Hétvégi elfoglaltság

A mai napunk szinte teljes egészében, és némi túlzással, a meghívó-készítéssel telt.
Ez talán a gyerekbulik legjobb része. A delikvens, jelen esetben delikvensek, még nagyon izgatott(ak); alig várja(ják), hogy eljöjjön a kiszemelt nap, és lélegzet-visszafojtva érdeklődik(nek) a meghívottak részvételi szándékáról.
A teljes kivirágzás, a csúcs, természetesen a zsúr maga, amit aztán a "jaj, miért ért már véget?!" letargia követ.

Szóval, ma meghívókat gyártottunk. Az az ötletem támadt, hogy keményebb színes papírból stilizált 7-est gyártunk, nagy "fejjel", összehajtva. Így tulajdonképpen két hetes lett, egymásra hajtva, a "fejnél" csatlakozva. Egyik oldalt (kívülről) Klára dekorálhatta, másikat Imó. Belül pedig felváltva írták oda, hogy "Kedves X.!", majd egy kinyomtatott szövegen ott volt minden alapvető információ, no meg egy régebbi kép az ikrekről, továbbá a csajok aláírása, végül, de egyáltalán nem utolsósorban pedig díszítés mindenütt, kívül-belül, filctollal, üvegfestékes tollal, matricákkal. Lett ott csili meg vili dögivel, dehát ez volt a cél. A leendő születésnaposok nagyon lelkesen, lankadás nélkül, dolgoztak a témán, időt, tollakat és matricákat nem kímélve. Elmondhatják, hogy nincs két egyforma meghívó, minden barátnő személyre szabottat kap.

Most jön az izgulás: ki jön el, ki nem? Éjszakák visszaszámlálása a nagy napig indul!


Hozzáteszem: mennyivel jobb foglalatosság volt ez a mai, mint a tegnapi, 20%-os kupon-őrülettel megtűzdelt, beszerző-körutunk, amibe ugyan beiktattunk egy ráérős ebédet, de amit végül mégis úgy fejeztünk be, hogy minden gyermek könyörgött, hogy menjünk már haza. De már nem tűrt halasztást sem a háztartás gatyába rázása (hiába, ha anya pár napig kiesik, annak nyomai vannak...), sem a kinőtt cipők, a kinőtt (kihízott...) farmerok és a röpke egy hónap alatt szinte teljesen elfogyasztott színes ceruzák (szerintem a mi gyerekeink ESZIK a színes ceruzákat, más magyarázatot nem látok arra a jelenségre, hogy már mindegyik színes kb. öt centis) pótlása; és hát ugye, még a mai tevékenységünk alapanyagai sem álltak csak úgy rendelkezésre (nem mind).
Nem minden hétvége programdús, de ez senkit sem zavart. Belefért azért séta, labdázás, kutyázás, családi vasárnapi ebéd, zongora és korcsolya, X-faktor, no meg a Nagyoknak a kötelező nyűg: a leckeírás.