A tegnapi nap

Már előző este elkezdtem a készülődést; szeretem ezt csinálni, ráhangol az ünnepre. Mert arra vágyom, hogy a lányok úgy emlékezzenek vissza a gyerekkorukra, hogy a születésnapjuk egy álló napos ünnep volt számukra.
Ezért aztán máris hagyományt teremtettem abból, hogy ha születésnap van a családban, én szabadnapot veszek ki!
Így aztán a megszokottnál nyugalmasabb reggel során várta a tegnap Ünnepletjeit a kedvenc muffin- és kakaós csiga-halmuk, körülvéve "Happy Birthday!" gyertyákkal, és az ajándékokkal.... Izgatottan érkeztek az asztalhoz (noha ébreszteni kellett őket), és nagyon örültek mindennek! Klára már hetek óta hajtogatja, hogy ő "kísérletes könyvet" szeretne, Imola pedig az új Lego-friends sorozatért van oda. Mindketten örömmel találták a csomagocskájukban a vágyott dolgot!
Békés reggelizés (és kevésbé békés készülődés) után, én vittem a Csajokat suliba, ahová az Ikrek egy jelentős mennyiségű egészség-próbáló nyalánkságot vittek, hogy az egész osztállyal is együtt ünnepelhessenek.
Ezután egy kicsit magamra is szántam időt, egy kellemes kávézás keretében egy rég nem látott barátnővel, majd igyekeztem is vissza a sulihoz. Egy-egy szál virággal vártam őket, a zongorán pedig (ahová vittem őket) Larisza néni egy-egy tábla orosz csokival. Utána jött a leckeírás, amit szülinap ide vagy oda, nem lehetett elkerülni, majd pedig közösen mentünk az úszásra is - mert hogy ez is része a szerdai programnak.
Este aztán összegyűlt a család egy finom és ezúttal többfogásos vacsora köré, amit egy kis (cukrászdai...) tortácskával zártunk le.
Fürdés után, az ágyba zuhanva még észrevették a párnájukra készített kis meglepit is. Amúgy pedig előző este elmeséltem nekik "útjukat" hozzánk, tegnap pedig azt kérték, hogy a blog-könyvemből olvassam fel a születésnapos részeket.
Sokat mondták egész nap, hogy nagyon klassz napjuk van!!! Este is még ezt ismételgették, és ennek nagyon örültem!

Azon gondolkoztam, hogy mit is írhatnék és mondhatnék még a születésnapjuk alkalmából, amit még nem írtam le. Annyi fogalmazódott meg bennem, hogy egyre inkább azt érzem, hogy ők tényleg minket választottak, hogy ők tényleg azért kerültek hozzánk, hogy elhozzák a teljességet a családba. És azért is, hogy tanítsanak minket. Felsorolhatatlan, hogy mi mindenre, de a türelem és az elfogadás mindenképpen köztük van.