Just the two of us

Elfogyott a türelmem. Raktáron sem volt már, és a dugikészletnek is csak morzsái maradtak. Éreztem, hogy ez így nem lesz jó. Segélykiáltásomat Zoli rögtön meghallotta. Drága férjem, akit mostanában csak Lancelot-nak hívok, miután nemrégiben igazán szépen megvédett egy becsületbeli ügyben, most is a "megfelelő" dolgot tette: szobát foglalt az elmúlt hétvégére egy hévízi szállodába, hogy "töltőre tehessen" egy kicsit. Bár Hévíz és ez a szálloda nem válik majd kedvenc célpontunkká az elszökdösős hétvégekre, de most tökéletesen jó volt.... nyugi volt, ketten voltunk, sétáltunk egy nagyot a hóesésben, úszkáltunk és csak simán áztattuk magunkat (a minket állítólag megfiatalító vízben), sportoltunk is egy keveset. Nagyokat pihentünk, hatalmasakat társasoztunk és főleg: rengeteget beszélgettünk. Jaj, nagyon jól esett! Köszi, Zoli és köszi, drága szüleim, akik ez idő alatt gondoskodtatok a leánykáinkról!