Mostanában Klára is szolgálhatna kakukkos-óraként, mert addigra más sokszor észleljük a motoszkálását a nappaliban. Amikor meghallja az ébresztőnket, már felbátorodik.
Tegnap is így volt. A második csörgésnél már kicsit beszélgettünk Zolival, éppen a kissé fura álmát mesélte, amikor nyikordult az ajtónk és beslisszant a Ropi-gyerekünk.
Először rámzuhant, nyomott egy puszit, majd körbejárta az ágyunkat, az apjáig, őt is megölelgette. Végül kettőnk közé - kettőnkre mászott, vigyorogva.
Nem telt el egy perc sem, amikor felült és megkérdezte:
"Na?! Tervezitek, hogy még ma felkeltek?!"
Csak tudnám, hogy kitől veszi ezeket a szövegeket?! :-) :-)
(a nagyon művészi fotót a nagyon Nagylány készítette)
5 megjegyzés:
Nálam 6.20-ra van beállítva a rádió és minden reggel lenyomom azzal a boldog (legboldogabb) tudattal, hogy még van 9 teljes percem a felkelésig:)))
Hétalvók. 05.30! :))
oooóóóóó...és állítjuk az órát...
Ezek után biztos megköveztek: hétköznap 7 előtt ébredek magamtól, mert utálom Jeti telefonjának csipogását. :o) És középiskolát is így választottam a gyereknek: 5 percnyire legyen a lakástól. :oD
Eleget keltem én hajnalban a sulihoz. És ráadásul még a 7 órát is korainak érzem, szombatonként nyolcig szeretek aludni, se tovább, se korább, mert akkor vagyok ép eszemnél egész nap.
Klára, Imó és Emma az ötpercnyire lévő suliba járnak, Zitus pedig ugyan messzebbre, de 8h25-re. Mégis... Ahhoz, hogy mindenkit rendesen megreggeliztessek és elkészítsem a négy gyermek és az egy apa tízóraiját, no ahhoz kell ez a majd' másfél óra....
Pedig én is szívesen kelnék később, habár volt idő (Emma babakora), amikor ötnél tovább nem lehetett (miután még éjjel is randalírozott egy-két órát... :-) ). Na de akkor még jó pár évvel ifjabbak is voltunk....
Az óraátállítás meg pont jól jön, hiszen az a 6H15 7h15 lesz Kláránál... Igaz nekem meg 5h15, érzésre...
Megjegyzés küldése