Címszavak - Házassági évforduló

A hosszú hétvégére esett a 10. házassági évfordulónk. Gondoltuk, hogy valamelyest különlegessé tesszük ezt a napot. Eszünkbe jutott, hogy a tavaszi kerékpáros Fertő tavi túránk során, találtunk Rusztban (akkori szállóhelyünk városkájában) egy elbűvölő éttermet (ami panzió is egyben). Úgy gondoltuk, hogy ide meghívjuk a velünk utazókat és még néhány embert, akik hajlandóak pár órát autóba ülni. Hát, volt egy pont, amikor egy egész komoly ember-mennyiség összejött volna (21), de aztán végül Bátyám hivatalos útja eresztbe húzta az ő számításukat, Lacinak a szüleit kellett végül egy másik helyre fuvaroznia és Gyöngyiék meg ugye az autójuk áldozatai lettek. Így aztán Mingiéken és rajtunk kívül "csak" a szüleim tudtak eljönni. Ettől persze az ünnepség nagyon jó hangulatú volt. (A kép sajnos nem túl jó, a vakunak nem volt elég a sok gyertya)
Vivi, a csoda baby-sitter segített mindent "letárgyalni" az éttermesekkel (mivel ő tud, én meg nem, németül...). Így aztán egy gyönyörűen feldíszített (csupa gyertya!!!) boros pincében várt minket a ragyogó asztal. Az isteni ebéd után még rátettünk egy lapáttal: elmentünk lovaskocsizni a környékre - főleg a gyerekek nagy vigassága végett!

(A képen az étterem előtt csücsül a gyerekek nagy része, háttérben a szüleim.)

Ajándékok? Voltak, persze, bár nem erre ment ki a játék. Szüleim pazarul elhalmoztak minket. Először is, megkaptuk azt, amiért már régen nyaggattam szegény Anyut: DVD-re átmásolva a családunkkal kapcsolatos video-felvételeiket! Nekünk nincs ilyen masinánk, az övéket használtuk néha. Nos, most kaptunk tíz év emléket! De erre majd visszatérek hamarosan egy másik bejegyzésben.... És..... Ami igazi meglepetés volt: kaptunk egy római hosszú hétvégét! Repülőjeggyel, szállodával és beígért hazai gyerek-ellátással!!!! Ide majd november 13-án indulunk (remélem, hogy miután a névnapom is és nem is péntek, ez a szám inkább szerencsét hoz... - kissé rettegek a repülőtől...). Én magunknak készítettem egy "ajándékot": tíz éve tervezzük és tologatjuk, most végre elkészítettem: az esküvői albumunkat! Persze, a végére betettem pár képet az elmúlt tíz év "terméséből" is, így aztán Zita szerint az lett a legjobb rész, mert ott ők is láthatóak....

Mingi pedig, kedves barátném, egy gyönyörű, saját-készítésű akvarellel lepett meg minket!!!

Szép nap volt és csak az a megdöbbentő, hogy már eltelt tíz év. Bár az is igaz, hogy azt megbeszéltük Zolival, hogy mi nem érezzük úgy, hogy elrepült ez az évtized. Sejtésünk szerint már csak azért sem, mert nagyon sok időt töltöttünk ébren ebből a tíz évből....

Zoli is intézett magunknak ajándékot: ennek örömére holnap is kettesben kelünk útra egy hosszú hétvégére (hiszen a másikról nem tudtunk), először Grazba egy éjszakára, majd Sárvárra kettőre. Kicsit összejött most ez így, de sebaj, talán nem nagy gond a gyerekeknek.

(A képen mi - most, tíz évvel később. Szerintem az én fejem önmagáért beszél: szép dolog négy gyereket nevelni, de most már rám fér pár nap pihenés...)

Címszavak - Elutaztunk

A hosszú hétvégére beterveztünk egy kis kirándulást - két másik nagycsaláddal. Így készült hát tíz gyerek és hat felnőtt a Fertő-tóhoz (hiába, lassan már mániánk), Pomogyba, azaz Pamhagenbe, mert az már az osztrák oldal, egy üdülő-falucskába.


Végül "csak" hét gyerek és négy felnőtt érkezett meg (Mingiék a három fiúval és mi), mert Gyöngyiék autója már a 40. kilométer-kőnél felmondta a szolgálatot, így hát az autómentő segítségével ismét a kiindulási ponton találták magukat: otthon. Sajnáltuk, nagyon. Azért igyekeztünk jól érezni magunkat. Bár a szállás lovardával is bírt, az ott dolgozó, rendkívül udvariatlan, magyar ember miatt végülis nem szálltak lóra a lányok a három és fél nap alatt egyszer sem... De csináltunk mást. Adtak például annyi kerékpárt, ahányat csak kértünk. Ez már önmagában boldogság volt a gyerekeknek, mert hatalmas területen száguldozhattak szabadon. Még Imó is belelkesült - bár az kissé visszavetette, amikor berepült a nádasba - járgányával együtt....

