Pages

2012. május 18., péntek

Anyák napja sokféleképpen

Azt hiszem, már többször kifejtettem, különböző megközelítésből, hogy miért is olyan nagyon jó a nagycsaládos lét. Nos, az egyik fénypont természetesen az anyák napja, amely során négy gyermek köszönt csillogó szemmel, készül előtte serényen és izgatottan - én pedig négyszer (legalább...) hatódom meg. Idén is "kijutott" nekem...
Maga az anyák napja Pécs gyönyörű városában "ért". Vívóverseny végett jártunk ebben a csodás városban, ahová utoljára általános iskolás koromban vetett jó sorsom. Nem vág teljesen a témába, de itt jegyezném meg, hogy teljesen szerelembe estem ezzel a várossal: szép, kedves, hangulatos, vidám.
Szóval Pécsett voltunk már szombaton is, akkor kezdődött a verseny, ami egy sorozatnak volt az utolsó állomása. Vasárnap, anyák napján, délután került sor a gálára, ami ezt a sorozatot zárta le, a nyolc legjobb versenyzővel, mindhárom korosztályból: gyermek (1999-ben vagy később születettek), újonc (1998-ban vagy később születettek) és serdülő (1997-ben vagy később születettek). Nagyon büszkék voltunk, mert Zita az utolsó pillanatban az újonc korosztályban is bejutott a legjobb nyolcba (a saját, "gyerek" korosztálya mellett). Utána, a gálán, már nem okozott újabb meglepetést, de egyáltalán nem elégedetlenkedtünk! Maga a gála remek hangulatú volt; érdekes módon, egy bevásárlóközpontban, sok járókelővel és nézővel, meglehetősen ünnepélyes keretek között.
Úgy vélem, hogy remek hétvégét töltöttünk a vívás jegyében. És tulajdonképpen nem az eredmények miatt. Hanem azért, mert látjuk, hogy Zita sokat fejlődött (ebben az idényben egyébként ez volt a kérésünk felé: legyen benne az első nyolcban; a következő idényre "emeljük majd a tétet" :-) ), és tette ezt egy olyan környezetben, ahol egyre szívesebben mozog: igazi barátokra lelt, és a verseny alatt és után is valódi "buli-érzésünk" volt már. Mi, szülők, no meg az edzők, is jókat diskurálunk, a verseny után a lányok is együtt flangáltak Pécs főterén és környékén, együtt vacsorázott a klub összes ottlévő versenyzője, hozzátartozója és edzője; és a "legvérremenőbb" asszók után is egymás nyakába borultak az egymás ellen vívó "kardos lányok". Valahogy olyan szép volt, a roppanós fiatalságuk, a teátrális felszerelésük a páston; valahogy szívmelengető volt, ahogy azonnal cinkossá váltak az asszó után.
Néha lázongok a vívás körüli bonyodalmak miatt, de alapvetően újra és újra be kell lássam: jó helyen van Zita ebben a sportban.
Tehát: szép anyák napját okozott nekem a Nagylány, és bizonyítékul íme egy-két fotó, köszönet érte Helgának is, Zita pécsi vívóbarátnője anyukájának.
Lesifotós kép - nagyon tetszik, szerintem látszik rajta a szeretet
Asszó után a legjobb barátnővel, Dórival
Decsi István akasztja a második érmet (is) Zita nyakába
Barátnős lazítás két verseny között
Kardos köszönés a gálán - az "összecsapások" előtt
Szerintem a fiatalság, a vidámság és a sportosság egyszerre árad ebből a remek képből
Vívó versenyző lányok
Tini majmócák, verseny után
A verseny másnapján jött el Emmák anyák napi ünnepségének pillanata. Igazán megható volt - több szempontból is. A téma eleve, ugye már adott... Aztán... Hát, valószínűleg az utolsó anyák napi ünnepsége volt ez Emmusnak - hiszen jövőre már, felsős nagylányként, valószínűleg nem számíthatunk ilyesmire. Bár szívesen meglepődnék... Szóval. "Szokásos" minőséget kaptunk; mármint Réka nénitől szokásosat: kedves, bájos, koruknak és habitusuknak megfelelő műsort adott elő a 4.a.. Egyszerűségében brilliáns ötlete támadt Réka néninek: megkért minden gyereket, hogy írjon verset anyukájának, anyukájáról. Mindegyik benne volt a játékban - és abban is, hogy elszavalja mindenki előtt. Hát, kevés szem maradt szárazon. Az enyém talán csak azért, mert Emma verse egy aranyos viccességgel ért véget:
