Pages

2010. május 6., csütörtök

Hamlet Sashalmon

Nem tartunk még a teljesen alapvető, 'Lenni vagy nem lenni?" típusú, egzisztenciális kérdéseknél, de mostanában két kérdés nyomaszt engem oly' mértékben, hogy nehezen alszom és rágódom a különböző döntések próin és kontráin. Szóval, ha a dán királyfi erre vetődne, arra kérném, hogy az alábbi két ügyben segítsen nekem / nekünk dűlőre jutni; ha lehet, ezúttal egy hepienddel és kevés véres részlettel....:

1. Menni vagy nem menni?

Vagy egész pontosan: vinni vagy nem vinni?...
Már egy ideje megjött a teljesen hivatalos értesítő levél, hogy felvették Zitát a gimnáziumba. Az egyetlenbe, ahová beadtuk a jelentkezését. Egy nagyon jó gimnáziumba, amiről, amióta igyekszem még több információt begyűjteni, csak jókat hallok. Nyolcosztályos, tehát "letudhatnánk" a felvételikkel járó izgalmakat most, egy jó időre. A szomszéd kerületben van, de könnyen megközelíthető, és mivel az első években csak háromnegyed 9-kor (vagy fél?) kezdenének, még simán beleférne Zolinak, hogy először Emmát elvigyék a suliba, majd utána menjenek tovább Zitával. Egy év múlva meg még egyszerűbb lenne, hiszen a Kicsik is felveszik már majd az iskolatáskát, és a velejáró korai kelés kötelezettségét.

Tehát, jó suli, jó helyen, humán és humánus beállítottsággal. Nem az a gyereknyűvő, ultrafelkapott típus (mint pl. a Fazekas vagy a Radnóti), de kiváló tanulmányi eredményekkel és remek egyetemi (nem fizetős) felvételi aránnyal a végén.

Csakhogy Zitus nem szeretne menni. Pedig, tulajdonképpen tetszett neki az iskola. És, tartok tőle, hogy az elutasítása csak abból áll, hogy fél az ismeretlentől és jobb neki a megszokott. Igenám! De milyen ez a megszokott? Sajnos, általános tendencia, hogy a "sima" nyolcosztályos általános iskoláknak a felső tagozata sokszor jóval gyengébb, mint az alsó. Kicsit úgy tűnik, hogy ez a Tanodában is így van, hiába "felkapott", népszerű suli, ami "erős" hírében áll.... Zita osztályközössége pedig távolról sem olyan remek, mint pl. Emmáéké. Nem hibáztatok vagy okolok senkit, így alakult. A nagyon eltolódott "ivararány" is bizonyára felelős ezért: húsz lány és nyolc fiú..... (Ezt is leellenőrizem a gimiben: gyakorlatilag fele-fele arányban vettek fel fiúkat és lányokat.)

Zoli szerint tiszta sor: vinni kell. Én őrlődök: anyai szívem félti őt: mi van, ha valamiért nem jön be neki és minket okol majd egy esetleges "boldogtalan" állapotért? De valóban képes-e ő felmérni, hogy mi a jó neki, De vajon mi jól látjuk-e? És mi van, ha mégsem tudnám kilogisztikázni a négy gyerek három helyen helyzetet?

Még van egy kis időnk, hogy eldöntsük... De ketyeg az óra....

2. Épít(k)e(z)ni vagy nem?

Szép, nagy házban lakunk. Azt szoktam mondani, hogy olyan, mintha legóznánk vele. Kicsit mindig átalakul.... A '30-as évek elején épült az első része. Állítólag kocsmaként működött egy darabig.... Aztán megvette a kerület első doktornője... Ő ültette azt a gyönyörű fenyőfát, aminek az árnyékában szoktunk enni a nyári napokon. A doktornő halálát követően egy helyi vállakozó vette meg, potom árért, majd korszerűsítette és felújította, de csak úgy "látszólag". Az ő hirdetésére találtunk mi rá, és, ahogy beléptünk a házba, "elvesztünk".... Magával ragadott minket és félresöprötük az esetleges észérveket. Még pont az ingatlanárak elszárnyalása előtt jutottunk hozzá, igazán jutányos áron. Hatalmasnak tűnt kettőnk számára. De nem sokáig maradtunk ketten. Zita, majd Emma érkezése után már tökéletes méretűnek bizonyult, viszont az Ikrek érkezésével szűkössé vált. Akkor már majdnem építettünk egy új házat, máshol, de különféle bonyodalmak miatt, amiket most nem taglalnék, nem került rá sor, ehelyett ezt a házat bővítettük ki egy kicsit, amennyire lehetett. Tulajdonképpen, számra meg is lennének a szobák, de rendkívül rossz elosztásban és nem az ideális méretekkel. Nem beszélve arról, hogy a konyha nagyon kicsi ennyi ember kiszolgálása mellett, ráadásul nincs igazán tárolóhelységünk, sem mosókonyha-szerűségünk, sem garázsunk.

