Pages

2011. november 16., szerda

Villanások

Reggeli


Nem mondhatnám, hogy nyugalmasak a reggeleink, nem. A reggeli négyőjüknek, néha úgy érzem, hatféle, nyolc felvonásban. Emellett mosakodásra és öltözködésre kell őket biztatnom. Ami nem egyszerű, mert az én lányaim nem fogadják el, hogy már ősz, szinte télies ősz van. Ezért próbálkoznak vékony cicanadrággal, rövid-ujjúakkal és átmeneti kabátkákkal. Általában többször futnak/futunk neki a ruhaválasztásnak, elsőre ritkán mennek át a rostán. Kivétel talán Emma, valószínűleg a legfázósabb. Ő ma már magasnyakút, termopulcsit és fülvédőt is magára cibált, no meg kesztyűt, persze. Szóval, miközben a ruházkodási hajcihő és a fésülködésért való könyörgés, illetve a testvérharcok fel-fellángolása zajlik, tízóraikat is készítek. Négyet dobozba, egyet zacskóba, Zolinak. Senki nem szereti ugyanazt, amit a másik, Emma egyenesen szendvics-ellenes, így a dolgom eléggé összetett. A kulacsokkal Zoli szokott megbirkózni a finis stádiumában, mert Anyu jóvoltából, igazi szuper svájci kulacsaink vannak. Annyira jól zár a tömítő gumijuk, hogy le se tudjuk csavarni a tetejüket. Csak Apa, akinek jó nagy "kavics" van a karján (bicepsz... meg, tri- is, meg amit akartok).
Eléggé praktikusan, az egész bejárati folyosónkon van egy hosszú pad-szerűség, alatta beépítve cipős-szekrénnyel (nehogy azt higgye bárki, hogy elég!!!), így ott várnak a kész iskolatáskák és az indulásra félkész, majdnem kész, teljesen kész (és zsémbelő) gyerekek. A gond csak az, hogy tükör nincs végig a falon... Tehát megy azért a lökdösődés, fésülködés, cipő-előkotrás, vagy sapkasálas kosárka (mindenkinek névreszólóan, külön, fent a polcon) turkálása közben. Már ilyenkor elkezdődik a stipi-stopi, hogy ki ül előre az autóban arra a két percre, amíg a suliba érnek.
Ma Klára került előre (tudom, hogy nem szabályos, én nem is engedem!!!). Zoli, hely híján (kicsike autója van), Klára ölébe tette a tízórais zacskóját, hogy fogja, amíg odaérnek. A sulinál Klára kisüvített, épp' hogy hátraköszönt, és berobogott - kezében Apa tízórais zacsijával... Zoli éhen maradt, Klára viszont népszerű lesz, ha az ebéd nem finom... Mondjuk, nem tudom, melyik elsős szereti a jóféle barna kenyeret. De van ott banán, joghurt és csokika is...


Sintér

A ma reggeli sportköreim során, olyat láttam, amit utoljára gyerekkoromban. És ami már akkor is borzadállyal töltött el. Sintért. Sintért, aki éppen befogott egy kutyust. Eszembe jutott, hogy hányszor terjedt futótűzként a hír a közeli lakótelepről hozzánk is, hogy sintérek járják a környéket; és bizony többször láttam őket "akció" közben. Mindig attól féltem, hogy nehogy a kissé kalandvágyó kutyusunk éppen most szabaduljon valahogy ki. Mert úgy tartotta a városi legenda, hogy az összeszedett kutyusokból szappant készítenek. Én ezt szentül elhittem.... Természetesen, nem örülnék, ha egy kóbor kutya bántaná, vagy akár megijesztené a most már néha egyedül hazajáró Emmát, de mégis nagyon rossz érzés fogott el a látványtól. Remélem, nem esik bántódása annak a kutyának, sőt, talán jobb sorsa is lesz.


