Pages

2010. február 1., hétfő

Igazán télies hétvége

Csütörtökön, amikor Holle anyó az első adagját szórta ránk, Zoli felvetette, hogy milyen jó lenne fondue-zni. A gyerekek végülis svájciak is, ideje lenne, hogy megismerjék ezt a svájci nemzeti kaját, ami túl azon, hogy finom, még jó móka is, ha sokan eszik egyszerre. És most, hogy esik a hó, olyan síelős-hegyi-svájcias a hangulat, ilyenkor kell ilyet enni. Nem győzöm meg a szüleimet, hogy sajtozzunk egy jót? Szüleim is szeretik a fondue-t, ezért nem kellett Anyut sokáig unszolni, bár mondta, hogy akkor raclette-ezzünk is (ugyancsak közösségi és sajtos kaja, csak főzős variácó helyett, kis "tepsikben" sütni kell tulajdonképpen a sajtot - ha lehet, még büdösebb, mint kevergetős társa). Már csak időpont-problémánk akadt: szombat előtt nem értek rá. Jó, akkor legyen szombat, legyen nálunk és utána kártyázzunk (azaz: bridzseljünk) is egyet!

Pénteken aggódtunk egy sort a garantált hegyi-havas hangulat miatt, hiszen egész sok hó elolvadt..... De akkor még nem tudtuk, hogy csütörtökön Holle anyó még csak edzett, a meccs a hétvégén várt rá, és ránk.

Szombat reggel elképedve néztünk ki, és föl..... Aztán, elkezdtünk készülődni. Zoli a hólapátot ragadta meg (és alig engedte el a hétvége során), én a két Nagyot noszogattam: Emmára zongoraóra, Zitára atlétika-edzés várt. Bár némi nehézségbe ütközött, hogy meggyőzzük: vicces lesz ekkora hóban futkosni... Nos, az edző azzal fogadott minket, hogy ekkora hóban lépni sem lehet, nemhogy szaladni.... Zongorázni viszont lehetett, a jól fűtött tanteremben. Amikor hazatértünk, már a két Kicsi is Zoli körül szorgoskodott a hóban. Emma is felvette a vízhatlan felszerelését, és indulhatott a délelőtti havas program. Benne: szánkó-cibálás (ilyen mély hóban az sem ment), hógolyózás, hóban fetrengés, kutya-futtatás, kocsi-megtolás (a szomszédnak akadtak nehézségei), vihogás és nyihogás.


(Mire kivittem a fényképezőgépet, már csak a két magánhangzós lánykám volt kint.)
A teljes átázást elérve, bementem az ebédet összedobni. Ami ebéd után Zoli és Zita újra útrakelt (milyen jó ilyenkor a négykerék-meghajtás!!!) Gödöllőre, lovagolni!!!! Dilinyós család. Épségben hazatértek (Zoli ismét havat lapátolt), én pedig felkészültem a fondue-re.

A csajok nagyon lelkesen vetették bele magukat a spéci villával kenyérdarabokat tunkoló műveletbe, csak Klára fogta be tüntetőleg az orrát, trapppistát követelve. Imó először azt mondta, hogy "Nem ízlik, de azért eszem!" Emma azt kérdezte, hogy elmesélheti-e az iskolában, Zita pedig falatról falatra lelkesebb lett. Végül, a raclette aratott igazán nagy sikert (mondjuk Kláránál az sem), ami jó, mert legalább több maradt nekünk a fondue-ből....

Vasárnap már meg sem lepődtünk azon, hogy csak hull és hull a hó..... Zoli elszántan elment focizni (igen, szabadtéri focira!!!), mi a leckével bíbelődtünk, majd Anyuéknál ebédeltünk egy finomat, de gyorsan. Hogy elindulhassunk egy újabb kalandra: Zitának, Emmának, Zolinak és nekem a Macskák című előadásra volt jegyünk!