(A képen Emma a házunk előtt)

Volt még minigolf is, amivel lelkesen próbálkoztak. Itt is csak utolsó napon került egy kis üröm az örömbe, amikor Mingi legkisebb fia addig fészkelődött, míg belökte a középsőt a kis kerti tavacskába....

(A képen Zita éppen egy bepottyant golflabdát próbál kihalászni abból a bizonyos tavacskából, ahová pár perccel később a mellette álló Boló beleesett...)

A kis házikónk előtt volt egy hatalmas játszótér (Mingiék házában még egy visszajáró kis béka is...), a főépületben pedig egy nagyszerű fürdőrész. Az Apák még a fedett teniszpálya adta lehetőséggel is éltek kétszer is. Tehát sokat sportoltunk, levegőn voltunk és egyik nap különleges programunk is akadt.....

Címszavak - Halloween

Zita és Emma iskolájában minden évben megrendezi az igen lelkes angol tanárnő a Halloweent. Ezt úgy teszi, hogy egy délután mindenféle csapatversenyeket rendez, ahol erről a népszokásról tudnak meg egy kicsit többet a gyerekek, no meg tanulnak néhány házalós dalocskát. Este aztán mindenki beöltözik banyának, szellemnek, macskának, valamilyen rémségnek és (tök)lámpással a kezünkben körbejárjuk a környéket. Megbeszélt helyeken becsöngetünk és néhány dalért cserébe cukorkát, almát vagy mást kapnak a gyerekek. Ahol "nem akarnak" adni, ott betekercseljük vécépapírral a kerítést (ez mindig a tanárnő háza....). Általában rengetegen jövünk össze (rendőri kíséretet is kapunk ám!) és a gyerekek nagyon élvezik. Másnap pedig a saját készítésű töklámpásokat kiállítják az aulában és megversenyeztetik őket (mi sosem nyerünk, örülök, ha sikerül két tököt valahogy kifaragnom...).

A képen a két lelkes résztvevő: Zita-banya (bár mondtam neki, hogy ehhez a szerephez be sem kell öltöznie - nem méltányolta a humoromat...) és Emma-cica (vagyis: Emmacska).

Címszavakban - Zsúr

Krónikási feladataimmal rettentően elmaradtam. Így aztán csak néhány címszóval és mondattal foglalnám össze az elmúlt kb. tíz napot.

Volt ugyebár a híres, az első, a fergeteges zsúr - az Ikrek negyedik születésnapjára. Ezt várták a legjobban és kellő vehemenciával vetették bele magukat - az Aprónép Játszóházban. Csúszda, pörgő, vármászás, kergetőzés, minden volt. Vidámság és kimelegedés.A csúcspont a torta volt - természetesen. Nagyon extra süleményt rendeltem nekik - hát örültek is neki, így ni:
Most akkor már megmutatom azt is, hogy mi volt a káprázat tárgya:
Igen, Hamupipőke vára, tornyostúl, hercegnőstűl és hercegestűl és még hintóstúl is. Nagyon tetszett nekik. Én meg közben jegyzeteltem - már tudom is, hogy nem is lenne olyan bonyolult valami hasonlót rittyenteni legközelebb....

A tortaevést még egy kis pisztácia-illatú füst és rengeteg buborék érkezése dobta fel:

Bő két óra bulizás után minden kis apróság kimerülten, de elégedetten távozott a tetthelyről...

Ja, azt még nem is említettem, hogy a legnagyobb nyertese a zsúrnak Zita volt, aki egy bűbájos barátnőt szerzett magának egy Lili nevű kishölgy személyében Ő a mi Ikreink csoportársainak - szintén Ikrek! - nővére!

Ünnepség

Nagyban tartanak a "nemzetközi" Klára és Imola napok.... Már a napján, pénteken, indult a sorozat. Mi reggel odaadtuk az ajándékainkat: lovagló kobak, lovas nadrág és Bogyó és Babóca. Erről már fotót is tettem be az előző bejegyzésben. Aztán az oviban is ünnepeltek: vittem be két - csokis!- tortát és szépen felköszöntették őket. Erről nincs képem sajnos, nem voltam ott a tortázás pillanatában.

Volt egy nap szünet, szombat. Akkor kipróbálhatták a kobakokat és a gatyókat, mert elmentek lovagolni Apával (én itthon sürögtem-forogtam a másnapi, húszfős, vendéglátásra).