Színházi szülők

Mostanában többször voltunk színházban. Zolival is, kettesben (nagyon ajánlom a Pletykafészek című darabot a Centrál Színházban - hatalmasakat vihorásztunk), és a gyerekekkel is. Emmával és az Ikrekkel néztük meg a Madách Színházban a Négyszögletű kerek erdőt, és Klárával, Imóval és egy kis barátnőjükkel pedig a Bárány Boldizsárt a Radnótiban. Nem állítanám, hogy ezek voltak a legszuperebb gyerekdarabok, amiket láttunk (pl. nekem a múlt évadban látott A hang-villa titka viszi a prímet), de azért jók voltak, szép díszletekkel és jelmezekkel. Amiért leginkább szóba hozom most ezeket, az a számomra meghökkentő szülői viselkedés. Nem értem, hogy miért hagyják, hogy a gyerekek táplálkozzanak színházi előadás alatt. Sőt, ők maguk is! A Madáchban konkrétan hallottuk a dobozos üdítőitalok spriccenő nyitását, mindkét felvonás elején. A Radnótiban nyugodtan csörgette a kislány a kekszes zacskót. Nehezen fogadom el, hogy nem lehet arra nevelni a gyerekeket, hogy arra a kétszer 50 percre felfüggessze a táplálkozást. Jó, ha az egész szünetben sorban állt a perecért, és pont a gongnál sikerült megvennie, kapjon be belőle egy falatot, aztán menet közben a széke felé nyelje le! De nem pici gyerekekről van ám szó, akik esetleg zajonganának, ha nem kapnak valamit a szájukba! Na de ha annyira kicsik, akkor nyilván olyan darabra viszik őket, ahol arra a korosztályra számítanak, a maguk "hangosságával" együtt. De öt év felett már igazán meg lehetne értetni a gyerekekkel, hogy színházban NEM ILLIK enni-inni előadás közben. Zavaró is lehet az ott játszó hús-vér színészek számára (ellentétben a popcorn-szagtól átitatott mozikban, ahol ugye nincs jelen igazából a szereplő). És miért gondolja azt a szülő, hogy ő is, mintha csak otthon lenne a tévé előtt, közben ropogtathat valamit? Érdekes, hogy megteszik azt az erőfeszítést (ami fizikai és anyagi minimum, de elvileg lelki is), hogy elviszi a csemetét művelődni. Akkor miért áll itt meg a dolog? Nem jut eszébe, hogy ráadásul a jövő színházlátogatóit neveli ki, akik majd esetleg bő tíz év múlva ropival ülnek be a Hamletre?
Lehet, hogy öregszem, hogy ez irritál, lehet, hogy maradi vagyok. Nem akartam a morgolódásnak egy teljes posztot szentelni, de azért álljon itt. Mert kezd lohadni a kedvem, hogy színházba vigyem őket. Bábszínházba pl. már ezért nem járunk. Mert ott a folyamatos evés-ivás és jövés-menés mellett már olyan szintű, fesztelen, le sem halkított beszélgetés is folyt legutóbb, hogy konkrétan nem hallottuk azt, amit a "bábok mondtak".


Egy beszélgetés

- Jaj, Anya, miért is nem lehet visszaforgatni az idő kerekét? - kérdezte tőlem a minap Emma, miután saját magáról is megnézett egy csecsemőkorú videót.
Teljesen meghatódtam:
- Miért szeretnéd Emmácska? Hogy ismét olyan tündéri kisbaba lehessél?
- Nem, hogy megverhessem a Bolót. (Magyarázat: nyáron, a tenisztáborban, egy barát fiú megverte egyszer Emmát a házi bajnokság során - na, ezt emészti ilyen nehezen a gyermek....)
Nesze neked elérzékenyülés, romantika, széplélek! :-) Jó napot ambíció!

11 megjegyzés:

Vivien írta...

Szilvi, ha lehet egy tanácsom: próbáljátok meg előző este összeállítani a másnapi ruházatot, sok időt és idegeskedést megspóroltok magatoknak, hidd el!!!

