Pages

2009. szeptember 18., péntek

Sáron, a fojtogató

Egyáltalán nem erről akartam írni. Sőt, most nem is akartam írni, mert más dolgom volna. De ez kikívánkozik belőlem, olyan dühös és egyben tanácstalan vagyok.

Most hoztam haza a két Kicsit az oviból. Imó már öltözés közben jelezte, hogy Sáron (új, de már ötéves, csoporttárs) fojtogatta őt. Láttam, hogy a nyakán ott vannak a piros foltok.... Az egyik óvónő már elment addigra, a másik altatta a többieket. Pont Sáron jött csak ki a fürdőszobába, de végiggondolva, úgy döntöttem, hogy nem vele kezdem a beszélgetést.

Ahogy hazajöttem, alaposabban is megvizsgáltam Imót. A kislány ujjainak nyomait is ki lehet venni Imó nyakán és füle mögött, plusz még egy mély karmolás is van a nyakán!!!! Most tudnék olyan cifrákat mondani, hogy ha még le is írnám, akkor betiltanák a blogot!!!! Hiszen ez már a gyerek életére tört!!!! Dühös vagyok. Mindenre és mindenkire! Imola miért nem visított (mondjuk, lehet, hogy nem kapott levegőt)? Klára miért nem rohant oda az óvó nénihez? Az óvó néni miért nem látta ezt (a kert kisházában történt a dolog)? És ez a gyerek miért csinálja ezt? Miért nincs egy nyamvadt fényképezőgépem, amivel rögzíthetném ezt???? (Azért, mert ellopták, a szüleimé meg, nahát, náluk van, ők meg külföldön.)

Felhívtam a délelőttös óvó nénit, mert nem hagy nyugodni a dolog. Bocsánatot kért, hogy nem szólt. Mondta, hogy a Sáron (jó név!!!!! de anyukája Seronnak mondja...) másokkal is ezt tette már több ízben. Már jelezték is anyukának, aki erre azt felelte: "Mert aszondja a Seron, hogy őtet bántsák!" Mondta neki az óvó néni, hogy a gyerekek csak megvédik magukat (már az enyémeknél kevésbé mulyák), a kislány az, aki piszkálja a többieket. Állítólag ma a másik óvónő fog beszélni anyukával, hogy elmondja a ma történteket és kérni fogja, hogy beszélgessen el a lányával. Semmi reményt nem látok arra, hogy anyuka megfogadná ezt a kérést, valószínűleg ő azt fogja vélelmezni, hogy a kislánya ellen indul támadás....

Mi a teendő ilyen esetben? Az egy dolog, hogy azt mondtam a gyerekeimnek, hogy kéretik jól nekiesni Sáronnak (vagy Seronnak) ilyen esetben és megvédni magukat és egymást (hiszen külön előny, hogy ők ketten vannak!!!!), továbbá tele hangon visítani az óvó néniért és főleg ELKERÜLNI a kislányt. Mindezzel együtt, tele vagyok aggodalommal. Ez a kislány nem fog megváltozni, nyilván a körülményei sem (a fojtogatós figurát látnia kellett valahol, a legnagyobb jó indulattal is, mondjuk a tévében, este, a nem neki való rovatban). Most akkor az elkövetkezendő két évben azon szorongjak minden hétköznap (kivéve a varázsovi óvó keddi nyugalmát), hogy túlélik-e a gyerekeim az óvódát? Vagy vigyem el őket innen is? Vagy neveljek belőlük kis street-fightereket, akik ököllel védik meg az igazukat?

Mit tegyek?

11 megjegyzés:

Vera írta...

Nekem kinyílt az a bizonyos bicska, ha nem is a zsebemben, de a táskámban biztos. Mert ott van egy a praktikus fajtából, no, nem a gyerekem megvédésére konkrétan, csupán gyakran jól jön ilyen kis eszköz.
El sem hiszem, hogy ilyen is van! Persze, miért ne lehetne, problémás gyerek mindenhol lehet. De hogy a téma ennyivel el van intézve az óvoda részéről, azt nem értem. Ez már nem gyerekcsíny, ez életveszélyes támadásnak is minősül. Én nem tudom, hogy hasonló helyzetben hogyan cselekednék, mert más most ötleteket adni és más igazán érintettnek lenni, de az biztos, hogy
1. összegyűjteném az "áldozatok" szüleit, és összefognék a gyerek ellen. Addig nyomoznék, amíg ki nem derül, hogyan lehetne kiszűrni onnan a gyereket. Nehogy ti menjetek el az oviból! A többi gyerekkel sincs hasonló probléma, mindenki érdeke, hogy nyugalom legyen. Általában az ilyen gyerekek kerülnek speciális kezekbe, amennyiben a szülő is hagyja valamennyire. A pesti ovinkban egy ettől sokkal kevésbé problémás gyereket tanácsoltak el iskolától és más óvodából is.
2. felkészíteném a gyerekemet, hogy ebben az esetben rúghat, haraphat, sikíthat éssatöbbi, de ha tényleg, ha lehet, kerüljék Sáront. Lehet futni is, inkább, mint baj legyen. Persze tudom, hogy ezt elmagyarázni egy ötévesnek (kettőnek, hiszen itt Klára is fontos szerephez jut), úgy hogy ne rémüljenek halálra, az nehéz, de az ügy érdekében nyilván meg lehet oldani. Kinga is elég félnk ilyen téren, tehát nem lenne egyszerű, de valahogy elmagyaráznám neki.
3. kerítenék egy kölcsöngépet, és csinálnék fotót, amíg lehet!

