"Bársony" nap

Nem tudom, hány eléggé "öreg" olvasóm van, aki még ismeri a Velvet Undergroundot, netán hallgatta is, még fiatalabb korában. Talán Lou Reed neve az inkább maibb "csirkéknek" is mond valamit... :-) Lényeg a lényeg, a Velvetnek van egy nagyon kellemes, kicsit andalító, mégis napsugaras száma, a "Sunday morning", Lou Reednek pedig egy csöppet melankólikusabb hatású, mégsem igazán szomorú "Perfect day" című száma. Nna, a tegnapi napunk, ötösben, csajoknak, valami ilyesmi volt, mint ennek a két dalnak az ötvözete. Vagy olyan, mint ez a fotó, ami mostanság s kedvencem, mert annyi minden van rajta, amit /akit szeretek: napfény, nyugi, szeretet, mosoly és harmónia.

Igaz, itt is hiányoznak fontos személyek, ahogy tegnap is sajgott Apa nevű kirakós-darabkánk ahhoz, hogy teljesen tökéletes legyen a kép.

Bár nem keltünk túl későn, sokáig pizsamában maradtunk, társasoztunk, fodrászosat játszottunk. Amíg én összedobtam egy gyors ebédet, a csajok előszedték a néptáncos bőröndkéjüket, tele, Jutka Mama által varrt, pörgős szoknyákkal, beöltöztek és bekapcsolták a Kolompost és egy nagyot néptáncoltak, koreográfiákat is kitalálva. Teljesen leesett az állam.

Javasoltam ugyan programot is, de az itthon maradás mellett döntöttek. Délután azért elmentünk egy-két különórára (a vívás pl. most nem maradhat ki!!!), de valahogy most az is lazán ment, könnyedén, mint kés a vajban....

Estére végre befutott az olyannyira hiányolt családrészecskénk és vidám vacsit költöttünk el együtt.

Remélem, a nagyon hosszúra sikeredő hétvégénk többi napja is ilyen kellemes lesz, bár kétlem, hogy mind ilyen nyugis (különös tekintettel Zita versenyére...).