Indulás

Megszerveztük a háromhetes nyaralást. Na de arra hogyan kell pakolni hat ember számára? Egész pénteki napom ráment, ráadásul kóvályogtam, mint az a bizonyos madár-végtermék a levegőben, mert éppen, hogy csak felépülgettem egy majd' egyhetes gyomorinfluenzából (egészen konkrétan, reggel még az ágyon fetrengtem és kizártnak tartottam, hogy estére minden szükséges dolgot bőröndbe, illetve táskába vagy szatyorba zárjak). Késő estig tartott a művelet. Zoli anyukája, Jutka mama, is hathatósan beszállt. Egy részt gyerekfelügyeletet tartott, másrészt sütögette lelkesen a rántott és sült húsokat, no meg a fasírtocskákat - a másnapi útra. Valahogy erőre kaptam, így minden a csomagokba került. Sőt. Túl sok is. Most már, a nyaralással a hátam mögött és még mindig pár szütyővel az orrom előtt, tudom, hogy három hétre pont annyit kell csomagolni, mint öt napra. Mert a gyerek úgyis a kedvenceket akarja felvenni és különben is, mindenhol lehet mosási lehetőséget találni. Tehát egy jó bőröndnyi felesleggel vágtunk neki. Zoli dünnyögött is, hogy attól, mert nagyobb az autónk, még nem feneketlen, de azért végül mindent bepréselt.

Szombaton kora reggel vágtunk neki a nagy utazásnak. Hatkor indultunk és célunkat, a már nevében is gyönyörűen csengő Castellare di Tonda-t este fél hétre értük el. Pedig nem álltunk meg ebédelni, hiszen volt rengeteg finom "hazaink". Viszont elkísért minket a zuhogó eső. Szlovénián keresztül közelítettük meg az olasz csizmát. Ezzel nem is lett volna baj, mert mindenkinek ajánlom ezt az útvonalat, aki Itáliába készül, hiszen rövidebb, gyönyörű és alig vannak az utakon. De meghökkenve néztük az autó külső hőmérőjét: volt, hogy csak 11 fokot mutatott!

Szerencsére, célunkhoz érve, elállt az eső és, ha hőség nem is, kellemes langyos idő várt minket és igen meleg, szívélyes fogadtatás. Megkaptuk apartmanunk kulcsait - egy pompás helyre. Ezt az üdülőhelyet úgy találták ki, hogy megvehettek egy jókora hegy(domb?)oldalt, a velejáró mezőgazdasági területtel és épületekkel. Ezeket az épületeket (általában 2-3 együtt) felújították, átalakították több apartmanná, csináltak mindegyikhez egy medencét, sütögető-helyet, kinti étkezési lehetőséget, stb. Ilyen épületcsoportocskákból - amikhez a klasszikus, hosszú, magas, karcsú fák-övezte út vezetett be - van egy tucatnyi. Ezen kívül van egy központi épületcsoport (recepció, étterem, kisbolt, bár - és egy pici templom!), egy hatalmas lovarda, gyönyörűen megművelt szőlő és erdők, amíg a szem ellát.

Ide érkeztünk hát meg, és miután kirámoltuk számtalan csomagunkat, elmentünk egy jót vacsorázni és kimerülten, ámde kíváncsian a ránk váró kalandokra, lefeküdtünk aludni.

fotók helyett: www.castellareditonda.it