Pozsonyi hétvége kettesben

Annyira kell az ilyen néha!!! Nem annyira néha, mint ahogy az mostanában történik, hanem annál gyakrabban néha....
A múlt hétvégén Pozsonyban jártunk Zolival, kettesben. Mármint a család részéről kettesben, mert amúgy egy csapattal. Van egy nagy, nemzetközi ügyvédi iroda (a White&Case, szerintem nem titok), amelyik minden évben megerendez egy "világbajnokságot" az irodái között, amelyek Amerikától Japánig mindenhol megtalálhatóak a Föld kerekén. Persze nem vesz részt mindig mindegyik iroda, de azért sokan összegyűlnek.
És akkor ez egy kétnapos buli, aminek van egy sport-vonala is. Foci- és röplabda-bajnokságokat szerveznek és bonyolítanak le, előtte-utána vacsorával és bulival, közben pedig szép helyszín és eszem-iszom biztosításával.
Micsoda szerencse, hogy jó sok kellemes tulajdonságán kívül, Zoli egy fantasztikus sportember is a mai napig, akit már másodjára hív el a "magyar csapat". És már jelezték: jövőre is számítanak rá!
Én pedig lelkes fotóriporterként és a szurkoló "tömeg" részeként kísértem el őt, őket.

Hát mit mondjak? Az egész úgy, ahogy volt, szuper volt! Az első esti "sorsolás" és "ismerkedős" vacsora, a szállásunk (Pozsony szívében), a másnapi sport-rendezvény teljes egészében, kezdve a szép pályáktól, a jó zenéig és kommentátorig, a finom ebéden és jópofa relaxáló-lehetőségeken át; és aztán az esti buli, egy rögzített hajón, Pozsony fényeivel a "lábunk előtt", és igen, tánccal és sok-sok jókedvvel!!!
Nagyon kellett már! És ugyan nem voltunk kipihentebbek, mint induláskor, de mégis jól feltöltődtünk!
Ja! Hogy hanyadik lett a csapat? 4.-ek lettek, 15 csapatból. Gratula nekik!
Jövőre, úgy néz ki, Berlinben lesz a folytatás. Mindenképpen szeretnék oda is elmenni Zolival!

Zoli kissé fáradtan - a bajnokság után; én vidáman - az esti bulira várva

A rendezvény logója

Pozsony fényei a szállodából

the Hungarian team



Meccs előtt, a "taktikai megbeszélés" során, Zoli, nappal szemben

Túl a csoportmérkőzéseken

Csatakiáltás

Zoli küzd

Megpihen a "harcos"

A hajón - Zolin azért még látszik az a jópár meccs, ami a lábában volt....

Még annyit, hogy tény és való: nem turistáskodtuk végig Pozsonyt. Nagyon szép a vár, főleg este, kivilágítva, és szerintem "A" hídjuk is erősíti azt a lenyűgöző látványt, amit a Duna partjain fekvő város nyújt (itt is). Mindazonáltal, valahogy nem éreztem azt, hogy na, ide vissza kell jönni, hogy alaposabban is bebarangolhassuk. Valahogy a hangulatot hiányoltam. Ehhez persze lehet, hogy hozzájárult az a döbbenet, amit akkor éreztünk, amikor a belváros szívében egy hatalmas Sztálin-szobort láttunk meg. Állítólag "poénból" van ott. Hát, én nem tudom, hogy milyen az a vicc, aminek ez a poénja. Én biztos nem kacarásznék rajta.