Imóról

Imoláról szeretnék írni. Mert annyira kikívánkozik belőlem mostanság az, hogy mekkora nagy ajándék ő. "Bónusz-gyerekként" szoktuk nevezni őt. Akiről egy darabig nem tudtunk, így nem is számítottunk rá. És akinek azonnal örültünk, amikor megtudtuk létezését. És azóta is. Mindig, mindig.

Olyan szerény, olyan bájos, olyan nyugodt, olyan békés, olyan gyönyörű!

Ő nem szokott követelőzni. Ő nem szokott kiabálni. Ő nem szokott hisztizni. (Ritka, nagyon ritka, hogy ezek közül bármelyik bekövetkezik.) 

Ő levesz a lábáról mindenkit. Ha az ő szája egy picit lefelé görbül, nincs élőlény a földön, aki ellenállna...

De ritkán görbül, mert hihetetlen békében van önmagával és a világgal is. Hosszú ideig elszórakoztatja saját magát. A Barbiekkal. Vagy az "Icike-picikékkel". Vagy bármivel, akár villákkal és kanalakkal, az ételre várva. Történetek jönnek-mennek a fejében, elmerül, kizárja a külvilágot. 

Elmélyülten tud még kézműveskedni is. Amiben hihetetlen kreatív, de szívesen követi az iránymutatásokat is. Emma legutóbbi teniszversenyén, délelőtt tíztől délután háromig szinte egy tapodtat sem mozdult a kreatív sarokból. Gyártott mindent, vigaszajándékokat Emmának, ha kellett, madarakat a jókedvének, bármit.

Elmélyültsége és kitartása bizonyára nagyon hasznosak lesznek a suliban. Neki nincs olyan nagy könnyebbsége az ismeretek elsajátításában, mint Klárának, viszont alapos, pontos és nagyon odafigyel. 

No és, nagyon szorgalmas. Ő volt az, aki kedv híján is hímezgette néha az óvó nénik ajándékát; sőt, ő volt az, aki felajánlotta, hogy majd megcsinálja Klára részét is, amikor az ikertesó fellázadt és a teljes munkálatok megszüntetésével fenyegetőzött...

Ő az, aki ha pakolásra, vagy bármilyen más segítségre, szólítom fel őket, azonnal jön. Hihetetlenül empatikus.

Rajongani is tud nagyon. Elsősorban Emmáért. De azért bizonyos filmekért is (a hercegnősökért, naná!!!!), műsorokért (X-faktor), játékokért (Barbiek, plüssök). És különleges viszonyt ápol a fényképezőgéppel is. Imádja már onnan nézegetni a képeket, rengeteget fotóz (majd kinyomtattatja velem és tablót gyárt), sőt, mostanában videókat is készít. Legutóbb egy olyan jót kacagtam, amikor végignézhettem Zita gépén, ahogy leült az asztalhoz hímezni, letette szembe a gépet és miközben hímzett, mesélt mindenfélét....

Imola olyan tündérien kelekótya közben, hogy senki nem tud rá haragudni. Ő az, aki mindig fel- és kiborít mindent, "véletlenül". Ő az, aki képes úgy megenni egy szelet nutellás kenyeret, hogy a lába ujjától a feje búbjáig minden nutellás lesz, pedig közben három szalvétát is elhasznált. Ő az, aki nem feltétlenül emlékszik arra, ami az imént történt... Ettől olyan aranyosan vicces lesz. I-MÓKA ő. Tényleg mókás. Imókás.

Nagyon szereti a lila színt. Saját maga válogatja össze a ruházatát, és abban sűrűn szerepel ez a szín.

Nagyon szeret enni, és ez látszik rajta. De hajlandó sportolni is, így az a sok husi, ami rajta van, elég kemény is. Kivéve a pocit. Az finom puha, kórusban rajong érte az egész család (ja nem: Klára irigykedik rá...). Eljár futni, most is tenisztáborban van a többiekkel, és egész ügyes.

Olyan félénk, olyan bizonytalan! Nagyon szeretne zongorázni. Ebben valószínűleg nagy szerepe van Emma-imádatának, de nem csak annak. Teljesen összeszorult a szívem, amikor, a zeneiskolai felvételi után, egyszer csak odabújt hozzám: "Anya! Mi lesz, ha nem voltam elég jó?!" Jááááj!!! Pedig nem is én buzdítottam őket erre az egészre.. Ők kérték mindketten. Ráadásul, Imola átlépte önmaga árnyékát, hiszen bement egyedül (!!!) négy zongoratanárnő elé, több zongorista-jelölttel együtt, ott énekelt, tapsolt és zongorázott is... Én nyugtatgattam, hogy semmi gond sincs, ha nem; majd jövőre, hiszen egyik nővérük sem kezdte ilyen korán a muzsikálást. De azért úgy örültem, Imó lelkecskéje miatt, hogy sikerült! Ragyogott!

Az iskola nem hozza nagyon lázba. A minap sikerült arra sort kerítenem, hogy egy picit kettesben legyek vele, egy piaci oda-vissza séta erejéig, és beszélgettünk. Azt mondta, hogy annyira azért nem várja a sulit. De a biztonság kedvéért kifaggatott, hogy miket is fognak ott tanulni, és akkor azért csillogott a szeme.

És olyan szépséges! Gyönyörű, hatalmas, barna mandulavágású szeme elbűvöl mindenkit. A haja egy nagy zuhatag már, amit ő, rendes gyerek módjára, hajpánttal tart rendben. Kezével olyan kecses mozdulatokat művel, hogy azt tanítani kéne. Pici, kissé felkunkorodó orrocskája tündéri profilt nyújt neki. Egyébként égimeszelőnek készül.... Látszik is, hogy hosszú lesz: lába-karja-ujjai mind hosszúkásak. 122-128-as ruhákat hord; azokat, amiket Emma hordott még pár hónapja...

Sokszor olyan, mint egy macska. Nyávog is néha... De főként olyan simogatnivaló pihe-puha, bársonyos bőrű baba ő!

Úgy imádom!