Tegnap pedig a "családi bulit" tartottuk, ahogy azt a Nagyok már régen elnevezték. Jöttek nagyszülők, Dédi, Bátyámék és Imola keresztszülei - akik erre az alkalomra elvállalták Klára keresztszülőségét is, a sajnálatos események miatt; jövőre már talán Zsuzsi is el tud jönni a lányokkal, idén még fájt volna túlságosan.

A lányokat elhalmozták ajándékokkal (általában én súgtam). Így aztán kaptak még Bátyáméktól lovagló (gumi)csizmát (ennek ők is és én is örültem - végre nem a jó kis edző cipőjükben járkálnak az istállóban és környékén), Déditől pamut lovas kesztyűt, anyósoméktól egy-egy normális és persze rózsaszín úszósapkát (a mostani nagyon hajletépős volt és már régóta áhítoztak másik után) és egy közös memoryt, Mariannéktól (Imó keresztszülők) a legújabb Anna és Petiket (nagy ujjongással köszönték) és ami az abszolút sláger lett, az a diavetítő, amit szüleimtől kaptak. Először azt sm tudták, hogy mi az, bár az Anna és Petikben már olvastam nekik róla. Van ugyan egy nekünk, de kiégett az égője és évek óta nem kapok sehol másikat bele. Így, mivel nem akartam, hogy az Ikrek anélkül nőjjenek fel, hogy jókat diázunk, hát ezt az ötletet adtam Anyuéknak.

Nagyon bevált, ma reggel mindenkinek erről meséltek az oviban, aki csak szembe jött...

És volt torta is, a rengeteg kaján kívül, természetesen. Én sütöttem mindkettőt (hiszen az oviban is cukrászdai volt, meg ma a zsúron is az lesz) és nagyon büszke vagyok rájuk. Mindkettőt pillangó formájúvá alakítottam (megjegyzem, nagyon egyszerűen: miután megtöltöttem, kettévágtam középen és fordítva illesztettem össze a két felét; aztán már csak díszítés és vanília-rúd csápnak), az egyik csokis, azaz barna lett, rózsaszínes díszítéssel, a másik rózsaszín (azaz málnás) lett barna díszítéssel. Íme hogy néztek ki:

És íme a két ünnepelttel együtt:

Ma még vár ránk egy "menet", a játszóházi zsúr. Szerintem ők ezt várják a legjobban és ez természetes is. Remélem, hogy jól sikerül ez is.

Rengeteg virágot kaptak ám. Gyönyörűeket. Nem bírtam ki, összetereltem mindet egy kattintás végett...

Szülinap

Úgy várták már! Számolgattuk kicsi ujjaikon, hogy mennyit kell még aludni. A születésük napjáig, a "családi buli" napjáig és a zsúrjukig. Mert már az is lesz. Kérték. Hiszen a Nagyoknak is van mindig....

Eljött hát a napja! Reggel kijött a két kis hálóinges tündér! Agyonpuszilgattuk őket és odaadtuk az ajándékukat: egy-egy lovagló-kobak, egy-egy lovagló-nadrág és egy-egy Bogyó és Babóca! Örültek a Drágák!

Nekem meg ilyenkor bepárásodik a szemem. És bevillanak képek. Arról, amikor -szülés után -félig eszmélten rámrakták a két kis csomagot.... Majd a kórházban, a hormonok bálja közepette, bömbölt a két kis Csillag és bőgtem én is: hogy lesz, hogy fogom csinálni? És lett valahogy. Nagyszerűen!

Eszembe jut, ahogy Zoli tolja az iker-babakocsit a horvát tengerparton, a két Nagy pedig sétál a babakocsi mellett. Eszembe jut, amikor az alig kéthónapos Imót viszem a fülészetre, felszúrni a fülét.... Vagy, amikor az első hetekben, itthon, beraktam őket egy ágyba, szorosan egymás mellé, mert úgy gondoltam, hogy biztos hiányoznak egymásnak.

Eszembe jut, hogy rácsos ágyukban ugrálva mekkorákat hancúroztak, kacagtak egymáson és egymásnak, a délutáni ébredés után.

Eszembe jut, ahogy mind a két babócát betettem ilyen kis baba-nyugágyakba és mindkettőnek a szájába dugtam a cumisüveget - és nem mozdulhattam, amíg meg nem itták.

Eszembe jut, ahogy felvettem őket együtt, egy-egy vállamra, mert bár majd megszakadtam, egyiket sem akartam sírni hagyni....

Hallom, ahogy Klára mostanában azt mondogatja: "Jó kis tesó ez az Imó!" És Imót, ahogy noszogat, mert büntetésből nem adok rágót Klárának: "Adjál már neki, Ana, hallod, hogy sír szegén!"

Telepakolták az utóbbi négy évünket édes emlékekkel. Várom a többit is! Örülök, hogy Klára és Imola a mi családunkat választották! Szeretem őket.

