Betegszabi

Az úgy esett, hogy sikerült már az iskolakezdés második hetére kollektíven lerobbannunk. Minden betegség pszichés eredetű, nem? :) No, mindegy, ezoterikus okfejtés helyett maradjon a puszta tény, hogy hétfőn itthon maradtunk, Imola meg én. Imola mesteri fokra fejlesztette a hörgőnyűvő köhögését, én meg, jó szokásomhoz híven, találtam egy kósza gyomorvírust, magamhoz öleltem, egy lavórral együtt.... Csütörtökre már Klára is csatlakozott kicsiny "csapatunkhoz - tulajdonképpen ő is köhécselt már ideje, csak tartotta magát. Emmát is csak a röplabdavágy, meg az iskolai barátnői tartották talpon - ő igen náthásan, de hősiesen végignyomta a hetet.... :) Zita a hét elején picit fájlalta a torkát, de aztán megrázta magát, és tovább tanult és edzett intenzíven, hogy aztán tegnap elutazzon egy kétnapos osztálykirándulásra a festői Vácra és Gödre. Nem tudom, hogy milyen volt, de hogy az évtized legázottabb osztálykirándulása díjat megnyerték, az tuti.... :)

Szóval, tegnap és ma trióban tengettük életünket itthon, mindenki a lábadozás kellemesebbik szakaszában immár. Ma úgy döntöttek az Ikrek, hogy Wii-znek egy kicsit. (Tévére köthető videójátékszerűség.) Ezen belül is a Mario Cart-tal játszottak sokat, ami ilyen vezetős játék, egy vicces rajzolt járgányban kell végigmenni igen változatos "pályákon", pl. hóban, tengerparton, bányában, stb. Klára különösen kitartó volt, és örömmel üdvözölte a tényt, hogy én is odahuppantam mellé, és "szurkoltam" neki. Egyszer még azt is hagyta, hogy én is kpróbáljam a játékot - remek alkalmat adva ezzel neki arra, hogy kapjon egy kisebb röhögőgörcsöt, mivel állandóan az óceán fenekén találtam virtuális magamat a virtuális kocsimmal. Aztán Klára, visszavéve az irányítást, hatalmas versenyben élre került az egyik fordulóban. Nagyon örült, rögtön jöhetett a következő. Ennek során már éppen úgy látta, hogy azt is megnyerte, csatakiáltást hallatva abbahagyta a konzol (??? már ha így hívják a játék távirányítóját) nyomkodását, örömtáncot kezdett járni, a képernyőn lévő járműve pedig nekiment a falnak, és az elsőről visszaesett az utolsó helyre. Mégsem ott volt még a pálya vége, ahol azt Klára gondolta. No, volt nagy elkeseredés, komolyan, még könnyek is jöttek! Imola, aki már amúgy is nagyon pályázott a játszási lehetőségre, "kézbe vette" a dolgot és a konzolt (távirányítót?!), és bátorítólag azt mondta Klárinak:
"No, majd Imó segít rajtad, megoldja ezt."
Mire a kissé hüppögő Klára:
"Persze, majd letartóztatnak, mert kiderül, hogy nincs is jogosítványod - azonnal kiszúrják, hogy nem tudsz vezetni."

Még Imola is elnevette magát. :)