Színház: megdöbbentett, amit írtál. Nem voltunk még a Lányokkal színházban, ez érthető is, de talán kellene tenni egy olyan javaslatot a megfelelő helyen, hogy ne csak a mobil telefon lehalkítására hívják fel a figyelmet, hanem az étel-ital eltevésére is. Pont így körítve: nem csak a többi, nem evő-ivó gyerek, szülő miatt, hanem hogy a színészeket se zavarja munka közben.

Sintér. Én még sosem láttam, és nem is szeretnék! Brrr...

Emma: Édes. :)

Puszi Nektek!

Vivien

NőiCsizma írta...

Hát Szilvi, engem kétségbe ejtettél! A én férjem éppen ma reggel sokallt be. Nem szokott itthon lenni a reggeli készülődésnél (már 7 előtt elmegy dolgozni), viszont most táppénzen van. Ez a harmadik oviba-készülős reggele a lányokkal és ma nagyon kikattant. És persze Én is kaptam a kritikákat, hogy minek kell fél órát könyörögni Mirinek, hogy üljön le reggelizni, miért kell végig kérdeznem mindegyiktől, jó lesz-e ez a póló, pulcsi, nadrág, stb. Szerinte túlságosan türelmes vagyok és visszaélnek vele a lányok.
Nálatok szerintem még durvábbak a reggelek... Nekem kaját még nem kell csomagolnom.
Mi vár még ránk???

Szitya írta...

Vivi!
A kikészítőst próbáltuk - valahogy nem megy, nem jön be, reggel már nem ugyanaz kell! :-)

Edit!
Távol állt tőlem a kétségbeejtés szándéka! És hidd el: mindig pont annyit leszel (lesztek) képes(ek) megoldani, amennyit kell. Én is jajgattam még egy éve, hogy mi lesz velem, ha már mind a négy sulis lesz. De az összes kajás és öltözködős és testvérharcos ügylet ellenére pl. mindenki hamarabb készül el, mint egy éve... :-)Mondjuk, az is igaz, hogy Imó kórósan retteg az elkéséstől! :-)

jehudit írta...

Színházról: tavaly Tháliában Diótörő balett, a nagyival. Srácok, ahogy kell ünnepi hangulatban, cuccban (merthát csak karácsony várás meg balett), és akkor a mellettük ülő kisfiút komplett megvacsoráztatta az anyukája.
Nagyi szinte fuldoklott a felháborodástól amikor hazafuvarozta a csapatot!
Hát most mondd meg, nooooormááális?????!!!!!

Szitya írta...

Jehudt!
Valahogy gyanítottam, hogy nem arról van szó, hogy nekünk van olyan pechünk, hogy ilyen előadásra ülünk be... Úgy tűnik, hogy a jelenség általános, sajnos.

Maimoni írta...

Ezt biztos, hogy a popcorn-mozi "kultúra" hozta magával. Engem az is idegesít, és pont azért, amit írtál: nem hiszem el, hogy másfél óra erejéig ne lehetne felfüggeszteni a kajálást, egyenek előtte, utána, de közben...? Könyörgöm, miért??? És hagyján, ha csak ennének, de csámcsognak, szürcsölnek, zörögnek, csörögnek.
Szívesebben nézünk inkább itthon dvd-t, éppen ezért.
De hogy már ugyanez megy a színházban is...az nagyon gáz.

Névtelen írta...

őszönként ellepik a falut az otthonról elszabadult elmenekült, víkend házból kidobott kutyák. az iskolábe menő ill. haza jövő gyerekeket rendszeressen megkergetik. Évekig senki nem tett semmit. kb egy hónapig tart ez az áldatlan állapot. Volt, hogy elmentem a polgármesterért és autóval odavittem az iskolához, hogy lássa a helyzetet,. előtte napokig odatelefonáltam,. az volt a válasz, hogy amikor a ph. ból odamennek nincs ott kutya. persze, mert 9kor már nincs gyerek az utcán aki a kutyáknak adják az uzsonnájukat. senki nem csinált semmit, akkor én hívtam a területileg illetékes gyepmestert. azóta (2éve) nincs ilyen jellegű probléma. nem vagyok büszke magamra, de meg kellett tennem.

