December végi krónika folytatása

Az előző bejegyzés szoros folytatásaként...

Csütörtökön Zita karácsonyi műsorát élvezhettük, mármint az osztályét (ahogy Emmának hétfőn). Arról csak egy béna képem van, mert egyébként videóztam, meg "gyereket neveltem", mert a három hugica is eljött. Ott volt ugyan még anyukám is és vártuk Zolit is, de neki, azon a napon, hála a karácsonyi rohamnak, három órán tartott a hazaút Budáról.... és így mindenről lemaradt.

A műsor kicsit felemás volt, mert annyira sokat akartak a nyújtani a tanárok, hogy az már túlzás volt, meg rengeteg bonyodalmat okozott az előkészületek során, nem kis sebeket ejtve a hamvas ifjak lelkecskéin. De erről ennyit, elmúlt és igyekszünk csak a szépre emlékezni....

Péntekre is jutott ám a show-ból! A három kisleány tornájának volt bemutatója! Csupa báj és mosolygás volt az az egy óra, miközben az is látszott: kemény munka! Az ikrek a legkisebbek (vannak negyedikes nagylányok is!) és ezáltal az egész szülői gárda az ő látványuktól olvadozott! Ebből ők mit sem vettek észre, annyira igyekeztek! Ezúttal is Zoli nélkül voltam (túl korán volt, meg sem próbált odaérni..) és videóztam, de a mellettem ülő anyuka néha kitépte az ölemben heverő fényképezőgépet és lelkesen kattingatott (annyira tetszettek neki az ikrek, hogy azt mondta, hogy vétek lenne nem lefotózni őket), így jó sok kép lett.
Szombaton sem pihenhettünk! Először is: a két Nagy suliba ment! De csak olyan lazán, mert 11-től az iskolai karácsonyi koncert kezdődött (és ezt végre Zoli is rendesen végignézhette). Hogy felléptek-e a mieink? Naná! Emma ugyan "csak" a németesek kórusában, de Zita itt meg az alsós énekkar színeiben tűnt fel és teleharsogta (néhány hasonlóan bátor társával) az aulát, kissé megszégyenítve ezzel a csöppet halovány felsős kórust... Ja! meg ismét fuvolázott, gitáros barátnője kíséretében....

Aztán alighogy hazaértünk, már szinte kezdődött is Zita zsúrja! Kissé amerikaias stílust kanyarítottunk most neki, a számháborútól eltekintve. Zita nagy álma, hogy hóember-építő verseny legyen a zsúrján, idén sem teljesült, a hó nem kapta meg időben a meghívót.... De azért kizavartuk a 16 leánykát a szabadba egy kicsit, mert különben nem lehetett volna bírni velük. Először csak a többieket lesték, a kerítésünkön gubbasztva, mint a verebek, nagy csivitelés és vihorászás közben, aztán csapatokat formáltunk és indulhatott a számháború. Na ja, de eleredt az eső is, így a visszavágó elmaradt és a házunk összes fűtőtestén kabátok száradtak.... Így aztán jött egy kis karaoke - de az nem mindenkit lelkesített be. Annál inkább a héliumos lufi! Nagy nehezen rájött mindenki a technikára és így lassacskán az összes csaj kipróbálta, milyen az, furi, magas hangon beszélni. Ahogy valaki megszólalt elváltozott hangon, hogy "szia", az összes többi dőlt a nevetéstől... Végül, hot dogot és hamburgert készítettünk a lányoknak, aminek mind nagyon örültek (addigra a pop corn elfogyott..). A záróakkord pedig a gyönyörű, amerikaisan giccs, de magyarosan finom, emeletes torta volt. (Köszönet Áginak a Sugar-os tippért!!!!)