Karácsony

A karácsonyt megelőző vasárnap már nyugodtabb tempójú volt. "Csak" Halász Judit koncerten voltam a három Kicsivel (bár addigra már Emma egészsége erősen megingott), Zita pedig egy zsúron volt. Este szüleimnél aludtak, így mi, Zolival, nekiláthattunk az ünnepi készülődésnek. Hétfőn délelőtt átvittem a csipet-csapatot Csepelre, Jutka mamához, bízva abban, hogy Emma ott teljesen erőre kap. Én futottam egy utolsó bevásárló-kört és itthon tettem-vettem, majd elmentünk Zolival kettesben, már-már hagyományos "évzáró" vacsoránkra. Kedd is a készülődés jegyében telt, aminek a legjobb mozzanata az volt, amikor kettesben elsétáltunk a piacra és hazahoztuk a leendő karácsonyfát....

Szerda reggel Jutka mama közölte a rossz hírt: Klára belázasodott.... Akkor még nem gondoltam, hogy ez csak a kezdet.... Szerda délelőtt még beugrottunk barátainkhoz egy koccintásra (Imola keresztszüleihez ), ami olyan kellemesre sikerült, hogy kérték: csináljunk ebből rendszert.

A Disney on ice után, Csepelről hazahoztuk leánykáinkat és itthon már várta őket a csoda! Egy gyönyörű karácsonyfa, ezúttal még jászollal is alatta és, persze, sok szép ajándékkal. Közülük a sláger rögtön a gyönyörűséges babaház lett (meglepő módon, Zita a legnagyobb élvezője egyelőre!!!! - a képet Emma készítette). Klára az ajándék-bontogatást már csak a kanapéról figyelte és a gyönyörűen megterített asztalhoz sem ült oda.
Ahogy már írtam, szüleimhez is átmentünk, ahol a további ajándéközönön túl, fantasztikus vacsorát fogyasztottunk. Csak az volt a baj, hogy sűrű felhők gyülekeztek a családi idillünk fölé: Klára és már Emma is belázasodott, engem a hideg rázott.

A következő napok már a betegség jegyében teltek (26-ára Imola is kidőlt és én sem lettem jobban). 27-ére eldőlt: nem utazunk sehová. Estére Imola pöttyei is előbújtak.