Boldog Születésnapot, Drága Ikrecskéink!!!!!!

Kirándulás kirándulás hátán

Az elmúlt hetünket végigkísérte ez a gyönyörű, októberi idő. Lehet, hogy azért, mert magam is ebben a hónapban születtem, de én imádom az évnek ezt a részét. A színek, ah, a színek lenyűgözőek, a szótáraink és lexikonjaink telis-de-tele szebbnél szebb, préselés alatta álló, falevelekkel. A levegő finom és egyáltalán, bár ez már az ősz, ilyenkor még nem az elmúlás jut az eszembe. Az majd novemberben. Október 24-én leszünk 10 éves házasok Zolival. Sokan fintorogva nézték a dátumot: október végén esküvő? És, bár ennek a dátumnak az a története, hogy egy nap híján (mert az vasárnap lett volna) egy évvel az esküvő előtt csattant el az első csók; én nagyon örülök, hogy azt a napot választottuk. A "nap" is meghálálta: ragyogó, meleg időnk volt és a gödöllői kastély parkjában készült képeken ott ragyog az a milliónyi gyönyörű szín!

De miért is írok én minderől? Mert a múlt hétre két kirándulás is szerveződött! Az első az óvoda, a második a suli, pontosabban Emma osztálya által.

Szerdán indultunk el a "Cica csoporttal" a veresegyházi medveparkba. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, alig várták a "hosszú" buszozást, meg a hátizsákos sétálást! Én, személy szerint, a medveparkra is kíváncsi voltam, hiszen annyiszor olvastam már el a gyerekeimnek Bartos Erika Anna és Petis történeteiből a maciparkosat. meg Ági barátnőm blogjában is olvashattam róla mindenféle szépet. Hááát. Talán túl sokat vártam, nekem kicsit csalódás volt az egész. Ráadásul senki nem figyelmeztetett, hogy a legtöbbször előforduló látvány nem a barátságos macik pofázmánya lesz, hanem a halom nyuszi-tetem, amit persze a kerítés közvetlen közelébe helyeznek el. Állat nem nagyon megy feléjük (bizonyára már jól laktak), de a gyerekek (és felnőttek) alaposan "megcsodálhatják" és kellő mennyiségben szörnyülködhetnek a "szegény nyuszik" miatt.

A macikat nem nagyon érdkeltük - igaz, a gyerekeket se nagyon a macik.... Az volt a fő kérdés, hogy mikor lehet már végre megenni a hátizsákba rejtett finomságokat és mikor lehet már szaladgálni. Tehát tettünk egy tiszteletkört a medvéknél és farkasoknál, elénekeltek a gyerekek néhány macis nótát, majd mindenki letelepedett a nyirkos fűbe és lakmározott. Majd később nagyot futkározott és végül kihasználta a gyereksereg a játszótér adta lehetőségeket is.

Hazafelé a fele banda csicsergett, a másik fele elbóbiskolt - de mindenki elégedetten tért haza. Hogy a medvékről mennyit meséltek azok a gyerekek, akiknek nem voltak ott a szüleik, nos, azt nem tudom....

Szombaton az 1.a-sok gyűltek össze a közeli Csömör egy fantasztikus játszóterén. A játszótér gyakorlatilag egy egész tisztást elfoglal egy erdő bejáratánál, egy patak partján. Renkívül bájos hely. Réka néni, az imádott osztályfőnök, előszörre csak egy ismerkedős, rövidke, de intenzív "bulit" akart csapni - és sikerült is. 10-kor volt gyülekező és délig volt meghirdetve a dolog és ez pont megfelelő volt. Volt egy kis kezdeti mindenki-azt-csinál-amit-akar rész, majd néhány klasszikus, de mindig jó, csapatfeladat: kötélhúzás (különböző variációkban: kisfiúk-kislányok, anyukák-gyerekek, apukák-gyerekek, stb.), futkorászás megbolondítva (szülő visz gyereket, kézenfogva-fut-az-egész-csapat, a gyerek a szülő lábán állva, stb.), kincskeresés a fűben és még ki tudja mi. Utána egy kis eszem-iszom (nálunk Emma sajátkezűleg gyúrta össze a pogácsa tésztáját -amit aztán mindenki lelkendezve megkóstolt) és már el is repült az idő. Végre kezdjük tudni, hogy melyik gyereket hogy hívják és kik a szülei! Ez jó ötlet volt, a társaság is szimpatikus. Ilyet Zita osztályával sajnos sosem csináltunk, pedig ott sincs gond a szülői hozzáállással.

Úgy gondolom tehát, hogy jól kihasználtuk a szép időt! Reméelm, hogy még sokáig ilyen lesz: a hétvégén Klára és Imó fújhatja el a négy-négy gyertyát, a jövő hétvégén pedig elutazunk!