Pages

2012. május 31., csütörtök

New age

Szinte én sem hittem el, ahogyan hallottam magamat mondani azt, amit. Mégpedig: "Emma! Akkor, ha nem akarsz velem jönni a Kicsikért az atlétikára meg a zongorás furulya-próbára, akkor megtennéd, hogy bepanírozod a húst a vacsorához?" Mire Emma nem kapott röhögőgörcsöt, hanem azt mondta, hogy dehogynem... És mire hazaértünk, már éppen törölgette le a konyhapultot, a húsok pedig katonásan bepanírozva várták, hogy történjen már velük valami.
Ha megszorulnék, Zita tudna teljes vacsorát előállítani (pl. virslis táskák uborka-salátával). Klára nagyjából össze tudja dobni egy csokis muffin tésztáját. Imola tökéletesen szétválogatja a fehérneműket, a zoknikat és a behajtogatott száraz ruhákat. Kutyát, nyulat, teknőst etetnek. Nyulat takarítanak is; ha nem vagyok résen, akkor a kutyapiszkot is összeszedik a kertben. Terítenek, port törölnek, felmosnak. A Nagyobbak hazaközlekednek a suliból egyedül. 
Megnőttek. És azt gondolom, pont jókor. És ezt leírnom legalább olyan hihetetlen a számomra, mint kimondani volt a kezdeteknél idézett mondatot.

6 megjegyzés:

Mammka írta...

Ez nagyon nagy dolog és bíztató és megnyugtató,ugye? Milyen ügyesek!Nekem a két férfiúm mellett egy lányom-hölgyem van, ő az,akire ilyen dolgokban számítani lehet,mint házimunka és betegápolás.

Jennelle írta...

Hú, hát nagyobb szerencséd van, mint nekem. A gyerekeimen látszik, hogy milyen anyjuk van. Sem én, sem ők nem raknak rendet maguk után, férjem sem a rend szobra, állatunk az nincs ( hála nekem, mert nem vagyok állatbarát ) és restellem bevallani, majdnem negyven vagyok, de még mindig nem tanultam meg rendesen főzni, de nem is járna vele senki jól, ha én lennék a szakács otthon, mert túl finnyás vagyok ( bár a gyerekek járnak főző tanfolyama ). Ha nem lenne házvezetőnőnk, aki rendet rak, meg főz és elvégzi a házimunkát,szerintem joggal pályázhatnánk a világ legrendetlenebb családja címre is.

Dius írta...

Szilvi, hát tényleg egy rugóra járt az agyunk. :)
Nagyon jó, hogy nálatok is ilyen megbízhatóak, én is gond nélkül egyedül merem hagyni akármelyiket, vagy akár mindhármat is, olyankor nagyon kis rendesek. :) Azért Imót kölcsön venném néha a ruhaválogatáshoz. :)
És az utolsó mondatod.. na, nálad a pont.:)

Dominika írta...

Sokat sejtető az utolsó bekezdés! Drukkolok! És kíváncsian várom a továbbiakat.
A lányaid pedig nagyon jó fejek. Látszik, hogy mennyit adtál beléjük.

Szitya írta...

Mammka!
Szerintem a fiúk pl. a konyhában sokkal rátermettebbek néha, mint a csajok; tehát lehet velük is nyugodtan "próbálkozni".!
Jennelle!
Ha van valaki, aki megcsinálja helyetted, akkor nem csoda, hogy te inkább nem. Én sem rohannék a konyhába, a mosógéphez vagy a porszívóért, ha más megtenné! Szerencséd van, de ne aggódj, attól én még nem irigykedem! :-) Talán csak a lányaim tennék, mert ők is szeretnének főzőtanfolyamra járni! :-)
Dius!
Csak pár mosoly: :-) :-) :-)
Dominika!
Köszi a drukkokat! Jól érzed, most nagyon kellenek!

Juli írta...

Olvasva is hihetetlen... Amikor bekapcsolódtam "közétek", az ikrek még ovisok voltak... Szalad az idő.

Amikor ilyesmit olvasok, mindig elgondolkodom pár pillanatra, ránézek a gyönyörű fiamra, és megőrzöm a pillanatot... Mert tudom, hogy hamarosan ő is jól meglesz nélkülem, és már nem fog belém kapaszkodni... És ez sokkal hamarabb eljön, mint ahogy az ember lánya felkészül rá...