal, félidőben tanító nénit cseréltek, de ők nem voltak együtt), Imola kerek-perec kijelentette, hogy ő nem akar Klárával egy osztályban lenni. És ez így, kimondva, fájt, meglepett, főleg tőle. Mert az egy dolog, hogy lehet, hogy jót tesz nekik, ha külön mennek, de azért, hogy ez egy kívánság legyen bármelyikük részéről....

Furcsa ez. Nem szoktam napi szinten hegyi beszédeket tartani a testvéri szeretetről, az el nem szakítható kötelékről, bár párszor már kifejtettem nekik, hogy ez örök: a barátok és barátnők jöhetnek-mehetnek, a testvér testvér marad mindig. Nem akarom ezzel túlterhelni őket, ahogy mindig is vigyáztam arra, hogy nehogy "kisanyukát" neveljek Zitából. Hát, talán túl is lőttem a célon bizonyos tekintetben, mert valószínűleg ő a legkevésbé önálló a korához képest, és egyáltalán nem az a "gondoskodó" testvér típus. De ha megkérem, hogy ellenőrizze le Emma leckéjét, akkor duzzog kicsit, de megteszi. Ha mindhárom húga nyafog, hogy hideg van, fáradt, vagy egyszerűen csak "most nem", akkor ő mérges lesz, "lelustázza" őket, de végül cipőt húz és kimegy megetetni a nyulat.... Emma is félretesz minden sérelmet, ha Zitának szurkolni kell, vagy gratulálni.. Klára is türelemmel végigülte és drukkolta a hétvégi vívóversenyt, mert érdekelte, mert persze, hogy hajrá Zita...

És azt is elfogadom, hogy létezhetnek szövetségek, négynél meg pláne. Ezt láttam Anyuéknál is, akik ugyancsak négyen vannak lányok. Emma és Imola hasonló lelki alkattal rendelkeznek, ők szinte barátnők. Ez rendben van. Ahogy a testvérek közötti viszályok is. Ebből is láttam eleget Anyuéknál, és persze, ez zajlik nálunk is, "gyerek-szinten" még. De azt is láttam Anyuéknál, hogy ha a sors úgy hozza, hogy családilag össze kell fogni, akkor elfelejt mindenki minden sérelmet....   Ez a reflex működik a másik háromnál. De mi történt a legjámborabbal, a legsimulékonyabbal, a legérzékenyebbel?!
Nos hát. Ez került egy egyszerű, vasárnapi játszóterezés margójára.....

u.i.: Amikor Zita meghallotta ezt a történetet, ha lehet, még jobban begurult, és csak sorolta, hogy mi mindent kellett volna Imolának mondania, tennie, no meg azt is, hogy ő mit csinált volna, ha ő is ott lett volna....

14 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Szitya!
Szerintem nem kell elkeserednetek :) Talan Imo most kezd merni onallobb lenni, kilepni az iker-arnyekbol. Igy O is jobban ki tud bontakozni.
Talan nem is olyan visszahuzodo es simulekony O?
Talan megis jo otlet lenne a kulon osztaly?
Yvette

kikocs írta...

Elevenemre tapintottál! Nálunk Réka haragszik Nándira, és rekeszti ki, rendszeresen. Ez is egy elmaradt poszt, amire nincs időm, most éppen pihenőn is van, mert a bárányhimlős hosszú együttlét közösen jót tesz. De egyszer majd megírom.
Szóval nálunk is van, és nálunk is a hatéves... Nekem is fáj, nagyon, mert mi nagyon összetartóak vagyunk a tesóimmal, és gyerekként is azok voltunk, és bizonyára féltékenység van mögötte,de még nem volt időm alaposan átgondolni és akcióterveket készíteni.

SKY írta...

Nem lehet, hogy Imó tudja, hogy Klára erősebb? Hangosabb? Ha kell, megvédi magát, vagyis rá ezekben a helyzetekben nincs szüksége? Hogy még nincs eszköze hat évesen, hogy Klárával szemben, vagy akár mellette hogyan viselkedjen... ha úgy adódik, hogy épp Klárát szemeli ki valaki célpontnak?
Nem lehet, hogy Imó egyszerűen csak a sokasághoz szeretett volna tartozni, mert érdekes volt az új helyzet és nem is mérte fel, hogy ez Klárát bántja? Vagy hogy a játszón nem is tudta, hogy mit kezdjen ezzel a két "cukipofával"?
Vagy hogy tényleg ő is szeretne valahol csak önmaga lenni... ikertesó nélkül?...

