Mostanában sokat olvasok (hála a metrózásnak), de eddig is mindig volt egy aktuális könyvem. És, noha Zoli (és talán Esterházy Péter) szerint, "az intelligens ember megjegyzi, hogy hol tart a könyvben", én könyvjelzőt használok. Többet is. Többek között egy olyat, amit Emma készített nekem az oviban. Már évek óta kísérget. Aztán egyszer, valahogyan, valahonnan a kezembe került egy bűbájos kép Emmáról, még babakorából. Valamiért azt is betettem akkor a könyvjelző mellé - és ott is ragadt, "jön" mindig a könyvjelzővel, amikor olvasmányt váltok.
Nincs ezzel az égvilágon semmi gond vagy érdekesség önmagában.... Hacsak nem annyi, hogy egyszer, a könyvemet nézegetve, Imola is észrevette ezt az Emma-baba fotót.
Másnap arra nyitottam ki a könyvemet, hogy most már Imola fényképe is ott díszeleg. :-)
Nem szólt semmit, csak úgy gondolta, pótol egy fontos hiányosságot. Na, hát ilyenek miatt (is) imádom őt annyira. Utánozhatatlan báj van benne. Ez a kis gesztus is ennek a jele
Hétkezdés
5 órája
2 megjegyzés:
De drága!
Kis finom lélek! :-)
Én is olvasással töltöm az utazási időm, bár nem mindig jegyzem meg, hol tartok.
Most így olvasva az írásod, nekem is kéne valami jó kis könyvjelző, de általában cetlikkel oldom meg :D. Utálom behajtani a könyv sarkát, sok embernél látom, de olyan salátának néz ki a könyv úgy.
Tündérien bájosak a gyermekeid :)
Megjegyzés küldése