Pages

2008. október 20., hétfő

Ünnepség

Nagyban tartanak a "nemzetközi" Klára és Imola napok.... Már a napján, pénteken, indult a sorozat. Mi reggel odaadtuk az ajándékainkat: lovagló kobak, lovas nadrág és Bogyó és Babóca. Erről már fotót is tettem be az előző bejegyzésben. Aztán az oviban is ünnepeltek: vittem be két - csokis!- tortát és szépen felköszöntették őket. Erről nincs képem sajnos, nem voltam ott a tortázás pillanatában.

Volt egy nap szünet, szombat. Akkor kipróbálhatták a kobakokat és a gatyókat, mert elmentek lovagolni Apával (én itthon sürögtem-forogtam a másnapi, húszfős, vendéglátásra).


Tegnap pedig a "családi bulit" tartottuk, ahogy azt a Nagyok már régen elnevezték. Jöttek nagyszülők, Dédi, Bátyámék és Imola keresztszülei - akik erre az alkalomra elvállalták Klára keresztszülőségét is, a sajnálatos események miatt; jövőre már talán Zsuzsi is el tud jönni a lányokkal, idén még fájt volna túlságosan.

A lányokat elhalmozták ajándékokkal (általában én súgtam). Így aztán kaptak még Bátyáméktól lovagló (gumi)csizmát (ennek ők is és én is örültem - végre nem a jó kis edző cipőjükben járkálnak az istállóban és környékén), Déditől pamut lovas kesztyűt, anyósoméktól egy-egy normális és persze rózsaszín úszósapkát (a mostani nagyon hajletépős volt és már régóta áhítoztak másik után) és egy közös memoryt, Mariannéktól (Imó keresztszülők) a legújabb Anna és Petiket (nagy ujjongással köszönték) és ami az abszolút sláger lett, az a diavetítő, amit szüleimtől kaptak. Először azt sm tudták, hogy mi az, bár az Anna és Petikben már olvastam nekik róla. Van ugyan egy nekünk, de kiégett az égője és évek óta nem kapok sehol másikat bele. Így, mivel nem akartam, hogy az Ikrek anélkül nőjjenek fel, hogy jókat diázunk, hát ezt az ötletet adtam Anyuéknak.

Nagyon bevált, ma reggel mindenkinek erről meséltek az oviban, aki csak szembe jött...

És volt torta is, a rengeteg kaján kívül, természetesen. Én sütöttem mindkettőt (hiszen az oviban is cukrászdai volt, meg ma a zsúron is az lesz) és nagyon büszke vagyok rájuk. Mindkettőt pillangó formájúvá alakítottam (megjegyzem, nagyon egyszerűen: miután megtöltöttem, kettévágtam középen és fordítva illesztettem össze a két felét; aztán már csak díszítés és vanília-rúd csápnak), az egyik csokis, azaz barna lett, rózsaszínes díszítéssel, a másik rózsaszín (azaz málnás) lett barna díszítéssel. Íme hogy néztek ki:


És íme a két ünnepelttel együtt:
Ma még vár ránk egy "menet", a játszóházi zsúr. Szerintem ők ezt várják a legjobban és ez természetes is. Remélem, hogy jól sikerül ez is.
Rengeteg virágot kaptak ám. Gyönyörűeket. Nem bírtam ki, összetereltem mindet egy kattintás végett...

4 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

:) Nagyon jól hangzik ;) A torták szuperek, én az életben nem fogok sütni... s máris eszembe jutott, hogy a jövő heti pótszülinapra igen is fogok :-P
Majd elbőgtem megint magam, annyira jó egy normális családról olvasni :)
Puszi

Timi írta...

Ejj, de szépek azok a virágok (is)!
Meg hát tök ügyes vagy, Szilvikém... ezek a torták... nem semmi ötlet!

És hogy mi történt? :(
Ég a pofám azóta is :((((((. A szomszéd csajékhoz átvittünk egy ajándékot, de úgy, h szóltam babámnak, mindjárt jövök, deha baj van, náluk megtalál, fusson át. És a mindjárt jövökből 1 óra lett... mert ne siessünk, nem lesz baja a nagylánynak, blabla... én meg nem figyeltem a belső hangra, mert kényelmesebb volt nekem úgy. :((
És egy kisírt szemű, totál mérges gyerek várt itthon, amit persze megértek, de moslékul viselkedtem :(
hát ennyi. :(
most mentegethetném magam azzal, hogy mostanában ő "nagylány vagyok már" mondattal nem akar kijönni velünk sétálni... de nem szabadott volna egyedül hagyni. :(
Béndzsó anya :(
de azért puszillak: T.

Vera írta...

Egy gyereknek nagyon klassz, ha ilyen ünnepségsorozat kíséri a szülinapokat! Biztos, hogy egy életen át elkísérik a kedves emlékek! ÉS Szilvi, tényleg nagyon szépen megcsináltál mindent! :)
Kinga januári 4. szülinapján már nálunk is biztos lesz családi és babazsúros ünneplés is, főleg, hogy végre elég nagy házban lakunk, hogy megvalósítsuk az egészet. Én meg előre örülök, hogy lehet majd készülni rá. PErsze, ha addig nem hullok darabjaimra a sok új feladattól. ::)) De úgyse. :)

Puszi,
Vera

éva írta...

Utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok a lányoknak!
Üdv,
Éva