Hű, de nehéz ez...
Nekem két öcsém van, 14 hónap korkülönbséggel. Tűz és víz, külsőre nagyon hasonlítanak. Kicsiként mindenki azt hitte, ikrek... egy csoportba jártak az óvodában, örök harcban egymással. Mostanában (20 és 21 évesek...) kezdtek el közeledni. Maguktól. Jó látni, és nagyon nehéz volt elfogadni, hogy sosem segtették egymást gyerekként.
Persze ahogy képesek voltak beszélni az érzéseikről, lassan a helyükre kerültek a kirakó darabkák, sokmindent megéretettem, de akkor is rossz volt látni ezt.
Most sokkal jobb. :)
Azt hiszem, hogy ha valahol, hát nálatok biztosan megtanulják a gyerekek, hogy mit jelent testvéreknek lenni... ne aggódj, helyére kerül szépen minden.
És Szilvi, próbáltam neked írni a facebookon, de nem sikerült elküldeni az üzenetet... Kérlek írj, az email címemet tudod :):) Nagyon várom.
Szeretettel Ölellek
Kinga

Névtelen írta...

Szia!
Szerintem mielőtt "megijednétek", érdemes figyelembe venni azt az alapvető tényt, hogy a 2-2 gyermeketek, - ahogy régebben már írtál is erről - eltérő személyiségtípusok. Zita és Klára extrovertált, Emma és Imo introk. Ez önmagában elég igazolás is lehet ahhoz, hogy szülői ráhatás nélkül, önmaguktól csak Zita (Emma, Imó) nem gondolja úgy, cselekszik úgy, hogy kakaskodik a testvére mellett. Szerintem Zitának ez sokkal természetesebb, hogy szemtől szembe konfrontál, mint az intovertált embereknek. Szülői ráhatással, neveléssel, tanítással ők is meg tudják persze tanulni, hogy néha muszáj, mert meg kell, hogy védje magát az ember, de nekik ez nem ösztönös.Szóval lehet ez az egyszerű oka annak, hogy Imola nem áll ki a testvére mellett.
Hogy miért lehet, hogy nem akar Klárával egy osztályba járni? Én csak annyit tudok, amennyit a blogban elárulsz. Volt egy bejegyzésed, melyben megemlítetted, hogy az óvónők Imót egy nyugodt, igyekvő okos kislánynak festették le, míg Kláráról azt mondták, hogy a feladatokhoz úgy áll: "Áh, ezt én meg tudom csinálni, ez könnyű" és bár okosabb volna mint tesója, mégis elhirtelenkedi, s lesz benne hiba. Ez a tulajdonság, ha jól belegondolsz egy jelenlegi kis felfuvalkodás. Már jó ideje jár abba az oviba, be van oda fészkelve, a gyerekeket megszokta, hogy (akit akart ugye)irányítgatott, esetleg ici-picit még el is nyomhatott. És ettől lehet, hogy "elszállt picit" Klára. Felfújódott, mint a lufi, picit többet gondol magáról, mint ami. Ezt a gyerekek is meg tudják érezni, ezt ugye senki sem szereti a környezetében. Most pedig a többiek is nagyobbak, ÉRETTEBBEK, hisz már iskolaérettek, és lehet, hogy már jobban átlátnak a szitán, esetleg Imó is, és szeretnék, ha az a lufi kipukkadna. Persze ez csak feltételezés, hisz én csak a blogból "ismerhetlek" titeket. De ha esetleg lényleg lehet, h. picit fel van éppen fuvalkodva, akkor ezen szülői apró beavatkozások tudnak segíteni, pl. egy beszélgetés. Az ugye az ő érdeke, hogy a társai befogadják a közösségbe, gondolkodjon el, hogy mi lehet az oka annak, hogy ő az utóbbi időben olyan sokszor került konfliktusba, azért ezek nem véletlen dolgok.
Amúgy az én véleményem szerint, lehet, hogy egy ilyen "átlag feletti" személyiségnek suliban, kicsit nehezebb lesz majd a sorsa, de a munka világában nagyon szép sikereket tud elérni, az, aki így mer konfrontálni, bátor, szóval emiatt, ha nekem lenne ilyen személyiségű gyerekem, nem biztos, hogy mindenáron vissza akarnám nyesni ezt a tulajdonságát. Ez a mai világban szükséges, és látom, hogy tényleg sokra viszik az ilyen nők, csak mellette mondjuk a nevelésben a tisztességre is nagyon felhívnám a figyelmét. Hogy az jó, hogy az akarata erős, mert az kell a sikerekhez, a többiek, a piac többi versenyzőjének a lekőrözéséhez, de sosem nyúlhat tisztességtelen eszközökhöz. Bocsi, hogy így elkanyarodtam, csak jött.
P. Zsófi, egy regisztrált

Szitya írta...

Ejha!
Némelyik komment jó hosszúra sikeredett, köszönöm, hogy ennyi időt fordítottatok rám!
Yvette! Igen, én is erre gyanakszom leginkább!
kikocs! Látom, te is átérzed az anyai szív eme tipródását. Imó esetében, ráadásul, ha ez féltékenység, akkor ez igen látens. Semmi más jele nincs, mondhatni.

Szitya írta...