Tegnap voltam az oviban szülőin, és rengeteget beszéltünk egy kisfiúról, aki nagyon rossz. Ő "csak" neveletlen, udvariatlan, fegyelmezetlen, kezelhetetlen, bomlasztja a közösséget, zavarja a foglalkozásokat, verekszik olykor. A szülők gondolkoznak, hogyan lehetne valahogyan speciális kezelésre küldeni, összefogni "ellene". ÉS ő nem is fojtogat. Akkor nálatok teljesen jogos lenne az összefogás. Nem lehet rettegésben élni se neked, sem a gyereknek, így tölteni a napját, hónapokig!

Kitartás, Szilvi, nagyon remélem, hogy sikerül megoldani a dolgot! :)

Judit írta...

Szilvi, szerintem meg a párod menjen be egyik reggel, Ő vigy a csajokat oviba. És kapja el ezt a Seront, nyugodtan, de határozottan mondja el neki, hogyha még egyszer meglátja, hogy bántja a lányaitokat, akkor BAJ lesz. Ennyit. Anno a bölcsiben nálunk is volt egy kislány, aki meg Timit nem hagyta. Mondjuk nem ilyen durva dolog volt, csak szóban cikizte. Géza leguggolt hozzá, elmondta ezt, utána a kislány olyan szinte be volt tojva, hogy Timinek mindenáron a barátnője akart lenni.... Okosak ezek a kölkök, határozott, nyugodt fellépéssel fejben fogja tartani, hogy a lányokkal vigyázni kell, mert az apukájuk megvédi őket. :) Ebben a korban (még) hatásos. Szerintem.

Maculi írta...

Szia Szilvi!
Eddig csak olvastalak (remélem nem gond),de erre most muszáj írnom.
Ilyen,vagy ehhez hasonló konfliktusok sajnos vannak az oviban.Bár a ti esetetek nagyon durva.
Bálintom nem egy harcias pasas,és volt egy kisfiú,aki állandóan szekálta.Pofozta,rúgta,a fülébe ordított.December magasságában betelt nálam a pohár.Na akkor aztán elkaptam a kis gonosztevőt,és megmondtam neki a magamét.Azóta még ránézni sem mer a fiamra.
Az óvónők sajnos hiába szóltak a kisfiú szüleinek,sem nev.tanácsadóba nem viszik el a gyereküket,sem fegyelmezni nem hajlandóak.
Bálint pedig közölte velem,hogy tőle aztán ne kérjem azt,hogy üssön vissza,mert akkor pont olyan rossz lesz,mint az a kisfiú.
Lépni kell.Próbáljatok meg első körben a kislánnyal beszélni.
Macu

kata írta...

Hát ez rettenetes. Sajnálom.
Nem tudom, mit lehetne tenni, talán az előttem szólóknak igaza van a szülői fellépésben. Hogy a kislánynak szóljatok, mégha valahol necces is, hogy rá kell ijeszteni más gyerekére, de Istenem hogyan védd meg a sajátodat, ha az fojtogatja? Én az anyukával való beszélgetésnek értemét nem látom, akkor inkább futás, egyenest az óvónőhöz. Azt hiszem ezt erősíteném.
Vagy talán a többi gyereknek kellene kerülnie/összefognia ellene. Védbizottság, vagy valami ilyesmi.

Nagyon remélem, hogy ez volt az utolsó ilyen eset és szorítok, hogy legyen megoldás.

Kata

Erika írta...

ha van az oviban (kerületben) iskolapszichológus, akkor ő foglalkozhat ezzel a gonddal,
vagy a Nevelési Tanácsadóba lehet küldeni az ovinak a gyereket, (ahova nem viszi el az anya)
illetve a családsegítőnek jelezheti a gondot pl. a gyermekvédelmi felelős,
és hallottam egy durvát: fel lehet jelenteni a rendőrségen is, a családot inkább, nem a gyereket, de állítólag foglalkozniuk kell az üggyel
mondjuk egyik sem egyszerű, és jó lenne, ha több szülő összefogna, úgy lépne, talán akkor lesz foganatja
én beszélnék először az óvodavezetővel, és ha nem lesz változás, akkor lépnék

Szitya írta...

Mikor érte mentem a suliba, elmeséltem Zitának is az esetet. Két (számomra szívmelengető)módon reagált. Először azt mondta, nagy kikerekedett szemekkel: "de miért csinált ez a kislány ilyet?" Ez azért tetszett, mert örültem az értetlenkedésének, hogy ő olyan, hogy ez az első reakciója, eszébe sem jutna ilyesmi és soha nem is tapasztalt, vagy látott ilyesmit.

