Pages

2011. május 5., csütörtök

Mese a leendő elsősöknek

Tegnap a leendő elsősök szülői értekezletén jártam. Nem taglalnám ezt túlzottan most, mert a már unalomig ismert "jaj-de-szörnyű-hogy-már-az-Ikrek-is-itt-tartanak" kesergőmtől eltekintve, nem szembesültem forradalmi újdonságokkal. Nyugtáztam, hogy a tanítónő valóban olyan határozott és kedvesen magabiztos, ahogy azt gondoltam, és megadóan töltöttem ki az alapból is számos, nálam meg még megduplázott, papírokat.

A szülői kiértékelése helyett egy mesét hoztam mára. Mostanában többször elolvastam, Klára kérésére, és szerintem varázslatos. Kifejezetten a most iskolába indulóknak ajánlom, szívet melengető, és valahogy olyan, amilyennek az elsősök fogadtatásának lennie kéne a valós iskolákban, a valós életben. Bízom benne, hogy Klára és Imola, no meg a többi rengeteg csillogó szemű, szeptemberben az iskolába induló, kisgyermek is így éli majd meg. Bízom benne, hogy a varázslat sokáig tart majd. Mindenesetre én sokszor felolvasom majd még nekik ezt a mesét.

És akkor jöjjön Kányádi Sándor Ábécé-sorakozó című meséje, amit a "Meddig ér a rigófütty" című kötetben találhatunk meg, és amit teljességében is ajánlok. Az internetről pedig erről a linkről tölthető le.

"Egy-két nappal iskolakezdés előtt a tanító nénik s a tanító bácsik be szoktak menni az elsősökre váró osztályokba. Megnézik, rendben van-e minden: a padok, a katedra, a tábla, a képek a falon. Ha mindent rendben találnak, megrázintanak egy icipici csengettyűt. Egy akkorácskát, mint egy csengettyűvirágé. Vagy talán még annál is kisebbet. Olyan finom kis hangja van, hogy emberi fül meg se hallaná.
    De a betűk meghallják. És elkezdenek seregleni.
    Támad is olyan zenebona, sürgés-forgás, zsibongás, dobogás-dübögés, pisszegés, susogás, csácsogás, hogy aki olyankor az iskola felé jár, azt hihetné, megkezdődött a tanítás. Pedig csak a betűk tértek vissza a nagyvakációról.
    – Csönd legyen, betűim! – szólal meg újra a csengettyű.
    És a betűk elhallgatnak. Még az örökké susogó S is erőt vesz magán, s még oldalba is böki a sziszegő Sz betűt, hogy hallgasson már.
    – Sorakozó! – csendül újra a csengettyű, a tanító nénik, tanító bácsik hangja.
    Elkezdődik a névsorolvasás. Ilyenformán:
    – a-á bé-cé…
    A betűk meg lépnek is sorban, hogy beálljon ki-ki a maga helyére, ahonnan majd év közben, amikor rákerül a sor, kiléphessen a szorgalmasan tanuló elsősök elé.
    De úgy látszik, túlságosan hosszú volt a vakáció, megfeledkeztek a rendről. Különben nem aprítna az a az á mögött, s a kicsi írott a sem bújócskázna a nyomtatott öreg Á lába között.
    – Vissza, vissza! – csengi a csengettyű. – Legelöl a kicsi írottak, mögéjük a kicsi nyomtatottak, harmadik sorban a nagy írott betűk, a hátulsó sorban a nagy nyomtatottak állnak. – És a tanító nénik, tanító bácsik, mintha verset mondanának, szólítják sorban a betűket.
    – a-á-bé-cé
    csé-dé-e-é
    eff-gé-gyé-há
    i-í-jé-ká
    ell-ejj-emm-enn
    enny
    o-ó-ö-ő
    pé-err-ess-essz
    té-tyé-u-ú
    ü-ű-vé-zé
    zsé.
    Mire a zsé is elhangzik, példás rendben ott sorakozik minden betű. De még a négy „tartalék játékos” is, a dzé, a dzsé, iksz és ipszilon nevezetűek is fölszállnak szépen oldalt, hogy bármikor kéznél lehessenek, ha a felsorakozott harmincnyolcnak segítségre lenne szüksége.
    – Rendben van – mondják a tanító nénik s a tanító bácsik, és egy kis beszédet intéznek a betűkhöz. – Tartsátok meg a rendet továbbra is. Ne hiányozzék soha egy se közületek! Legyetek segítségére a holnap-holnapután s a minden szeptemberben értetek ide jövő gyermekeknek, hogy nyelvünk minden szavát szépen s hibátlanul írhassák egész életükben.
    Utoljára még csendül egyet a csengettyű, és aztán csönd lesz. Majd csak az iskola nagy csengője töri meg a csendet, s az iskolába özönlők vidám zsivaja."

