Pages

2012. május 4., péntek

Be jó lenne!

Be jó lenne írni! Annyi mindenről tudnék... Annyi mindenről szeretnék... Annyi mindenről kellene.... És még mennyi mindenről meg nem lehetne...
De már most látszik: az idei májusunk rettenetesen zsúfolt lesz. Nem baj, nem panasz, csak megállapítás. Mert ebben a hónapban minden kishölgy vizsgázik a zeneiskolában. Hangszerrel ÉS szolfézsból. Zita az utóbbiból már ún. "alapvizsgát" tesz, melynek boldogító végkifejlete az lesz, hogy búcsút mond végleg ennek a nem annyira kedvelt tárgynak. Jövőre már elég lesz a hangszer és a zenekar.
Aztán - szerencsére - lesz két anyák napi műsor. Az egyik lélekmelegítő (az elsősök által), a másik, valószínűleg, torokszorító, könnyáradatos, hiszen a negyedikesek búcsúműsora lesz ez: az alsó tagozattól, Réka nénitől és valami nagyon nagytól is úgy összefoglalva.
Lesznek még versenyek. Vívásból több is - májussal lezárjuk az őrült ritmust, hogy a versenyszezon kissé bosszantóan hosszú Csipkerózsika-álomba zuhanjon kb. októberig.... Teniszből mi döntjük el a mennyiséget - valószínűleg két verseny lesz.
Zitus megismerkedik a gimnáziuma vizsgarendszerével. Két tantárgyból tesz írásbeli és szóbeli vizsgát, az elmúlt két év anyagából. Kíváncsi vagyok, hogy megy majd ez neki. A tippem elég optimista azért!
A laptopkonyha táján is nagy lesz a mozgolódás. Majd' félév szünet után - amely alatt megépült az új, szebb, nagyobb, csilivili stúdiónk - most rögtön kettőt forgatunk (egyet a stúdióban, egyet a szabadban, grillezve), előtte pedig még stúdiót is avatunk.
Be kell még pótolnunk a tavaszi névnaposok ünneplését, és még a suli is tart egy szülők bálját! Ez lesz május.


Nos, eddig a jövőt festegettem, de a múltról meg nem számoltam be. Sajna, túl részletes ez sem lesz. A múlt hétvégén igazi kalandozásra indultunk, amolyan csiga-módra, "hátamon a házam" formában, mivel ismét lakóautóztunk. Ezúttal már én is jobban élveztem; kényelmesebb is volt, meg valahogy hozzászoktam. Először csat ötösben vágtunk neki, mert Zitus erdei iskolában volt, de kifejezetten úgy állítottuk össze a programot, hogy Bakonybélre is eljussunk - ahol a Nagylány töltötte a hétvégét, hogy ott "felcsípve" őt, ő is tudjon még velünk tölteni egy kis időt. Most sem egyedül vágtunk neki, hanem a lakóautózásban már nagyon rutinos barátainkkal. A gyerekek jó barátok, évfolyam-, illetve osztálytársak, úgyhogy nagy volt az öröm, a buli.
Hogy merre jártunk?
Kezdtük Tihannyal. A Belső-tónál mindenféle programok várták az arrajárókat, továbbá ott nyílt nemrégiben a Levendula-ház, ami egy nagyon jópofa kiállítást rejt a vulkánokról. Szemléltetésképpen még egy "művulkán" is van benne, amelyik "kitőr" időről időre. Elruccantunk még Sajkodra, és ismét meglátogattuk a Teázót az erdő mélyén, ami annyira tetszett nekünk már márciusban is. Az éjszakát a Balaton-parton töltöttük. Nagyon romantikus volt, noha pirkadatkor hatalmas ramazurit rendezett a természet: a békák, a madarak és a rovarok egyszerre gyújtottak rá a nótájukra - igen nagy zajt csapva. Reggelre gyakorlatilag csökkent a lelkesedésük, illetve a madárcsicsergés átvette az irányítást.

Itt még áprilist mutatott a naptár, és már nem tűnt elvetemült gondolatnak a balatoni fürdőzés

Zoltánok egymás közt

Bizony, mi voltunk az utolsó vendégek: mire leértünk már a "zárva" felirat lógott.

De nagy lett hirtelen! És milyen gyönyörű!!!
Tihany után Pápa felé vettük az irányt. De Pápa nem szeretett minket. Többször is nekirugaszkodtunk az Eszterházy-kastély meglátogatásának, de mindig visszapattantunk a korhű maskarába bújt hölgy meglehetősen zagyva kifogás-gyűjteményétől. "Igen, tényleg volt hirdetve egy olyan program, ahol be lehet öltözni, igen, a gyerekeknek is, igen, játékkal is, igen, a helyi színház tagjaival, de sajnos elkéstünk, habár a meghirdetett időpontban sem indult el a program, már csak azért sem, mert a színház nem is tudott erről a programról; de ha visszajövünk BÁRMIKOR fél 1 után, beöltözhetnek mégis a gyerekek, és körbevezetnek minket; ja, hogy visszajöttek?, nos, akkor most még menjenek el megint, és kb. 40 perc múlva jöjjenek vissza, mert nincs most mégsem tárlatvezetőnk, jaj, nagyon sajnálom magukat, de most nem jó...." Satöbbi.
Feladtuk. De azért a kastély mögötti parkban megmászták a gyerekek az ország legszélesebb törzsű platánfáját. Utána pedig "duzzogva", de bevetettük magunkat a Várkertfürdőbe, ami teljes gőzzel üzemelt. Egyébként rögtön megértettük, hogy miért is olyan kihalt Pápa amúgy igencsak felforgatott belvárosa: mindenki a fürdőbe ment. Ami, a korán jött kánikulát tekintve, tulajdonképpen érthető is. A gyerekek szanaszét csúszdázták magukat, és a szezon első lángosa után, végül is elégedetten hagytuk el Pápa városát.


