Pages

2011. június 1., szerda

"Kedves óvodám,..."

"....
Sok szép nap után,
Itt a búcsúnap,
Indul a csapat.

Nem vár ide már
Játék, mesevár,
Tollam, ceruzám
Kísér ezután."

Elénekelték hát. És, ezen mindig meglepődök, nem állt meg a Föld a forgásban, valahogy ugyanúgy haladt az idő és az élet tovább, mint addig.

Az óvónők a könnyeikkel küszködve konferálták fel a pici kis műsort, amit évzáróként és ballagásként adtak elő a Kisvakond csoportosok (eredetileg nem is lett volna semmi, csak mi kértük, mert a búcsúzó gyerekek vágytak rá). A legmeghatóbb mégis az volt, amikor a társak ráadták a tarisznyát az iskolába indulókra, és egy Zsófi nevű kislány, aki nagy barátnője az Ikreknek, el is sírta magát... Anyukája mesélte, hogy otthon is sírdogál, hogy mi lesz vele Imóék nélkül. Hát, a vegyes csoport egyik komoly hátulütője ez. Szerintem, egyébként, a vegyes csoport nem annyira jó találmány.

Az ünnepség és az eszem-iszom és fagyizás után még elsétáltunk a parkba, hogy Klára és Imó keresztanyukájával, aki tiszteletét tette a műsoron kislányával, játszhassunk egy jót. 


Meleg volt, szépek voltak, imádták a kis csokrot, amit adtunk nekik, ballagókhoz méltóan. Boldogan pakolták ki hússzor a tarisznyájukat és lapozgatták végül az évkönyvüket, amiben ott díszelgett az ő fotójuk is.

Nagyon furcsa érzés, bevallom. Szerettem oviba hordani a kislányaimat. Szerettem a kis padocskán üldögélni, amíg ők, a saját tempójukban, csivitelve, átöltöztek. Jó volt bekukucskálni a liliputiak számára méretezett fürdőszobába, miközben fogat mosott az egész csoport. Jó volt megcsodálni a napi szinten készített rajzos vagy egyéb csodákat. Jó volt számon tartani az olyan fontos eseményeket, mint az ovis anyák napja, vagy a szokásos ovis húsvéti kirándulás a csömöri lovardába. Váltócipőt átvenni, alvós állatot vagy babát bevinni, integetni az ablaknál, ebéd után értük menni, együtt kézműveskedni a nyílt napon, hosszan búcsúzkodni, néhanapján nem elmenni, óvónénikkel beszélgetni. Óvodás életet élni.

Rossz, hogy ennek vége. Valami lezárult végleg. "Vendég a háznál"  - volt egy ilyen műsor a Kossuth Rádióban. Anyukám mindig hallgatta, de folyton felháborodott a címén, "mert a gyerek nem vendég". Hát de. Én értem, hogy miért adták ezt a címet. Eljön hozzánk, babaként, mi szívesen fogadjuk, kényeztetjük, jól tartjuk, de hipp-hopp felnő, egyre önállóbb lesz, el kell egyre jobban engedni, meg kell őt érteni. Akkor is, amikor majd összecsomagol, megköszöni a jóltartást, és mindazzal a csomaggal, amit "összekészítettünk" neki kb. két évtized során, elindul az ő útján.
Hogy még csak az ovis éveknek mondtunk búcsút? Persze, de azért ez egy nagy ugrás. A teljes gondtalanság kora befejeződik Klárának és Imolának is. Az összes vendégünk lezárta már az első nagy bőröndjét.

17 megjegyzés:

MJ írta...

Szállnak az évek. Hipp-hopp elröppen az a "kb. két évtized".

Vivien írta...

Óóóóó, Szilvi, megmondom őszintén, ez olyan volt, mintha ÉN is búcsúznék tőlük, óvodásoktól! Annyira szerettem én is menni értük az oviba, annak varázsa van. És igen, igazad van, a gyerek valóban vendég a háznál, nagyon jól megfogalmaztad! És Te szerencsés vagy, hiszen 4 Leányzó is volt/van a vendégetek.

Eljött az első bőrönd csomagolása. Ez így van, de tudom, hogy Te megtalálod a következő úticélban is a szépséget és venni fogod az akadályokat. Kíváncsi vagyok, mennyire fognak hasonlítani a Lányok a Nővéreikre iskolásként. Azért mégiscsak egy újabb érdekes, kihívásokkal teli korszak köszönt be hozzátok két bőrönddel. :)

Sok sikert Klátyinak, Imócának és Neked is!!! :)

Szeretettel puszil Benneteket:
Vivien

Szitya írta...

Köszi, Vivi! Megkönnyeztem... Ahogy mostanában oly' sok mindent!

JuditAu írta...

Jaj Szilvi, ez a "vendég a háznál" nagyon szívembe talált... és jól el is szomorodtam, hogy így belegondoltam/belegondoltattál...

Agnes. írta...

Szilvi en meg jot pityeregtem itt koran reggel..annyira jol leirtad, ugy atereztem Veled:(
A mi csaladunkban en vagyok a "legkisebb" es en ereztem milyen az, amikor a szulo tudja bizonyos dolgokat mar nem el at ujra , megha szereti is egyforman minden gyereket.

Neha jo lenne megallitani egy kicsit az idot:)

Nagyon helyesek a lanykak:)

es dobok egy masik ilyen erzo anyukai puszit!

dori írta...

