Pages

2010. február 4., csütörtök

Főállású (b)anya?

Az utóbbi napokban teljesen kifáradtam. A havas-vacak utak miatt nemigen akaródzott szüleim segítségét kérni a gyerekek fuvarozásában, így aztán nagyjából mindent egyedül oldottam meg, segítség, "háló" nélkül. Elkoboztam Zoli négykerék-meghajtású járgányát, amibe ugyan csak "törvénytelenül" fér be mind a négy csemete, viszont nagyobb biztonságban vannak most, mint a hátsókerék meghajtású "Böhömkénkben". Valakinek éppen meséltem, hogy a 12 év alatt, amióta itt lakunk, még egyszer sem járt hókotró az utcánkban. És az elmúlt héten nem járt az ovi-suli utcájában sem, sőt a kerület általam frekventált mellékutcáiban sem, pedig a nagy hóesés a hétvégén volt. Ezért aztán parkolni sem lehet sehol.... No mindegy. A macerás nappalok után még rám maradt a délutánok-esték herce-hurcája is: lecke-íratás, zongorával és fuvolával vegyítve, vacsora-készítés és tálalás, fürdetés és mese, és még az Ikrekkel is kellett (volna) egy picit (többet) játszani.... Zoli az esti puszira, az esti "mi volt ma az oviban/suliban"-ra futott csak be (egyszer).... Szóval kissé kinyúltam, ezért eszembe jutott egy korábbi, más célra szánt, írásom, ami most ide illene. Íme:

"Hogy mit dolgozom? Hát, egy kisebb családi vállalkozást vezetek.... Kemény munka rengeteg túlórával, hétvégékkel együtt... De imádom!

Kezdem azzal a napot, hogy "stylist"-ként, reggel nyolcra már túl vagyok négy kemény tárgyaláson. A kollégáim ugyanis néha nagyon nehezen értenek meg olyan érveket, mint "de ma már hideg van, nem mehetsz ujjatlanban", vagy: "hiába örülsz az új szandálodnak, zuhog az eső, ezért jobb lenne, ha inkább gumicsizmát húznál". Ráadásul, ezzel egy időben kell megoldanom a dolgozók reggeli étkeztetését és az útravalók elkészítését.

Miután az összes munkatárs elmegy a megfelelő célállomásra, a vállalkozás épületét kell ahhoz megfelelő állapotba hoznom, hogy az ott folytatott tárgyalások során ne akadjanak olyan problémák, hogy az ügyfél hasra esik egy műanyag póniban. Ezután a logisztikai osztályt veszem át. Lebonyolítom a szükséges telefonokat, annak érdekében, hogy a délutáni csúcsforgalom során minden olajozottan működjön. Ilyenkor tárgyalok a nagymamák nevű bedolgozókkal is, és néha más, hasonló vállakozások, képviselőivel - anyukák gyűjtőnéven találhatók meg általában -, hogy esetleg a kollégáinkat együtt szállíthassuk ide-oda a délután folyamán, megosztva ezzel a terheket. A beszerzési osztályra is bekukkantok, mert sokszor van szükség a raktárak feltöltésére, és szeretek mindent jól kézben tartani. Elnézek még a - nagyüzemi - konyha felé is, ahol személyesen felügyelem a kollégák számára készülő étel minőségét, mennyiségét, továbbá a megfelelő tápérték- és vitamin-bevitelről is gondosokodom. Természetesen az "irodát" sem hagyom ki, és próbálok megfelelni a személyre szabott megbízatásaimnak is (pl.: fordítás rém szoros határidőkre...). A rendezvényszervezés is az én munkakörömbe tartozik. Ezalatt a kollégák különböző ünnepeinek (születésnap, névnap, gyerknap, stb.) megszervezése értendő, továbbá a kultúrális programok szervezése (színház, koncert, stb.), sőt más szabadidős tevékenységeké is (ez a hétvégi iskolai túráktól, a céges üdüléseken keresztül a zsúrmeghívások elfogadásáig terjed), s ide tartoznak nem utolsó sorban a hétvégi opciós sport-tevékenységek is.