Kinga!
Köszönöm, hogy hozzászóltál, és ilyen hosszan. Írok is majd neked hamarosan. És abban is lehet valami, hogy Imó is úgy látta egy darabig, hogy Klárának megy ez egyedül is. Nem tudom.
Végül, de nem utolsósorban, P. Zsófi!
Nagyon érdekes visszajelzés volt nekem ez a hozzászólás. Mert ezek szerint, nem úgy jön le minden itt, a blogban, mint ahogy azt szándékozom. Most pl., ez azért érdekes, mert a többi szülő mondta nekem nem is olyan régen, hogy Klára a legnépszerűbb gyerek a csoportban. Ez ráadásul egy vegyes csoport, így az a folyamat, hogy már a többiek is iskolaérettek, és "rutinosabbak" Klárával, nem tudott végbe menni. Ráadásul, amikor Kláráék voltak a kisebbek, már akkor is partnere volt a nagyobbaknak. Most pedig készséggel babusgatja a kicsiket. Itt, most, annyi történt, hogy egy másik nagycsoportos (alig vannak most), akivel hol a legjobb barátnők, hol összecsapnak, a nagytestvére segédletével, kicsit irányítása alá vette az egész csoportot, és így Klára lett az elszenvedője a másik kislány ilyetén jött "vezetői szerepének". Mert azzal a kislány, ahogy sokan, akik "hatalmat kapnak", kicsit visszaélt, vagy legalább is "kiélvezte". Nem "gonosz" az a kislány sem!!!
És hát.... Értem én a jó szándékot, és az általad sejtett veszélyt Klára képességeiben és személyiségében, de egyelőre ezen nem aggódom, mert ő az, aki még másokat is (idegeneket, jóval nagyobbakat is) figyelmeztet a szabályok és az óvónői, edzői vagy bármilyen más "hatalom" utasításainak betartására.

Névtelen írta...

Ne viccelj, én nem gondoltam a tisztesség témájánál Klárára, egyáltalán. Azt teljesen tőle függetlenül írtam, és azt is függetlenül írtam a parkos storytól, hogy milyen jó, hogy erős az akarata, és vagány. Aha, értem, tehát ő mindenképpen népszerű az oviban. Értem. Ezt viszont akkor félre értettem. Szerintem csak én értettem félre, mert mások nem:-)))
Na mindegy, de azért az tényleg lehet, hogy egy introvertált nem ugyan olyan könnyen védi meg ösztönösen a másikat, ilyet átéltem, háttérben az introvertált nővéremmel.De ez sem biztos. Inkább nem okoskodom tovább

Bence,Bálint és Ági írta...

sziasztok.

Most valami okosat kellene írnom,de nemigazán tudok ebben tanácsot adni,mert nem voltam még ilyen élethelyzetben...
Talán tényleg féltékenységről van szó...De azért át kell gondolni.

Szitya írta...

Hát igen, néha én is csak töröm-töröm a fejemet, aztán másnapra már úgy gondolom, hogy túlbonyolítom. Vagy kipattan valami ötlet...
Köszi még egyszer mindenkinek, aki segített együtt gondolkodni!

kikocs írta...

Én is gyakran érzem, hogy túlbonyolítok...
Viszont az alapján, amit meg most írtál, hogy Klára milyen népszerű a gyerekek között, nekem már meg is van a féltékenység lehetséges forrása: Imó is bizonyára szeretne ilyen helyzetben lenni, és talán jól esett neki, hogy kicsit ki van taszítva a nyeregből Klára. És valljuk be, azért ez elég emberi érzés :)

Szitya írta...

Pontosan, kikocs! Egyik barátnőm, aki csak titkosan olvassa a blogot, és csak ritkán "árulja el magát", a minap írta, hogy ő "Imónak szurkol"... :-)
Hát értem én ezt. Most már, egy kis távlattal, jobban! És persze, hogy én is Imónak szurkolok, no meg Klárának! Továbbá még: Zitának és Emmának...:-)

kikocs írta...

És még mindig nem fejezem be, mert ilyen körülmények között meg tök jó, hogy másik osztályba akar kerülni, hiszen nem akarja ezt az érzést, tehát küzd ellene.
Most már csak azt találja ki valaki, hogy ki melyik tanítónénihez kerüljön :D De most már tényleg lelövöm magam :)

Szitya írta...

Annyira klassz vagy kikocs!!!! Ne hagyd abba! :-)
A tanító néniket pompásan "leosztották" egymás között. Holnap még van egy köröm az óvónőkkel és az iskola igazán lelkes és lelkiismeretes pszichológusnőjével (már volt vele egy "szeánszom").

Timi írta...

Talán elege van abból,hogy mindig a "háta mögé"bújhatott Klára és a maga módján inkább kimarad a tesó megvédéséből,had tanuljon egy kis önállóságot,de tudom az oviba is a többiekkel volt és kizárták Klárát.Ez nagyon fájó pont,de tényleg külön osztályba kellene íratnod Őket,és ha nem a nap 24 órájában vannak együtt talán újra imádni fogják egymást és ki fognak állni ha baj van.