Vakáció eleji reggeli csevej

Szombat reggel van. Nem rohanunk sehová. Se verseny, se vizsga, se semmi. Semmi rohanás. Program van, de megvár. Ez az első nyarunk az "új" hálószobában, a ház másik frontján, még szokjuk. A napsugarak elég hamar beszemtelenkednek, se sebaj. A nyúl is ébred az ablak alatt; szokás szerint a lakberendezéssel foglalatoskodik - elég zajosan. Azt is halljuk, ahogy a korábban kelő leszármazottjaink kiosonnak a nappaliba, és bekapcsolják a tévét - elég halkan. Hamarosan nem odázhatjuk, fel kell kelnünk. A gyomrok kordulnak, a testvérek morcosodnak.

De van még pár perc nyugi. Lehet egy kicsit sutyorogni. Erről, arról. Hogy is lesz ma? Ezt még meg kell csinálni, azt meg kell együtt néznünk, és oda is elígérkeztünk. És igen, jó ötlet, hogy kiszaladjál a pékhez, nincs friss kifli, csak toast-kenyér. Sóhaj. Hogy gond lenne? "Nem, nincs" - válaszolom,-"csak nehezen viselem, amikor lezárul egy korszak." "Igen, hogy Emma elbúcsúzik az alsó tagozattól." "Meg hát...." "Az első nyár, hogy valószínűleg nem lehetek velük sokat." "És az első nyár, hogy nem utazunk el hatosban."

A szülői háló optimistább részlege (az, amelyiknek néha borotválkoznia kell) nyugtatgat: "Az még nem olyan biztos, bármi lehet." Az elkámpicsorodottabb részleg (az, amelyik néha befesteti a haját) azt gondolja: "persze, a múltunk gyönyörű, a jövőnk rózsás, csak az a fránya jelen, azzal kéne még valamit csinálni..." Pár könnycsepp elindul magától, szörnyű, hogy nem lehet őket kordában tartani. "Te sírsz?"- érkezik a meglepett hang az optimistább alvégről. Úgy mondaná az elkámpicsorodottabb, hogy "áh, csak a cigarettafüst csípi a szememet", csak nem lenne túl hihető....Még pár pillanat... Összetartozunk, érzi mind a két részleg, az optimista és az elkámpicsorodottabb is. És már kelnek is fel. A szipogó kipattan, de a vidám eljátssza a szokásosat, megdorgálja, hogy nem szabad úgy kipattanni az ágyból. Vissza, és némi szuszogás-mímelés után, oldalra fordulva, felkelnek.

A nappaliba két mosolygós szülő érkezik. A gyerekek könnyedén meggyőznek minket, hogy kint reggelizzünk a szellős, fedett teraszunkon. A friss péksütemény és az előttünk álló, végtelennek tűnő vakáció csodás színeket varázsol. Szép nap kerekedik: megcsináljuk, amit kell, megnézzük, amit terveztünk és elmegyünk oda is, ahová elígérkeztünk. Duna-part, buli, pancsolás, barátok.

Előttünk a nyár. Előttünk az élet. Összetartozunk. Csak ne legyenek korszakok, amik lezárulhatnak....