Pages

2011. június 16., csütörtök

A szeleburdi család nyaralni indul

Még hideg volt, sötét délutánonként, latyakos csizmák száradtak a radiátor alatt, amikor felhívott Mingi-barátnőm, hogy akkor idén is, mint tavaly, mert olyan jó volt?!
Naná, gondoltam, és mondtam, hiszen ráadásul Klárának külön megígértük, mivel ő tavaly a pöttyei miatt lemaradt.
Szó szót, majd tettek követték, és már meg is történt a foglalás. Visszatérő vendégeknek extra mosoly és szép kedvezmény is járt. Szuper!
És már vágtuk a képzeletbeli centit. Emma már hetekkel előtte azt ismételgette, hogy nem, ő már nem bír ki annyit, menjünk most!
Iskolai kikérőket elintéztem (az utolsó kettő, vélhetőleg igen "kemény", "sok" pótolnivalóval járó, tanítási napról), mindent leszerveztem. A tervezett indulás előtti napon éppen a bevásárlásból jöttem hazafelé (hiszen ott önellátóak voltunk), amikor valami lassan, szinte az agyam hátulja felől, derengeni kezdett... Mire hazaértem, már jeges félelem markolászta a lelkemet: ugye neeeem?
Végiglapoztam az útleveleket, míg a leggyanúsabb, még kékhez nem értem! Vlá!!!! Érvényesség: 2011. június 13!!!!! Jaj, neeeeeeeeeee!!!! Hiszen mi június 15-ig szerettünk volna maradni!
Gyorsan telefonálgatni kezdtem, központi okmányirodába, ismerősnek, Zolinak, Minginek, mindenkinek...
A kérdés alapos körüljárása, és sok-sok kérlelés után is csak vállvonogatás volt a válasz: nem, nem lehet ennyi idő (azaz egy szűk nap) alatt elintézni... Annyi biztatást kaptunk, hogy kifelé úgyis kiengednek még, befelé meg majd csak lesz valahogy, négygyerekes családot tán csak nem fordítanak vissza. De nem kenyerünk a könyörgés. Ahogyan a lutri sem.
Úgy vágtunk neki az útnak, hogy megnézzük, mekkora a szigor a magyar-horvát határon - mert hogy az Isztriára igyekeztünk - és akkor majd eldöntjük, hogy akarunk-e rizikózni.
A határon kiszúrták Emma útlevelét - az övé volt a bibis -. Hát jó, akkor visszajövünk hétfőn, 13-án, még éjfél előtt....
Folyt. köv....

5 megjegyzés:

Timi írta...

Ez nagyon nagy kiszúrás,ebből is látszik nálunk még működik a kemény bürokrácia és véletlenül sem segítünk 1 "halandó" 4 gyermekes családnak,hogy jót pihenjenek. Arról nem beszélve,hogy milyen stresszes lehetett az út oda és mennyi fejtörést okozott ez az egész.De remélem azért sikerült ki élvezni a gyönyörű,meghitt pillanatokat amiket mind a hatan élveztetek.Téged és Zolit pedig feltöltött energiával a következő családi nyaralásig.:-)))
Várom a folytatást!!

MJ írta...

Ezt a balszerencsét! Lehetne kicsit rugalmasabb is a dolog. Pár napja lejárt forgalmival is csak figyelmeztetnek először.

sedith írta...

Izgatottan várom a folytatást!:)

UI. Szerintem nálunk egy-kettőre megkerült volna az a személy, aki kb. dupla árért (mert ugye, ilyenkor megadnánk, nem számítana), de elintézte volna a dolgot. Illetve itt amúgyis van lehetőség sürgősségi eljárásra, persze, hivatalos díjjal, azzal meg talán 2 nap alatt kiállítják.

Eperke írta...

Izgatottan várjuk a folytatást:-)

Reméljük a nyaralás jól sikerült:-)

khase írta...

Azert a lenyeg, hogy megis eljutottatok, meg ha csak mininyaralas is lett belöle, de szerintem 2-3 nap a tengernel es nagyon fel tud töltödni az ember ::))) a kepek alapjan az idö is szuper volt :)

Varom en is a folytatast :)))