Az edzés után visszatért a témára és azt mondta: "Anya, legközelebb velem együtt menjél a Kicsikért, és én majd elkapom ezt a kislányt és azt mondom majd neki: "Ne merd bántani a húgomat, te kis pisis, mert velem gyűlik meg a bajod!"

Nyomatékként még felajánlotta, hogy a kardját is "véletlenül" elviszi....

Zita nehezen jön ki a húgaival, de iszonyatosan félti őket....

Zoli is azt mondta, hogy majd ő viszi a Kicsiket és megvárja Sáront....
Hétfőn kifaggatom az óvónőket (már beszéltem velük telefonon), egy részt az anyuka reakciójáról, más részt a lehetőségeinkről. Utána valószínűleg meglátogatom az óvóda vezetőnőjét.

Köszönöm az együttérzést és a tanácsokat! Természetesen visszatérek még a témára.

Szilvi

Szitya írta...

Ja! Még valami! Kedves Maculi! Örülök, hogy ha "titokban is", de az olvasóinm közé tartozol! És köszönöm a te hozzászólásodat is!

Szilvi

Timi írta...

Mi történik itt,hé?!

Remélem, eredményes lesz a beszélgetés az óvónőkkel, Szilvi!

Ha nem baj, végigolvastam a hozzászólásokat, és eszembe jutott valami.
3 éve, Virágom elsős korában egyszer sirva jött haza, hogy mert a Ferkó csúnyát mondott rá. Kérdeztem hogy mit, erre mondta, hogy mindenki előtt kigúnyolta, amiért duci. Ő meg nem mert kötözködni. Én meg fogtam magam, felöltöztettem a gyereket és visszamentünk az iskolába. Pont jött ki a Ferkó, és várta az anyja. :))
Odaléptem, mondtam neki, hogy ki vagyok, és megkértem, legyen szives és regélje már el, mi történt délután. Ez a kölyök meg szemrebbenés nélkül elmondta, hogy azért cikizte a lányomat (volt ám másodikas a gyerek!!!), mert tudta, hogy nem fog visszaszólni, és mert olyan kis "béna". Na, eldurrant a pumpám... mondtam neki cifrát én is. Történetesen buta is és (bocsánat) cigány is volt aranyom. Megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha azért röhögném ki, mert cigány? Vagy ha azért, mert nincs annyi esze, hogy tanuljon?! És hogy ha ez nem elég, és még egyszer a gyerekemre egy rossz szót meghallok tőle, megint elmegyek az iskolába, és úgy pofán vágom, hogy kiköpi a fogait. Az anyja nem győzött elnézést kérni, a gyerek meg Virágom legnagyobb "testőre" lett. Ez komoly! Onnantól mindig jött elém, köszönt, és újságolta, hogy ő megvédi ám a Virágot bárkitől...

Szóval, csak azt akartam ezzel mondani, hogy tényleg hatásos, bár nem "szép" dolog egy kis erőfitogtatás. De a gyerekünkről van szó, ennyi szerintem simán belefér!

Sok sikert nektek ehhez a kis bestiához! :( :)

Timi

Anett és Istvánka írta...

Hát ez durva!
Ilyet tenni 5 évesen??

Figyelj Szilvi!
Szerintem anyukával beszélni nektek,nincs nagy értelme.Legalább is nem látom esélyét,hogy ne védené meg a lányát/jogtalanul/.Ha ilyen kislányt nevelt,valószínűleg ő sem sokkal különb!
Óvónőkkel beszélni lehet,sőt kell is!de nem fognak olyan nagy dolgot csinálni belőle.Próbaidőzni fogják Sáront,aztán a te lányaid meg rettegve menjenek oviba!?!!
Szerintem is az lenne a megoldás,hogy igenis ti /amelyikőtök hatásosabb!:)/beszéljetek ezzel a Sáron lánnyal és értessétek meg vele,hogy ilyet többé nem tehet!

Drukkolok,hogy kerüljön jó és sikeres megoldás!

Puszillak

Timi

Zsuzsi írta...

Saját tapasztalat sajnos de én mindenképpen javaslom az írásbeli panasztételt is mert ha nyoma van komolyabban veszik a feladatukat az érintett óvónők, pedagógusok stb.nem csak a gyerekeid testi épsége miatt hanem a lelkükben, fejlődésükben történő megfigyeléseik miatt is ki kell állnod értük.

Anna, írta...

Köszönöm hogy idevezettél. Nagyon dúúúrva eset.
Én őszintén félek attól hogy Keleteurópában is meglesz a következménye a gyermeknevelés elhanyaolásának. Ha a gyerekek otthon fegyelmezve lennének nem történnének ennyire komoly dolgok. De attól rettegek, hogy odajutunk mint nyuatabbra, hogy a gyereket nem csak fojtogatják, hanem megfojtják! Sajnos sok esettanulmányt hozhatnánk fel megvitatásra. Megfogalmazódott bennem egy megoldás a mi helyzetünkre, ha kivitelezem ígérem írni fogok róla.
Nektek hogy oldódott meg ez a gondotok?