Táboros visszatekintő-összefoglaló

Már erősen őszbe hajlunk, de már a nyáron elhatároztam, hogy kellene egy ilyen típusú bejegyzést létrehoznom, és hát... most értem ide.

Szóval ez a nyár elég "tábor-gazdag" volt. Augusztus vége felé számolgattuk össze, és megállapítottuk a csajokkal, hogy Zita a rekord-tartó idén. Persze, azt is hozzátenném, hogy túlnyomó többségükben, ezek a táborok "bejárósak" voltak inkább. Úgy tűnik, az "ottalvás" nem lesz a lányok erőssége, habár az Ikrekről ezt még nem állíthatom ilyen határozottan, mivel nem nagyon próbáltuk velük.
Szóval, a prímet a sporttáborok vitték, ami, családunkat ismerve, bizonyára nem meglepő. Volt torna-tábor a Kicsiknek, tenisztábor itthon Emmának, mindenkinek (plusz Zita barátnőjének) Bogláron, és vívó-edzőtábor (20 forintos kérdés: kinek? :-) ). Azt hiszem, a pálmát a boglári tenisztábor vitte. Amihez sok minden hozzájárulhatott. Hát, a helyszín. Aztán az ott részt vevő csapat. Akikből többen az utcánkból jöttek, és akikkel a tábor után is folytatódott a jó kis nyaralóhelyi barátság. Jó volt biciklivel odatekerni reggelenként.... Először "csak" a mi ötösünket kísértem. Aztán az utca végén lakó német nagypapa megkért, hogy vegyem fel az ő unokáit is. Kicsit később a három házzal arrébb lakó srácok is szívesen csatlakoztak volna. Szóval már egy komplett focicsapatnyi gyerkőccel célozhattam meg a tenisztábort... De jó is volt! És hát, a boglári tábor legfőbb éke maga a táborszervező edzőnő, Klára druszája, az évek óta kedvelt szőke edzőnő volt!
Aztán voltak művészetibb dolgok. Úgy, mint a sok helyütt megtalálható, és talán méltán divatos "jobb agyféltekés rajztanfolyam". Ezen Zita és Emma, illetve ismét Zita barátnője vett részt, és nagyon lelkesek voltak. Mivel már sok helyütt láttam olyan "előtte-utána" képeket, nem annyira lepődtem meg az elért eredményeken, de az tény, hogy lenyűgöző volt látni, hogy az én lányaim IS képesek voltak ekkora, hm, minek is nevezzem?, fejlődésre? Talán ez nem az, mert maguktól, csak úgy rajzolva, nem úgy rajzolnak, ahogy a tanfolyam során; de mivel kaptak egy gyakorlófüzetet, a módszert felidézve és alkalmazva, bizony újra tudnak "jobb agyféltekésen" rajzolni.
Zita részt vett még egy zenei táborban is, aminek már eleve nagyon örültem. Főként annak, hogy van kedve menni. Aztán annak, hogy ezt az "új" (most már egy éve őt tanító) fuvola-tanárnője szervezte. Örültem, mert látszik, hogy Zita igazán jól "öszebarátkozott" vele. És így most már a többi tanítvánnyal is. Örültem, mert kedve volt az együtt-zenélésre. És, bizony, az ötnapos bejárós tábor végén rendezett kis házikoncerte minősége és hangulata egyaránt meggyőzött arról, hogy ez valóban nagyon jó ötlet volt! Látszott a komoly munka, de főként látszott az öröm, hogy együtt hozhatták ezt létre. A fuvolásokhoz csatlakozott egy-két ütős, csellós, zongorista és gitáros, így igazi "kisegyüttest" hoztak létre. Zita persze azt mondta: jövőre is megy!
Végül.... Volt még egy "klasszikus" a táborok egyre szélesedő palettájáról, mégpedig nyelvi tábor. Ezen Zita és Klára vettek részt. Az úgy indult, hogy Zita ilyesmit kért a remek bizonyítványért. Mire sikerült egy teljes, itthon-töltött hetet találnom erre a célra (habár, utólag belegondolva, 2-3 kellett volna igazán), addigra rájöttem, hogy az pont Imola műtétjének hete lehet csak. Ekkor jött az ötletem, hogy akkor bizony Klárának is jól jönne ez a tábor, üresen hagyva a házat egy picit a kórházi időszakra és utána a lábadozásra. (Ezen a héten ment Emma egy helyi tenisztáborba, így mindenkinek lett jó elfoglaltságra az egészségügyi megmozdulás idejére.) Szóval, ez a nyelvi tábor nagy siker volt. És minőséget adott, aminek nagyon örülök, mert azért aggódtam egy picit. Anyanyelvi tanárok tanították nagy vidámság és profizmus közepette őket. A délután pedig olyan programokkal volt telitűzdelve, amik után minden igazi gyermek megnyalhatja a tíz ujját! Talán nem meglepő, hogy a csajok kijelentették: jövőre is mennek (és a másik kettő pedig határozottan kérte, hogy ők is, nem baj, ha a teljesen kezdő csoportba - hiszen ők németesek amúgy).

Szóval, összefoglalva. Mostanra a nyári táboroknak se szeri se száma. Néha már teljes útvesztőnek érzem a dolgot. Vajon tényleg jó? Tényleg kell? Tényleg jópofa? Szóval félősen mérem fel mindig a piacot, és hát, a kifizetendő összegek is sokszor elrettentenek. Idén határozottan jól válogattunk, remek programokon vehettek részt a lányok, és kellőképpen változatosokon. Továbbra is úgy tartom, hogy nem kell túlzásba esni; Zitánál már majdnem sikerült. Mert a nyár nem szólhat szoros napirendekről még ebben a korban.... szerintem.
(Képeket is teszek majd fel a táborokoról, amikor odajutok)