Klára is kérhetett

Ez már majdnem két hete történt, dehát a krónikás néha azzal is lefoglalja magát, hogy éli az eseményeket, nincs mindig ideje le is írni őket...:-)

Szóval, újonnan teremtett családi hagyományunk idei utolsó élvezője Klára volt, azaz, ő is kívánhatott egy napot a szüleivel, névnapja alkalmából. Nos, nem volt egy teljes nap, mert hamar végigrohant az általa kijelölt helyen, ami csakúgy, mint Emmánál, most is az Állatkert volt. De ennek ellenére nagyon élvezte az egészet, az egyedüliséget, a főnökösséget, az irányítást és a megszakítás nélküli csacsogás lehetőségét.

Az tény, hogy a Budapesti Állatkert már nem rejt nagy meglepetéseket kis (nagy) családunk számára, de ettől még mindig szívesen megyünk mind. Klárának ezúttal az volt a fontos, hogy etethesse az állatokat. Míg Emmával elmerülten és szinte órákig néztük a falatozó (és marakodó) medvéket, meg a fürdőző vízilovakat, addig Klárának nem jelentett élményt a kígyó-simogatási lehetőség, vagy a gorillák bemutatója, ő kecskéket, zsiráfokat és tevéket akart táplálni. Így aztán vettünk három zacskó zoo-csemegét és a többi állatot futólag megtekintve, végignyargaltunk az állatkerten, hogy aztán sokat időzhessünk a kecskéknél, a zsiráfoknál és a tevéknél.

Közben ropit ropogtattunk, majd a fárasztó etetés-futás biatlon után megpihentünk egy kicsit az állatkert cukrászdájában egy isler erejére....
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban, az állatkert shop-jában is eltöltöttünk egy kis időt. Először is, Klára nagy vágya volt egy plüss-állat (ezúttal egy pandára esett a választása, továbbá ikertesója részére pedig egy pingvint kért), más részről pedig egy másik, június közepe óta fennmaradt, restanciánkat kellett még pótolnunk. Ugyanis két Nagylányunk egy-egy örökbefogadott állatot kért a kitűnő bizonyítványukért. Nos, ezt is megejtettük végre, így aztán Zita a legifjabb magyar orrszarvú, Lissimba "keresztanyja" lett, Emma pedig Sandrát, a zsiráf-lánykát fogadta örökbe. Az oklevelekkel (és egy-egy, a keresztgyereket ábrázoló kulcstartóval) felszerelkezve indultunk hát haza, egy teljesen elégedett Klárával közöttünk.Hazafelé még megosztott velünk egy csomó közlendőt (Zita nagy konkurrenciája lett ám ő!), itthon pedig vidáman folytatta ugyanezen tevékenységét a köré sereglő testvérhaddal is.