Zita mostanság már pedzegeti, hogy szeretne önálló szobát, és, szerintünk, ez tulajdonkéépen jogos, habár simán fel lehet nőni kettesben is egy szobában. De lássuk be, az jót tesz egy gyerek lelkének, ha van hová visszahúzódnia. Ráadásul Zita és Emma két, nagyon különböző habitusú gyerek. A mostani, közös szobájukban, nem férnek el az íróasztalaik, így a ház másik végében lévő "mindenes" szobában tanulnak, együtt. Ez sem mindig jó, bár talán az nem rossz, hogy az alvózóna nincs együtt a tanulórésszel. Igenám, de mi lesz, ha már a Kicsiknek is szükségük lesz íróasztalokra?! Az ő szobájuk pont akkora, mint a Nagyoké, így oda sem mehetnek asztalok... Imó már megmondta: ők fognak majd a "második padsorban" ülni az ún. "nagyszobában".... Na nem, mondta erre Zoli, és ezt én is megértem.

Rá kell építenünk, mondogatja egy ideje Zoli. Neeee! Könyörgök én. Elképzelem, ahogy ő még többet hajt, hogy legyen pénz erre is, elképzelem a felfordulást, amivel ez járna, elképzelem az idegeskedést, az erőnfelüli kihívásokat... és elborzadok. Mindezzel együtt, készültek tervek "durva" vázlatok... Amik nagyon vonzóak, ez tény. Lenne nagyobb konyha, elég fürdőszoba, gyerekszoba és tárolóhely....

De nekem nem akaródzik....

22 megjegyzés:

Viki írta...

Szia!
Ne haragudj,hogy így névtelenül beleszólok,régóta olvaslak,csak nem kommenteltem. :)
Én a helyedben vinném Zitát,legalább próbálja meg a gimnáziumot,ha nem tetszik neki, akkor az általánosba még mindig visszamehet,nem? De lehet,hogy csak kezdeti félelem,és ott még jobban érezné magát,mint itt. :)
Viki

Judit írta...

En meg az epitkezeshez szolok hozza: en tuti nem vagnek bele. Ilyenkor szokott kiderulni, hogy a haz nem jol van alapozva, vagy a fal kidol-bedol, vissza kell bontani, meg kell erositeni, extra kolseg, ido, stb. Kisebb idegosszeomlas egy-egy ilyen atalakitas. Ha van ra lehetosegetek, inkabb adjatok el ezt, es keressetek nagyobbat, amin nem kell sokat dolgozni, mert ennyi program mellett meg egy epitkezest is bevallani... jujuj! :)

kata írta...

Szilvi!

Hát mindkettő elég fontos és nehéz kérdés. Nekem még egyikben sem volt szerencsén, de Judit érvében van valami.
Az iskolaválasztással kapcsolatban meg szerintem az a nehéz, hogy kideríts, Zita miért akar maradni. Mert ha abban biztos lennél, könnyebb volna dönteni, segíteni a döntését az új mellett. Barátok miatt, esetleg fél az újtól?
Mikor nyolcadikból mindenki tovább tanul, elválik az osztály, de akkor mindannyian tovább lépnek, az is lehet.
Gondolom milyen kemény ezeken agyalni, de abban biztos vagyok, hogy megtaláljátok a legjobb megoldást. Abban nagyon jók vagytok!

Puszi,
Kata

Szitya írta...

Viki!Igen, azt hiszem, hogy erről a kezdeti félelemről van szó. Csak úgy kéne ezen átbillenteni, hogy azért már kedvvel induljon az új suliba. (Eygébként pedig, a problémázósabb bejegyzéseim "előnye" az, hogy ilyenkor felbukkanak olyanok, akik ugyan olvasnak, de ezt eddig nem tudtam... :-) Tehát: üdv nálam, Viki!)

Judit!

