A hét képekben - szereplések

(Zita középen)

Be kell, hogy lássam, a december annyira sűrű lett, hogy a blogírásra már esélyem sincs. Arra viszont végképp nem - tapasztalatból tudom -, hogy majd egyszer bepótoljam. Így aztán, most átváltok a képes krónikára - címszavakkal. No, persze, "á la" Szilvi.....

Múlt vasárnap (nov. 30), Zita megkezdte fellépés-sorozatát (fellengősen hangzik, pedig egyáltalán nem nagyítja fel a véres valóságot... lassan már ügynök kell mellé...). Most szerepelt először a színjátszó-szakkörös csapattal, egy adventi rendezvényen, a kerületben. Téli verseket mondtak el, helyesen felfűzve, igazából csak dicsérni tudom Koltai Juditot. Kedves és bájos volt, szórakoztató, nem agyoncsépelt, kellő hosszúságú (rövidségű?). Volt közönség, nem kevés, nem kiemelkedően sok, pont jó. Zita élvezte - és jól csinálta a dolgát, tényleg!

(Zita a jobb szélen)

Hétfőn folytatódott a megkezdett sorozat (mondtam én, hogy sűrű a legnagyobb lányom programja!), csak ezúttal hóna alá csapta hugocskáját is. Ami egy kész csoda, mert míg Zita él-hal a szereplésért, Emma nagy ívben kerüli azt... Csak itt belekecmergett a neki állított csapdába. Ugyanis ez megint egy németes fellépés volt, mint a Márton-napi és úgy lett neki beadva a dolog, hogy majd az ő szerepe is hasonló lesz: egy hang a tömegben. De közben, a tanárnők valószínűleg bájosnak tartották a gondolatot, hogy a testvérpár együtt mondjon el egy versikét. Így aztán Emma, mikor ezt relizálta, ki akart ugyan táncolni az egészből, de már nem lehetett. Ezért hát gyűrtük-rágtuk, tanultuk és ismételtük (szerintem örökre az emlékeimben marad, ahogy felül a konyhapultra, amíg én sütöttem valamit, és csak mondtuk, mondtuk, mondtuk) azt a nyelvtörő német rigmust, heteken át. Az mondjuk külön emeli ezen tevékenység élményét, hogy bár tudok angolul, franciául és olaszul, a németet valahogy sosem tanultam. De kezdek belejönni, hiszen Zitával már harmadik éve veszem át a leckéket... Ami engem illet, már álmomban is el tudnám szavalni, hogy "Vor vielen, vielen jahren, in einem fernen land, stb...".

Végül Emma fejébe is bepréseltük azt a pár sort (Zita egy óra alatt megtanulta) és végül nagyon ügyesen el tudták mondani. És nemcsak itthon, hanem ott, az Erzsébetligeti Színházban, sok ember előtt. Így aztán Emma is átesett a tűzkeresztségen, különösebb trauma nélkül.