Névtelen írta...

őszönként ellepik a falut az otthonról elszabadult elmenekült, víkend házból kidobott kutyák. az iskolábe menő ill. haza jövő gyerekeket rendszeressen megkergetik. Évekig senki nem tett semmit. kb egy hónapig tart ez az áldatlan állapot. Volt, hogy elmentem a polgármesterért és autóval odavittem az iskolához, hogy lássa a helyzetet,. előtte napokig odatelefonáltam,. az volt a válasz, hogy amikor a ph. ból odamennek nincs ott kutya. persze, mert 9kor már nincs gyerek az utcán aki a kutyáknak adják az uzsonnájukat. senki nem csinált semmit, akkor én hívtam a területileg illetékes gyepmestert. azóta (2éve) nincs ilyen jellegű probléma. nem vagyok büszke magamra, de meg kellett tennem.

Szitya írta...

Móni!
Akkor egyetértünk, ismét...:-)
Kedves Névtelen!
Pont ezt írtam én is. Igazából a kutyák miatt van bennem félsz, hogy megengedjem, hogy egyedül járjanak suliba a gyerekek. Ezzel együtt, megrázó látvány volt. Mert gyermekeit féltő anya vagyok, de állatbarát is. (És ha nem lennének felelőtlen kutyatartók, akkor talán ez a helyzet sem létezne - Svájcban sosem láttam kóbor kutyát a tíz év alatt...)

Dius írta...

Huhh, ezek a reggelek nem semmik lehetnek. :) Nálunk kezdettől fogva én kikészítem előző este a komód tetejére a ruhájukat, ők pedig felveszik. Igaz, fiúk... és annyira nem is divatoznak (még).

Színházban közösen még nem jártunk, de biztos vagyok benne, hogy semmiképp nem engedném, hogy egyenek-igyanak előadás közben. (bár valószínűleg nem is jutna eszükbe)

Ez a sintér-dolog olyan szomorú, tényleg. Azért az az egy vigasz van talán, hogy manapság már sokkal humánusabbak ők is, mint régen.. Ne legyen igazam, de jövőre minden idők legtöbb kóborkutyája lepi el az utcákat. :(

Emma gondolata pedig nagyon helyes. :D És nagyon céltudatos. :)

Edit írta...

Sajnos ilyen rossz színházi tapasztalatim nekem is vannak, felnőtt előadáson volt egyszer, még rég, az Operett színházban. gyerkőcöt még nem vittük - illetve tavaly mikuláskor felvittük Halász Judit koncertre a Vígszínházba. Gondolom nem kell mondani, evett mindenki, kivéve az én fiam - mert én megpróbálok ennyi tiszteletet belenevelni, hogy színházban nem eszünk, boltban hangosan köszönünk, stb, és eddig sikeres voltam - ár még csak 4 éves.
Azért eléggé felháborított engem az is, hogy ott ettek bent, mint a csűrhe, és folyatták ki az inni/ennivalókat abban a szép színházban. Először - és utoljára - akkor ittam színházteremben egy kortyot szünet előtt, amikor terhes voltam, nagyon meleg volt, én meg rosszul voltam - és rosszul éreztem magam, hogy ittam...

Sintért még én se láttam, de jöhetne Tatabánya felé, itt borzasztó sok kóbor kutya van, kifejezetten félek néha a gyerekkel sétálni :-(

az öltözködésre meg nem tudok mit mondani, egy fiam van,még megelégszik azzal, hogy azt veszi fel, amit kikészítek neki. Ellenben a sorban állós-morgós téma még így is ismerős, bár nekem olyan szinten, hogy még én öltöztetem a gyereket, addig felöltözik apa is, és utána nem segít annyiban sem, hogy cipőt/kabátot adjon a gyerkőcre, még én felöltözöm, csak morog, hogy miért nem vagyok már kész... Úgyhogy rendszerint az van, hogy ők már talpiggöncben állnak az ajtóban - ez ugye most télfelé kifejezetten meleg cucc - , én meg még sehol....