Azt hiszem, hogy a legutóbbi, komolyabb felújítás és hozzáépítés során már kihullottak a csontvázak a szekrényekből a házunkkal kapcsolatban, így a födémünk is új, a válaszfalak is megerősítettek ott, ahol kell; ráadásul, úgy lett minden kialakítva, hogy bármikor ráépítés-képes legyen... Ettől függetlenül még ugyanolyan félelmetes a dolog...

Kata!
A helyzet az, hogy a mai iskolarendszer már elég kusza. Így van olyan iskola, amelyik 4+8-as rendszerben, akár végigviheti ugyanazt az osztályt (de, érdekes módon, negyedikben ugyanúgy felvételizteti a sajátjait, mint a külsősöket). Aztán egyre elterjedtebb a 6+6-os megoldás: tehát egy "sima" általánosból felvételiznek a 6. évben a gyerekek. És vannak persze még a 8 osztályos általánosok, ami után 4 vagy 4+1 (nyelvi előkészítő, általában a +1 az elején) rendszerben jutnak el az érettségiig.

Ennek a kuszaságnak az a végkifejlete, hogy sokszor, főként a 6. után, nagyon megcsappan az osztálylétszám a "sima" általánosban és van egy kis "maradék" érzés az ott maradóknál. Így 8. után tulajdonképpen már nem a teljes osztálynak mond majd búcsút. És érdekes módon, azt már nem ellenzi, hogy esetleg 6. után elmenjen.
De mi érezzük, hogy ez itt nem az ideális közeg arra, hogy kiteljesedjen (míg Emma osztálya szuper...). Csak ezt nehéz vele megértetni, megéreztetni...

Köszi lányok a hozzászólásokat!!!

Puszi,

Szilvi

Vera írta...

Nekem mindkét témában van tapasztalatom, ezért muszáj "okoskodnom". :-))
Én Debrecenben hatosztályosba jártam, ami '92-ben az első kezdeményezés volt. Nekem hirtelen jött akkor a lehetőség, de soha nem bántam meg, igaz, én akartam menni, bár igazából nem tudtam mi vár rám. Sokkal komolyabban kezeltek minket a tanárok, igaz, hogy sokáig mi voltunk a nagyon kicsik, de ez hamar változott. Én is tartottam az újtól, nagy feladat új helyre beilleszkedni. Ha pl. Zitát ez zavarná, erre lehetne "gyúrni", "puhítani", hogy ez csak kis ideig nehézség, de hamar megszokja az ember. De tudom, hogy ez nem könnyű! Hasonló helyzetben én is nagyon dilemmáznék, szívem szerint én is vinném, mert számít, hogy a szülői szempontból a legmegfelelőbb helyen tanuljon a gyermek. De nagyon nehéz, mert már nem is olyan kicsi Zita, hogy figyelmen kívül lehetne hagyni a véleméynét, érzéseit.
A másik az építkezés. abban egyetértek, hogy hat fős családnál bővíteni kell a lakóhelyet, én is közös szobában nőttem fel az öcsémmel, jó tesók voltunk, de rengeteget ábrándoztam saját szobáról. Most a lányaimnak alapból saját készül, még ha az elején esetleg nem is akarnak külön lenni, de tudom, hogy nemsoká nagyon is ki fogjuk használni a lehetőséget.
A bővítős építkezés nem tudom mennyi bonyodalommal jár, de én is hallottam hasonló esetekről, amiről Judit is ír, hogy sok minden kiderül egy felújítás során, és sokkal nagyobb munka lesz, mint az ember gondolta. Persez nem biztos, de benn van a pakliban. Új ház építése rengeteg meló, de azért nem a világ vége. Mi megjártuk, nagyon trehány kivitelezőt fogtunk ki, de azért ez ritka, Már mi is régen bent laknánk az új házban, de ezekről nem nagyon tudok írni biztonsági okok miatt (bírósági per határán állunk, nem nagyon akarok esetlegesen fontos infókat világgá kürtölni)Nálunk is Jani dolgozik extrán, hogy menjen a "buli", (sőt, nekem is be kéne állni a "csatasorba"), én pokolian sokat szenvedek emiatt (Zita kisbaba kora gyakorlatilag rámegy erre), de még eddig SOHA nem bántuk meg, hogy belefogtunk. Akármennyire is nehéz már jó ideje, nem tart örökké (bár mostanában annyira mélyponton vagyok, hogy nem ezt érzem, de tudom, hogy csak én vagyok a fáradt), és utána olyan házban fogunk élni, amiben nemigen lesz kivetnivaló, ami élhető, lehet elkülönülni, együtt lenni, tárolni éssatöbbi.
Ettől függetelenül tudom, hogy ha valaki nem akar bővíteni, építkezni, az is talál magának ideális házat, és jó esetben az tényleg kevesebb herce-hurcával jár. Fontos, hogy legyen TÉR mind embernek, mind holminak, mert anélkül rengeteg az összezördülés, konfliktus.
No, jó hosszan voltam "okos". :-)

Szitya írta...

