Négy a lány. Négyen négyfélék, négyféle szivárvánnyal a lelkükben. Ezért oly' színes a mi életünk. Amiről itt igyekszem hát megfesteni egy-egy képet. A szavaimmal. Főleg nekik. És azoknak, akiknek ez örömet okozhat.
Nem a blogba való az, ami tegnap történt. Mégis, rögzítenem kell a dátumot. Hogy majd ha év(tized)ek múlva a lányaim rákérdeznek, hogy "anya, mi volt ez?", akkor majd elmondhassam nekik, nehéz szívvel, a pontos időpontot is megjelölve. Addig, Zolival egymás kezét fogva, vigasztaljuk egymást.
El sem bírom képzelni, mi rossz történhetett, de ha már fekete nap, akkor semmi jóra nem tudok gondolni. Remélem, jól vagytok!! Ijesztően hangzott ez az egész. :(
Szilvi, mi történt? Olyan titokzatosan, de főleg szomorúan és ijesztően hangzik! Nagyon remélem, hogy nem valamelyikőtökkel történt valami! Ha lehet, mégis nyugtass meg bennünket!
Mindenki "jól" van. Csak a lelkünk fáj. Ne haragudjatok; tudom, hogy ti jó szándékkal viseltettek irányomban, de nem lehetek benne biztos, hogy minden erre tévedő így van ezzel, ezért ez most sajnos az én (mi) titkos bánatom marad. Igyekszem a blogolást folytatni, csak most kicsit nehéz.
Egy nem szokványos ifjúkor után (tíz évet Svájcban töltöttem), itthon megtaláltam a szerelmet, a boldogságot, Zoli képében és gyorsan hozzá is mentem. Ezután nekiláttunk igen hatékony gyerekgyártásunknak. Boldog gyereknevelős évek következtek, amibe természetesen belefért némi munka is, például a számomra oly' kedves laptopkonyha. 2012 őszétől újra hivatalosan is "dolgozó nő" lettem, a köz szolgálatában. Az életünk egy örökös változás, egy izgalmas utazás, az unalmas életformát nem ismerjük. Kettő - hamarosan három - gimnazista, lassan már csak egy az általánosban, sport és zene szinte mindenkinek, kutya, színház, mozi, szülinapi bulik, családi események, versenyek, utazások, baráti vacsorák, munka, háztartás, gyereknevelés. Hogyan éljük mindezt meg/át/túl, erről szól a blog. Meg még sok minden másról: mosolyok, kételyek, történetek, fejlemények, jellemzések és töprengések. Benne van az életünk. Egy négygyerekes család élete.
6 megjegyzés:
El sem bírom képzelni, mi rossz történhetett, de ha már fekete nap, akkor semmi jóra nem tudok gondolni. Remélem, jól vagytok!! Ijesztően hangzott ez az egész. :(
Hát gondolom semmi jó?!:((
Remélem Ti jól vagytok!Sok erőt kívánok Nektek!
Puszi,
Timi
Szilvi, mi történt? Olyan titokzatosan, de főleg szomorúan és ijesztően hangzik! Nagyon remélem, hogy nem valamelyikőtökkel történt valami! Ha lehet, mégis nyugtass meg bennünket!
A hideg futkos a hátamon, Szilvi... elképzelni sem merem, mi történt.
De ugye mindenki jól van???
puszi
Mindenki "jól" van. Csak a lelkünk fáj. Ne haragudjatok; tudom, hogy ti jó szándékkal viseltettek irányomban, de nem lehetek benne biztos, hogy minden erre tévedő így van ezzel, ezért ez most sajnos az én (mi) titkos bánatom marad. Igyekszem a blogolást folytatni, csak most kicsit nehéz.
Üdv,
Szilvi
Nagyon sajnálom, bármi is az.
A fekete jelzőtől csak egyvalamire tudtam gondolni, de talán nem az.
Remélem hamar könyebb lesz a lelketeknek.
Pusz,
Kata
Megjegyzés küldése