Pár perces, sajnos néha igen kapkodósra sikerülő, ebédszünet után, beszállok a céges kisbuszba és, költségkímélés végett, magam látom el a személyszállítási feladatokat (is). Begyűjtöm a kollégákat a délelőtti működési területükről (ez alól csak a tulajdonostársam kivétel, neki saját céges járműve és munkaköre van - ő a gazdasági igazgató), majd elfuvarozom őket a délután igen változatosan alakuló munkaköreik telephelyére. Természetesen, amennyiben szükséges, a megkövetelt felszerelést is elszállítom velük (mint pl.: tornazsák, fuvola, úszósapka). Ha nem minden kolléga jön velünk, akkor őket előtte visszaviszem a vállalkozás főépületébe, és a bedolgozókkal (ld. feljebb) együtt, a megfelelő utasításokkal ellátva (pl.: leckeírás) otthagyom. A kihelyezett helyszínen magam felügyelem és ellenőrzöm a kollégáim tevékenységeinek rendeltetésszerű lebonyolítását, majd segítek a felszerelés megfelelő összepakolásában, esetleg ellátom őket frissítővel.

A bázisra visszatérve, néhány kollégát még kiegészítő tevékenységre kell biztatnom (mint pl.: bepakolás, zenei gyakorlás, teknősetetés, netán leckeírás még), közben a konyhát is átveszem és elkészítem, illetve tálalom a kollégák vacsoráját.

Vacsora után a kollégák tisztákodása felett őrködöm, végül - az egyik legkedvesebb feladatom - apró történetekkel szórakoztatom őket, könyvekből felolvasva. A kollégák lámpaoltása után még rendberakom a konyhát, megteszem a szükséges lépéseket is, hogy a másnap reggeli stylist-i feladatomat a szükséges darabokkal láthassam el (van olyan pályatárs, aki ezt hívja vasalásnak, no de ez már szakzsargon tényleg!), végül behuppanok az igazgatótárs mellé, és innen már szakmai titok, hogy mi még a "dolgom".....

5 megjegyzés:

Hella&Krisz&csajok írta...

Ez tetszett! :)))

SKY írta...

Kedves Szitya,

talán a hosszúra elnyúló hó, vagy a tavaszvárás az oka annak, hogy hasonló bejegyzéseink születnek a héten? :)
Köszönöm, hogy írtál hozzánk, most is és Áron születésekor is. :) Azóta sokszor benézek hozzátok, (csak épp kommentelni nem sikerült eddig...) mert Ti vagytok az egyik nagycsalád, akiknek a példájából erőre kapok. Jó olvasni, hogy kicsit nagyobbakkal hogyan viszed az életet. És őszinte elismerésem, a lányaitok gyönyörűek, okosak, színesek.
Válaszként arra, amit ma kaptam Tőled: azért négy gyerek, az nem három, az ikrek pedig ikrek, valószínűleg nem kettővel nehezebb feladat... nem csodálom, ha a levegővételt is meg kellett szervezni amíg picikék. Ahogy nézem őket, meg téged, jól sikerült :):)Én pedig igyekszem jól csinálni, a blogírás pedig mostanában egyfajta terápiás elfoglaltság (is) :):)
Szépen pörgős napokat nektek.
Szeretettel
Kinga

sedith írta...

Szilvi, ezt felüdülés volt olvasni!!!:) Bár véghezvinni biztos nem annyira! Nagyon jól megfogalmaztad és oly sok mindenben magamra is ismertem!

SKY írta...

Egy ideje itt ülök és olvasom vissza a blogodat és muszáj írnom... hogy annyira jó olvasni... és amire jutottam, hogy a férjeink egy napon születtek és azt hiszem ha kívánhatnék, akkor utoljára ikreket kívánnék magunknak. :):)
Kinga

Szitya írta...

Kedves Kinga!
Nagyon szépen köszönöm soraidat. Jól estek. A férjek... hát, lehetett valami extrán fantasztikus aznap az éterben.
Az ikrek pedig. Egy fantasztikus, életre szóló élmény!
Ölel,

Szilvi