És milyen jó, hogy hosszan voltál okos, Vera! Nagyon köszönöm! Egyébként ma, kihasználva egy lehetőséget, sokat "puhítottam" Zitán! Most ott tartunk, hogy szívesen menne a gimibe! .-)
A ti éptkezésetekhez meg kiatratást! Egy per vészjóslóan hangzik!

Puszi,

Szilvi

Mariann írta...

:)

Mariann írta...

:)

Mariann írta...

:)

Mariann írta...

Szia!
Az én gyermekeim is a Sashalmi Tanodába jártak és kétféle variációval mentek tovább.

1. A fiam negyedik osztálytól járt oda, egy belvárosi iskolából jöttünk, és nem igazán illeszkedett be az óriási osztálylétszámú közösségbe, ahol az ivararány ugyanúgy mint nálatok rengeteg lány és kevés fiú, ráadásul az a belvárosi iskola (Nádor utca) nagyon jó tanítónénivel az óvodástársait vitte tovább az iskolába, tehát úgy szerették egymást mint a testvérek, kis különbség volt tehát, de hát ha elköltöztünk, és a kisebb is iskolába íratódott, akkor már nem vittük őket két helyre. Viszont nagyon jó matekos volt és próbálkoztunk a 6 osztályos Szerb Antallal. A gyermek akart menni, mert észérvekkel meg lehetett győzni, azonkívül megszerette a hatalmas ősfás parkkal rendelkező gimit az előkészítő tanfolyam alatt. Mikor pár éve már odajárt megkérdeztem miért jobb itt mint a Tanodába, Anya itt jobbak a tanárok. Viszont én nem ezt láttam, hanem azt, hogy egy új közösségbe kiválasztott (okosabb, rendesebb) gyerekek kerültek be a felvételi alapján, és kis növése ellenére (amit mára már kinőtt) belekovácsolódott egy nagyon jó osztályközösségbe, akik még ma is összejárnak. A Szerb Antalnál is mozgott néha a léc, mikor igazgatóválasztások vannak, és felröppent egyszer kétszer, hogy egyesítik valamelyik belvárosi iskolával, de szerencsére mi végig az Inotai igazgató úrral bírtuk, és mondhatom nyugodt voltam a gyerek miatt. Ráadásul a szülői értekezletek is meg voltak osztva, én mentem a lányéra, a férjem a fiúéra. A fiam most 23 éves és negyedéves az ELTE alkalmazott matematika szakán, ahová az emelt szintű matek érettségivel és az angol nyelvvizsgájával (bár anélkül is bejutott volna) került.

Mariann írta...

