Könyvek

Nem rajongok a körbeadós blog-játékokért. De könyveket olvasni imádok! Gyerekkoromban igazi, tipikus könyvmoly voltam. Mára tett elém az élet még pár kihívást, hogy az olvasást csak estékre és utazásokra hagyja, de azért továbbra is lelkes könyvrajongó vagyok és könyvesboltok közelében elkap a láz, a pénztárcám meg feljajdul....




Kicsit bajban leszek azzal, hogy mit olvastam 2008-ban és mit előbb, de azért belevágok....


1. Magyarok


Mivel 10 évet éltem Svájcban, az általános iskola végét, a gimnáziumot és az egyetemet ott végeztem. Így aztán, néha rám tör, hogy be kéne hoznom a magyar klasszikusokat. Ez néha sikerül, néha nem. Pl. Az ember tragédiáját nem lehet az ágyban olvasni. Csongor és Tündét is inkább színházban néztem meg (még ott sem egyszerű...). Viszont Az arany embert elolvastam és tetszett. Átrágtam magam újra Az egri csillagokon is, de még régebben. A klasszikusokon kívül szeretem a kortárs magyar írókat is, vagy legalább is kötelességemnek érzem megismerni őket. Závada Jadviga párnáján csak nehezen rágtam át magam, viszont anno (pár éve) Esterházy Harmonia Celestis-e és a Javított kiadás-a is lenyűgözött.


Ami biztos, hogy 2008-ban volt:


Móricz Zsigmond: Úri muri. Kellemes volt, mégsem kaptam gyorsan a Rokonok után, pedig az is ott vár a polcon.


Háy János: A gyerek. Volt a Nemzeti Színházban Rátóti Zoltánnak egy önálló estje "Házasságon innen és túl" címmel, amely során Háy hasonló című könyvéből ad elő részleteket. Imádtam! Lehet, hogy az a könyv jobb, vagy Rátóti Zoltáné az érdem, de ez a másik, nem annyira tetszett. Van az írónak egy lenyűgöző stílusa, csak az valahogy nem elég ahhoz, hogy teljesen végigrepítsen a regényen. Szerintem.


Esterházy Péter: Semmi művészet. Az a helyzet, hogy elfogult vagyok. Már az író személyiségért is odavagyok. Olyan jó lenne őt a baráti társaságban tudni. Ezt a könyvét is élveztem. Szeretem a stílusát, ahogy hozzáfog mindenhez.


Méhes György: Emmi. Nagyon tetszett a Kolozsvári milliomosok, ezért vettem ezt a könyvet a kezembe. Ez a történet kissé nyomasztott, de azért nem tettem le a könyvet!


.... és amiket viszont letettem: Faludy György: Pokolbéli víg napjaim (nem mondom, hogy untam, de biztos rámászott egy könnyedebb olvasmány és a kisebb ellenállás felé mentem... majd megpróbálom még), Ottlik Géza: Iskola a határon (valahogy nem ment).





2. Külföldiek


No, itt is megvannak a kedvenceim. Kunderától már nem nagyon van olyan, amit ne olvastam volna. Marquez is nagy kedvenc, de tőle már nem minden. Belekóstoltam Coelho-ba is, hiszen izgatott, hogy mi a titka. Végigolvastam a Tizenegy percet, de nem szaladtam a könyvesboltba újabb műveiért. Az amerikai kortárs is közel áll hozzám. Nick Hornby összes regényét is felfaltam, például. Ja, és nem felvágás, de néha franciául is olvasok, nehogy elszálljon a tudásom. Van nekik egy új üdvöskéjük, Amélie Nothomb, tőle is olvastam párat az elmúlt években. De íme, amik tuti, hogy 2008-ban voltak.


Anna Gavalda: Együtt lehetnénk. Miután nem jutottam el a moziba, hogy megnézzem a filmet, gondoltam, elolvasom a könyvet. Balatonon, nyáron. Jó volt, de semmit sem vesztettem volna, ha nem veszem a kezembe.


Jean-Pierre Richard:La fille tombéee d'un reve. Na, ez például egy olyan francia nyelvlecke... Barátnőim hozták nekem a nyáron, aranyos történet, tényleg kedves.
(hát, tőlük kaptam)


Mark Haddon: Valami baj van. Zolitól kaptam. Nagyon tetszett a stílusa. Az író angol és ez érződik is.

És ezzel kanyarodhatunk is a harmadik kategóriához:



3. A brit szigetek lityi-lötyi finomságai

Nem tehetek róla, élek-halok a skót és ír történetekért és az angol fanyar humorért. Ezért aztán, ami onnan jön, nálam már be is fut. Szóval akadt egy-két női író (főleg), akinek felfalom a könyveit. Valószínűleg nem is igazán szépirodalom. De ha megcsap Rosamunde Pilcher skót történeteinek sós szele, hát, alig várom már, hogy olvashassak. Ugyanígy, Marian Keyes ír hangulatú regényei is rabul ejtenek. Utóbbitól utoljára angolul rágtam magam végig a nagyon megható "Anybody out there?" című kötetén,( de az összes többit is elovastam már, magyarul). Nem bírtam várni, pedig azóta már magyarul is megjelent. Rosamunde Pilcher-től most olvasom az Otthon című könyvet, de már magam mögött tudhatom a Szeptembert, a Nyáridőt és a Téli napfordulót is. Nem is tudom megmagyarázni, hogy miért letehetetlen, de az. nem pörögnek az események, sőt. De valami olyan hangulatot varázsol minden oldalra, hogy nagyon nincs kedvem elszakadni onnan.


Amit még 2008-ban olvastam, az Stahl Judit könyvtárából néhány könnyedség. Egy részről Nancy Verde Barr Az utolsó falat című könyvét, más részről pedig Joanne Fluke sütizős-nyomozós könyveit (pl.: Áfonyás muffin és gyilkosság).

Hát ez volna az én szedett-vedett könyvlistám. Eklektikus? Eléggé. Van, hogy magamba verek egy kis "igényességet", van, hogy vastag könyvet szeretnék könnyedén felfalni. Egy biztos: olvasni jó!

És a kis extra: "A Mikulás rénszarvasa". Ezt a meseregényt nem más, mint drága férjem-uram, Zoli, írta egy kislányról, aki egy termoszba zárt (a kávéfőzőből kibújt) szellemmel "karonöltve" elindul a Mikulás megkeresésére és a karácsony megmentésére... Aranyos, naná! Már meghaladta a 10-es példányszámot, mert megkapták a szüleink is és egy-két kisgyerekes baráti család. De Zita kikotyogta a suliban és egyik barátnőjének anyukája (akivel én is nagyon jóban vagyok) kifejezetten kérte, hogy kaphasson egy példányt karácsonyra. Ők elolvasták, tetszett nekik. Ez az anyuka elmesélte egy másiknak, a kislány pedig másik osztálytársnak. Az lett belőle, hogy egyre több "megrendelés" érkezik hozzánk: "Apa, X, Y és Z is szeretné elolvasni. kaphatnak egy példányt?" Lassan bestseller lesz... :-)

Most még tovább kéne adnom a könyves labdát, ugye? Hát, azok közül, akiket én olvasok, még ketten nem írtak ilyet, úgyhogy nosza! Ági (Hanna és az ikrek) és Vera (Turi család), mi fért bele nektek a 2008-as évbe?