Át is mentünk Bakonybélre, ahol Zita már korábban csatlakozott hozzánk a tervezettnél (szegénynek újra előjött az alvás-mizériája). Ott este egy nagy bulit csaptunk. Másnap reggel elrándultunk a frissen nyitott Pannon Csillagdába. Amit mindenkinek ajánlok. Nagyon érdekes a kiállítás, lelkesek (még?!) az ott dolgozók, szép a környezet. A planetárium filmje igazán lenyűgöző, a naptávcső egyedi élményt ad, az esti csillaglesés is különleges lehetőség, csillagászok és extra-távcsövek társaságában, és egyáltalán: én nagyon tudok örülni, ha ilyesmik jönnek létre szép hazánkban!
Nekem az épület-maga is nagyon tetszett

Klára a katapult ülésben

Imola a naptávcsőbe kukucskál
Bakonybél után ismét a szórakozást céloztuk meg: a Sobri Jóska kalandparkot. Itt egy jó darabig törtük a fejünket, amikor megláttuk a belépő-árakat, de azért gyorsan kisakkoztuk a számunkra megfelelő, meglehetősen előnyös megoldást. És onnantól a gyerekek őrült "hófánkozásba" kezdtek - persze hó nélkül, és vízbe érkezve. Utána még kipróbáltak ezt-azt, főleg a vizes tereken!!!!
Őrült kiscsajok
És jönnek a Nagylányok....
Ezután Herend környékén szerettünk volna letanyázni, de odafelé menet jött Zolinak egy olyan telefon, ami miatt sajnos, a vacsora után, nekünk haza kellett térni. A lányok nagyon elszontyolodtak, de végül is, mind elaludtak a lakóautóban, és itthon ébredtek, úgyhogy aztán megnyugodtak. Engem a végletekig felbosszantott ez a dolog, bevallom....
Összességében, nagyon jó, kalandos hétvégénk volt. A lakóautózásra most már nem mondom, hogy soha többet, de azt azért kikötöm legközelebb, hogy legalább egy hetet töltsünk benne, mert három napért kicsit sok volt az a rengeteg pakolás: felszerelni a konyhát, odavinni a ruhákat, az összes alaposan végiggondolt szükséges felszerelést, előre főzni és jegelni mindent, stb. Kicsit belefáradtam...
Nem ezt szeretném zárszónak, hanem azt, hogy szerintem még nem találtak fel semmi jobbat a családilag közösen eltöltött időnél!

10 megjegyzés:

kikocs írta...

hú! De jó lehetett nektek!

Altair írta...

Pont eszembe jutott, hogy régen írtál, pedig úgy szeretem olvasni a beszámolóidat. :o)

Dominika írta...

Mi a férjemmel azt tervezzük, hogy mikor a gyerekek kirepülnek, veszünk egy lakókocsit, és irány a világ... Már csak szűk 15 évet kell erre várni. :-)
Nekem is hiányoznak az írásaid, de ilyen programarzenál mellett nem csodálom, hogy nincs a blogra időd.

Szitya írta...

Köszönöm, hölgyeim! Jól esik, amit írtok! Azért igyekszem majd minél sűrűbben erre járni! :-)

sedith írta...

Klassz hétvgée lehetett! A képekből is lerí a jó hangulat!
Hogy írni kéne? És csak az akarattal maradunk? Én már nem mérgelődöm miatta.:P

En - Hababann írta...

Imádom az ilyen mozgalmas bejegyzéseidet! :) Elképedek midig, mennyire jól kitaláljátok a közösen töltött időre a programokat. Van még hová fejlődnöm.... de lesem a "trükköt".

khase írta...

Hú Szilvi, ezért a hosszú 7végért különösen irigyellek Benneteket :)))) Tihany, Sajkod, Bakonybél (ami Édesanyám kedvenc helye, a kálváriadombbal és a kis tóval együtt:), Pápa,a fürdö, Kislöd, ezek nekem mind mind annyira kedves helyek és annyi annyi sok élmény köt oda :))
Nagyon szuper programjaitok voltak, a Ti családotokban élmény lehet gyereknek lenni :)))) És azért gondolom, Ti is élveztétek :))) A lakóautózás az álmom, bár ahogy írtad, eleg macerás lehet összekészülni egy nagyobb útra :)

Mondjuk szuper idöt is fogtatok ki, nem semmi, hogy fürödtetek a Balatonban és ahogy látom, a Sobri parkban is sok volt a vizes program :) (a vezetöje egyébként volt általános iskolai osztálytársam, 8 évig koptattuk együtt a padokat, nagyon jó fej és hát tényleg egy csoda parkot varázsolt oda Kislöd mellé :)

A Pannon csillagdáról viszont meg nem hallottam, de tetszik nagyon, szerintem legközelebb célba vesszük :)

Szép 7végét Nektek, sok puszi Orsi

Szitya írta...

Orsi!
A Csillagda azon a hétvégén nyílt! Nagyon új még, nem csoda, hogy nem hallottál róla!

autumn írta...

Szia, nem jelezted, de remélem láttad, hogy az OVCS utolsó hetében (azaz most) benne vagy és még azért jut időd egy kis játékra... :)))))

4Gyerek írta...

Szitya, lakóautózást imádom. Van nekünk is egy lakónk, sajna tavaly nem jutott kimozdítésra. De idén föltétlen megyünk. Imádjuk kicsitől nagyig. Kint lenni a természetben s mégis ott a fedél bármikor a fejünk fölött. Meg persze a haverok, a társaság.
Jajj de jó nektek, hogy már kimozdítottátok a csigaházat.