Karantén

Mikor az előző bejegyzés címeként a "Kórház a város szélén"-t adtam, nem gondoltam, hogy a sorozat-jelleget is megidézem ezzel... Hát de... Szóval, fuccs a szép, havas lankáknak, a kristálytiszta hegyi levegőnek, a vidám téli üdülésnek... Helyette? Nyavalyások, lábadozók, visszaesők és.... bárányhimlősök! Vagyis, csak egy bárányhimlős - egyelőre. Imola. Klára még nem az, pedig most már nagyon szurkolok, hogy ő is mihamarabb elkezdje a pöttyösödést, mert lassan a következő, pár napos, üdülésünk is veszélybe sodródik....

Így aztán, 2008 az elmaradt, lemondott üdülések éve lett. Mert ugye augusztus 20-án nem utaztunk el Zolival Horvátországba, pár napra, ahogy arra elő is fizettünk (Zoli munkája volt akkor a "ludas"). Novemberben nem mentünk Rómába, köszönhetően a sztrájknak. Most nem mentünk Ausztriába, a betegséghullám miatt. De nem kesergek, vagy sajnálom magunkat, csak tényeket állapítok meg. Továbbra is úgy gondolom, hogy nagyobb bajunk ne is legyen soha, mint néhány elmaradt utazás. De azért azt sem fájlalnám nagyon, ha a sorozat abbamaradna.....

Most, hogy ápolónői kötelezettségeim kicsit lazultak és jómagam sem szenvedek már annyira a nekem jutott nyavalyától, hát összegezném az utóbbi hetek történéseit.

Az utolsó munkahetet megelőző pénteken, Zita indította a fellépés-sorozatát. Van neki egy gitáros osztálytársnője, barátnője, aki gitározni tanul. Zita fuvola-tanárnőjének testvérénél. Gondolt egyet a két tanárnő és adtak egy közös darabot a két csajnak. Így aztán Zita fellépett a barátnő gitáros koncertjén, pénteken, a barátnő pedig Zitáék fuvolás koncertjén - hétfőn. Íme egy kép a péntekiről:

A hétfőiről nincs képem, mert akkor Zita koncertje helyett, Emma karácsonyi műsorán ültünk (de nem kell aggódni: Zitának ott volt: két "darab" nagymama, egy dédi, egy nagypapa és egy keresztanyuka!!!!). Ahol Emma az angyal szerepét kapta a betlehemes játékban... Hát mi mást is játszhatott volna....

Erre az angyal szerepre annyira készült, hogy még a haját is becsavartuk, hogy bongyorkás legyen:de aztán a fellépésre kirúgta a göndört a haja és egy oroszlán-frizurás huncut angyal lett belőle....

Kedden, 16-án, volt Zita születésnapja. Már előre megünnepeltük őt szombaton (a két fellépése között), családi körben, nagyikkal, dédivel és keresztszülőkkel (16-an vacsoráztunk itthon...).

(A képen anyukámmal, akivel igen cinkos viszonyt ápol Zitusunk)

Szerdán Zita a zenekarral lépett fel az Erzsébetligeti Színházban. Jaj, olyan furcsa volt őt látni a sok hangoló fúvós között. Bár nagy az én lányom, ott azért még olyan pindurinak tűnt..... Egész ködösen láttam egy pillanatra..... vagy többre.