11 megjegyzés:

bemka írta...

Nagyon szeretem Kányádi Sándort.Sándor bácsi bácsi a javából és igaz ember. A versei is csodásak. A minap hallgattam meg ,és nagyon élveztem "Az elveszett követ" című verses meséjét.Gyermekkoromban megvolt lemezen , s most öröm volt újrahallgatni.
Ha nem ismeritek, érdemes meghallgatni :)
Egyébként üdvözöllek, szeretek hozzátok járni:)

khase írta...

Nagyon kedves törtenet!!! Örülök, hogy szimpatikusnak talaltad a tanitonöt es tiszta szivemböl kivanom, hogy Klara es Imo talaljak meg a helyüket az iskolaban es maradjon meg sokaig a ragyogas es a csillogas a szemükben :)))
Izgalmas, varakozassal teli nyaratok lesz, az biztos :)

Timi írta...

Nagyon drukkolok,hogy meg maradjon a varázs és a tanulni vágyás Imonál és Kláránál.A tanárnéni nagyon remélem olyan vagy még lelkesebb lesz mint a miénk.Ha lehetne én mindenkinek olyan elsős tanító nénit kérnék,mint Réka néni,akkor nem félnének és nem görcsölnék túl az egyre jobban növő elvárásokat.A történeten,az összes most elsőt tanárral elolvastatnám,hátha megértenék milyen nehéz ez a kicsiknek is.Ha most színpatikus akkor reménykedünk,hogy minden rendben lesz a két kis tör-pillával.:-)))))

Cilee írta...

:-) Milyen kedves kis történet!
Felírtam a listámra, a következő könyvtár-körbe belecsempészem.
Ajajj, nekünk is milyen hamar itt lesz a suli!
Puszi!
Ildikó

iméon írta...

Köszönjük, nagyon tetszik és nekünk is nagyon aktuális most. Nekünk az első szülői csak június 7-én lesz. :)

Unknown írta...

bemka!
Én is üdvözöllek!!! Kányádit pedig én is szeretem, úgy általánosságban is!
És persze üdv minden kedves hozzászólónak is!

Szitya írta...

Már megint rossz ID-val írtam. pedig mostanában úgy figyelek... tehát, az előbb is én írtam, a "blog-gazda"...

kincsesdori@gmail.com írta...

Drága Anyuka!
Elnézést a megszólításért, de a héten végigolvastam blogodat kezdetektől. Gratulálok a négy gyönyörő, okos kislányhoz, büszkék lehettek rájuk, de ez teljes mértékben a ti dicsőségetek!
Mi sajnos csak egyet neveltünk, ő már 21 éves egyetemista. Várom már nagyon az újabb bejegyzést, puszi nektek Dóri

kincsesdori@gmail.com írta...

Drága Anyuka!
Elnézést a megszólításért, de a héten végigolvastam blogodat kezdetektől. Gratulálok a négy gyönyörő, okos kislányhoz, büszkék lehettek rájuk, de ez teljes mértékben a ti dicsőségetek!
Mi sajnos csak egyet neveltünk, ő már 21 éves egyetemista. Várom már nagyon az újabb bejegyzést, puszi nektek Dóri

Eperke írta...

Sok sikert kívánunk az iskolakezdéshez a lányoknak.
Remélem nem fog elmúlni az iskola varázsa:-)

Szitya írta...

Kedves Dóri!
Köszönöm szépen a kedves hozzászólást! Az ilyenek erőt adnak ahhoz, hogy folytassam az "írkálást"!
Üdvözlettel,
Szilvi