Hát igen Szilvi "vendég a háznál", ez tényleg telitalálat. Könnyezve olvastam bejegyzésedet, visszagondoltam én is a mi ovis ballagásunkra. Fagyizással tettünk pontot az ünnep tetejére, megkérdezte annak idején a vendéglő tulajdonosa, hol voltatot ennyire kiöltözve? Gergőnk rávágta, nézd meg a tarisznyámat, nem látod, hogy ballagtam? Mit tudott tenni a tulaj, vendégei voltunk ezen a nagy ünnepen.
Puszi Nektek: Dóri

Maimoni írta...

Te jó ég, ez kísérteties! Délután voltam egy kiállítás megnyitóján, ahol Schäffer Erzsébet mondott fantasztikus beszédet. A kiállítás nem mellékesen Baricz Kati fotográfus eszméletlen jó gyerekarc-fotóiból áll.
Szóval, a gyerekekről szólva Schäffer Erzsébet megemlítette ugyanezt a Vendég a háznál című műsort, hogy régen méltatlankodott, mi az, hogy vendég a háznál, a gyerek nem vendég, de ma már azt mondja, hogy de. És ha a szülők nem csinálnak mást, mint hogy megadják a gyerekeinek azt, amire azoknak szükségük van, hogy felnevelik és útnak indítják őket, már mindent megettek, amit egy ember tehet a Földön.

Dius írta...

Szilvi, ezt olyan szépen írtad meg, hogy csak ülök itt, és még egyszer elolvasom minden sorodat, próbálom bevésni, valahova jó mélyre, hogy majd amikor szükség lesz rá, előhívjam.

A kis vendégeid pedig jobb vendéglátót nem is választhattak volna. :)

Szitya írta...

Hát, látom, hogy sikerült átadnom azt a hangulatot, amit most erősen megélek...
És Móni!Ez tényleg kísérteties! Schaffer Erzsébet jó referencia a számomra...
(Dius, köszi...)

khase írta...

Szilvi, ez a bejegyzesed mar megint annyira sokat ad, ahogy masok is irtak, en is megkönnyeztem es en is probalom elraktarozni magamba ezeket a gondolatokat, annyira atjön minden erzes, annyira szep, annyira meghato, annyira "szityás"!!!

Nagyon szepek voltak a lanyok, jok a kepek!

Es igen, egy korszak lezarult, de tudod, minden bucsuzas valami ujnak a kezdete!!!

Sokszor ölellek! Orsi

Maculi írta...

Jaj de nagyon lelkemből írtál! Valóban vendégeink a háznál a gyerkőcök, én is folyamatosan pakolom a kis zsákjaikba, bőröndjeikbe az útravalót. Igyekszem jó házigazda lenni, hogy sokáig maradjanak, és vissza-visszatérjenek.
Apum mondta mindig, hogy majd meglátom, ahogy oviba kerülnek a fiúk, csak úgy suhannak majd az évek! És tényleg! Csak pislogok időnként, hogy jesszus, mekkorák, pedig nemrég még apró embőckék voltak. Ma még kész pasik. Meghatódom, és izgulok, hogy Nagyfőnök lassan érettségizik, és felvételizik, hogy Kisfőnök megtanult írni, olvasni, számolni, és néha még most is megkönnyezem, ahogy fogja a ceruzát, és kanyarítja a betüket. Jó, szentimentális vagyok:)

zsuzsmok írta...

Sikerült összekönnyeznem teljesen a reggelimet ...
Olyan szépen megfogalmaztad!! :))

SKY írta...

Az a bőrönd csupa szebbnél szebb dolgokkal van tele...
Hanna még csak 5 éves lesz. Már 5 éves... sokat gondoltam rád... :)
Ölellek,
Kinga

Szitya írta...

Orsi, Maculi, Zsuzsmok, Kinga!
Annyira örülök, hogy írtatok!

Vera írta...

Hm, én is elérzékenyültem...még mikor leírtad, csak most tudok kommentet hagyni erről.

Ahogy olvastam soraidat, rájöttem, hogy tényleg milyen klassz dolgok ezek az ovis dolgok, hogy én is hogy élvezem, csak nem tudatosan. Ezután tudatosan fogom. :)

Egy hét múlva pénteken rám is hasonló megható pillantok várnak, annyi különbséggel, hogy ezután mi még évekig járunk oviba, de azért mégis. Hüpp, hüpp. :)

Vera írta...

Azt még elfelejtettem írni az előbb, hogy tisztán emlékszem még arra a babaszobás bejegyzésedre, ami akkor készült, mikor az Ikrek háromévesek lette, és először oviba mentek. No, jó, nem szó szerint emlékszem minden sorra, de valami olyasmi volt benne, hogy integettek vidáman az ablakból, neked pedig összeszorult kicsit a szíved, hogy már milyen nagyok... :)

És tessék, most már az ovitól is búcsúznak...Megint szorulhat az a bizonyos szív össze meg vissza. :-))

És arra is ráébredtem, hogy milyen régóta olvaslak "Téged", talán már négy éve lesz ebben a hónapban, és hogy mennyi ilyen szép, vidám, megható történetről, családi eseményről olvashattam itt "Nálad". És hogy milyen sokat tanultam belőlük! Millió köszönet érte, Szilvi! Remélem, az Ikrek középiskolai ballagásáról is olvashatok majd még... :-))

Szitya írta...

Jaj, Vera! Már megint futnak össze a sorok! Ez annyira kedves volt, köszönöm, tényleg!