Fantasztikus élményben volt részünk, a két lány lenyűgözve nézte végig az előadást (csak az elején berzenkedtek egy kicsit: ebben a darabban sohasem beszélnek?!?!). Emmának még járt némi "extra" is, mivel a harmadik sor legszélén ültünk (és ő a legeslegszélén). Persze az összes színész kiszemelte őt: neki beszéltek, hozzá jöttek le, megsimogatták, megpuszilták, leültek mellé (Gallusz Niki még azt is kiszúrta, hogy Emma levette a csizmáját, így sikkantva próbálta azt magára felhúzni). Emmus meg bájosan vigyorgott, félénken hozzámsimulva. Utána azért büszke volt.....

A koronát a hétvégére egy könyvesboltban tettük fel, az Andrássy úton, a Divatcsarnok helyén megnyílt könyvpalotában. Hát.... Nem semmi egy "üzlet"...  Megmondtuk a két lánynak, hogy a szép bizonyítványukat megjutalmazandó visszük el őket ide, válasszanak kedvükre... Zita fel-alá rohangálva pikk-pakk felhalmozott egy akkora tornyot, hogy muszáj volt párat megvétózni. Emma szépen leült, lapozgatott pár könyvet és úgy válogatott. Persze a gyerekosztályról kissé eltévedve, odacipelt "Kertészkedés" és "Ló- és pónitesnyésztés" című könyveket is, de mondtuk, hogy azt majd, ha kicsit nagyobb lesz. Mindketten ragaszkodtak viszont ahhoz, hogy válasszunk valamit a Kicsiknek is.....

Nem kevés olvasnivalóval megpakolva érkeztünk hát haza, azzal zárva a napot, hogy megállapítottuk: csuda jó hétvégénk volt!

4 megjegyzés:

Vera írta...

Egy-két közös pont akadt a hétvégénkben: hólapátolás ész nélkül (bár ki nem csinálta? :-) ) és a raklettezés. Szombaton mi is rakletteztünk, igaz, ötösben, de nekem nagyon jól esett. Csak utána a kőlapot utálom takarítani... :-) de megéri. :) fondue készletünk is van, de azt talán életünkben egyszer használtuk eddig, mert leragadt benne a sajt, de valószínű mi voltunk csak a kezdők. :-)

Hasonló szép hetet nektek a hétvége folytatásaként! :)

Bogár és Gerti írta...

Hát ez az :D
Puszi

g.Vivien írta...

Szia Szilvi! :)

Remélem, jól vagytok!? Bátyád is!?

Sokszor írtál már a blogban arról, hogy Te és a Lányok is kettős állampolgárok vagytok. Most is eszembe jutott, gondoltam megkérdezem, hogy miért nem éltek Svájcban? A Lányoknak is nagy lehetőség lenne. Neked is hasznod volt belőle, olyan mély kapcsolatokat sikerült kialakítani, amik a mai napig élnek. Néha itthon is nehéz a barátságokat ápolni, fenntartani, nem hogy ennyi km távlatból!

Valahogy az írásaidból azt látom, odahúz a szíved... Biztosan sokat jelent Neked ez a svájci állampolgárság, nagy szabadságot ad, nem? Nem vész különben el, ha nem éltek vele???

Remélem, nem voltam túl kíváncsi!? :)

Puszi, főleg a Lányoknak! :)
Vivien

Szitya írta...

Vivi!
Svájcban életem tíz meghatározó évében éltem. Ezért fontos. Nem húz jobban oda a szívem, mint ahogy haza, Magyarországra. A legfőbb probléma pont ez: leginkább a kettő egyvelege lenne az igazi. Aki külföldre megy élni, a végén sehol sem érzi teljesen otthon magát, még ha vissza is költözik, hiszen az élete egy darabkája máshol van.... És bár én is (és Zoli főleg!) úgy gondolom, hogy hasznos egy kis idegenben lét, valahogy mégis ódzkodom tőle pontosan a tapasztalatból szerzett kettősség érzése miatt. De persze, lehet, hogy a gyerekeink már világpolgárok lesznek, és máshogy gondolkodnak majd. Pl. Zitának egészen konkrét tervei vannak egy Lausanne-i (ugyancsak Svájc) főiskolával kapcsolatban. Ezt támogatnám, bár most még az is elképzelhetetlen, hogy két-három napnál tovább távol legyenek a gyerekeink tőlünk....

Ja! Köszi az érdeklődést, tesóm már teljesen jól van!

Puszi,

Szilvi