"Szép kedves anyukám
Csókold meg az apukám!"
Annyira helyes volt, mert jót vigyorgott saját magán, és persze derültséget okozott osztálytársai és a közönség körében is. Az ünnepség végén kaptunk egy kis kötetet, benne az összes verssel. Le a kalappal Réka néni! Aki, a műsort követő szülőin, már nem tudta visszatartani könnyeit, és elcsukló hangon adta gyorsan át a szót az SZK-társunknak. Hát, sokan krákogtunk. Igen, persze, az idő egyszer csak elszáll, és ez az élet rendje, de akkor is olyan rossz elbúcsúzni egy ilyen remek tanító nénitől, és vele együtt egy egész korszaktól. Még akkor is, ha most már tudjuk: a felsős osztályfőnök szinte "Réka néni folytatása" lesz.
Az ünnepségen kicsit messze ültem, így a képek nem lettek túl jók, teszek fel egyet-kettőt a tinitáncot vidáman lejtő Emmáról is, ahogyan a pár nappal későbbi Szülők Bálján tette ezt.
Vicces-édes Emma
Mozgásban...
Meghajolás!
A harmadik anyák napjás történés természetesen Klárához és Imóhoz kapcsolódik. Kis elsősként, nekik is volt anyák napi műsoruk - nagyon előzékenyen úgy szervezve, hogy azok az anyukák, akiknek különböző "érdekeltségük" van iskolán belül, mindenhová eljuthassanak. Aranyos kis verselős műsort hallgathattunk meg - az Elsősök olyan bájosak, bármit is csináljanak! Én ugyan ezúttal amiatt szontyolodtam el, hogy Klára olyan rosszkedvűnek tűnt a műsor alatt - azt gondoltam, hogy az utóbbi időben rá jellemző kissé kötekedős-morgós-kedvetlen hangulat uralkodott el rajta ennyire. Már kezdtem búsulni az elromlott anya-lánya kapcsolaton, és a miérteket kezdtem el keresgélni.... Mondhatni, a torkom leginkább emiatt szorult össze. Hazaérve viszont kiderült: szegény Csöpp belázasodott! Fájlalta a fejét és a hasát. Sajnos, azóta sem épült még fel (ez most hétfőn volt), sőt már mindenféle rota-, kalici- és egyéb vírusokra kezd a doktornő gyanakodni. Én valahogy úgy hiszem, hogy a helyzet nem ennyire vészes, bízom benne, hogy az elküldött "minták" is engem igazolnak majd. Mindenesetre, úgy tűnik, ezzel az akármilyen vírussal együtt távozik a rossz kedve is, és kezdünk visszatalálni - családilag - a régi, virgonc, mosolygós Klárához. Teszek fel képet az anyák napjáról, de a Szülők Bálján előadott néptáncos produkciójukról is - ott még jobb formában volt Klára.
Imola szájösszeszorítós mosolya...
Előadás után, Klári már kicsit "zilált", a néptáncoktató által kreált szépséges öltözékben
Nem csak táncolnak, énekelnek is
Járnak a lábak, pörögnek a szoknyák
Imola szégyenlős, anyák napján
Klára betegen, nyavalyás frufrujával, anyák napján
Szóval, szeretem az anyák napját, nem szeretem, ha beteg vagy rosszkedvű valamelyik gyerekem, és kifejezetten utálom, hogy így múlik az idő...

2 megjegyzés:

MJ írta...

:) Mosoly nektek és kellemes hétvégét mindnyájatoknak! :)

En - Hababann írta...

Khm, meghatódtam.... pedig a te gyerekeidről szól, nem az enyémről. Igazából azért, mert jövő tanév végén, nálunk is véget ér az első négy év varázsa. Már most vérzik a szívem :O

Annyira süt ebből a bejegyzésből is az összhang, szeretet, ami köztetek van!