2. Másik gyermekem leány, ő első osztályos korától a tanodába járt, és bár intelligens, és jó eszű, de sajnos tanulás terén hebrencs, ezért nem láttuk célszerűnek elmenni hatosztályos gimibe. E felől is nagyon nyugodt voltam, nem lett volna rá alkalmas, és lubickolt a tanodába, ő azért járt oda, hogy közösségben legyen, és valamelyest azért, hogy tanuljon. Neki nagyon jó osztályközössége volt Szombathy Marianne osztályfőnökkel. Viszont az osztály évről évre fogyott, (már alsóban is) a jobb tanulók (vagy akik nem bírták) mind elmentek, nyolcadikra huszonvalahányan ha voltak. Volt egypár gixer, mert összejött társaság csinál balhékat nyolcadikos korára, mert már akkor jól érzi magát az iskolában. Volt a fiúknál táskába rejtett, és hétvégére hazaküldött WC-kefe, az én lányom meg (mert szerinte az betyárbecsület) nem árulta el azt a fiú osztálytársát, aki elemelt egy matekdogatesztet a kémia szertárból a szemük láttára, még akkor is amikor nyilvánvaló volt már, hogy ki segített a másik tanár néninek taneszközt hurcolkodni. Hm. nyolcadik osztály, igazgatói beírás az ellenőrzőbe, amit felvételikor vinni kell. Szép volt, stb. a WC kefét Meg is énekelték versben ballagáskor.
Azért jó emlékkel búcsúztunk a Tanodától, azt hiszem a többiek is. A leányom előkészítő után egy fizetős közgazdasági szakközépiskolába került amit nagyon szeretett volna, mert megszerette az előkészítős tanárokat. A felvételi elbeszélgetéskor, meg az igazgatóhelyettesnek el kellett magyarázni, mi is volt az a beírás, vajon mit jelent, hogy "Tisztelt szülő, egyik osztálytárs ellopott egy dolgozati matekfeladatlapot és XY tudott róla. Mit mondjak, kimagyarázta magát. Elsőként olyan évfolyamra került ahol NYEK-es osztályt indítottak (nyelvi előkészítő). Nagyon örültünk neki, hiszen nagyobb óraszámban tanulták az angolt és első évben a többi tárgy csak alapozás szintjén, hogy ne felejtsék el maradt meg. Talán még a számítástechnika volt nagyobb óraszámban. A közgazdaságitól amit kapott a gyermekem. ECDL vizsga talán 11-ik év végére, vagy 12-ikre megvolt. Érettségin emelt szintű angol nyelvvizsgát volt képes tenni (úgy indult neki, hogy a tanodába németes osztályba járt, nyáron kapott egy kis angol alapozást mielőtt középsuliba ment)-ráadásul az emelt szintű nyelvi érettségi egy oklevél ami egy C típusú nyelvvizsgával egyenértékű,- tehát ugyanannyi plusz pontot is ér. Viszont az 5 évfolyamos NYEK-es osztállyal megjártuk, mert az akkor érettségizettek 30 %-al többen voltak, mint az előtte lévő évben amikor a NYEK-esek miatt kiesett ez a létszám, er-go hiába számoltunk előre pontokat azok is magasabbak lettek. Csak fizetős főiskolára jutott be, és bár ezt is ő szerette volna januárban abbahagyta. A nagy ggi.világválság miatt munkát azóta is keres, talán most van egy kis remény rá, hogy talált is valamit, de ez is csak ideiglenes lesz szerintem. És ha szépen kérjük talán megpróbál jövőre újra felvételizni, ha esetleg le tudná tenni a német nyelvvizsgát is amit vagy 12 évig tanult .... Sajnos abból nem lett meg a C típusú közép csak az egyik fele a szóbeli sikerült.

Mariann írta...

3. Tehát jó tanácsot adni nem tudok, függ a gyerektől, az osztálytól, az osztályfőnöktől, de még a felhők állásától, meg attól, hogy mit terveznek a barátnék, hogy érdemes-e vagy sem. Miért érdemes:

- biztos, hogy válogatott tanulók közé kerül ami felfelé húzóerő,

- 8 évig nincs gond a továbbtanulással,

- példa lesz a kisebb tesóknak, akik lehet, hogy igyekezni fognak,

- többet fog érni az érettségije garantáltan egy gimnáziumban, mint egy szakközépiskolában, de még a négyosztályosnál (vagy öt) is jobb, mert oda már csak a maradék megy, akinek nem sikerült a 8 vagy 6 osztályos,

- talán egy ilyen helyen tényleg jobb tanárok vannak (a Szerb Antalban ez volt a helyzet),

- a másik dolog, volt olyan ismerősünk, akinek egy nagyon jó 8 osztályosba jutott be a gyereke, ők azt mondták, hogy itt minden gyerek jófejű, és húzzák egymást fölfelé, akarnak teljesíteni, és tudnak.

Szóval a baj az, hogy egy negyedikes leánygyermek erős befolyásolás alatt van a barátnék által, akik nagyon, de nagyon nem akarják elveszíteni őt, tehát ha nem járt előkészítőre és nem tetszett meg neki a suli, akkor ellenérzéseket vált ki belőle, csupán az elválás érzése miatt,

- de ha nem ez a helyzet és okos értelmes gyermek, akkor észérvekkel lehet rá hatni, főleg ha el lesz neki magyarázva, hogy ő kiválasztott, arra kiválasztott, hogy jobb tanulók között, magasabb színvonalon tanuljon, aminek később meg lesz a jó következménye.

Szóval minden jót, sok erőt és energiát egy jó döntéshez, amihez ne a gyermek is kell, akármilyen kicsi. Mert ha a „csakazértisnemakarom” észérvekkel nem meggyőzhető, akkor a 8 osztályosban az ellenkezés miatt eleve rossz szájízzel megy.

Az a véleményem, hogy a "nagy"lányod sokkal könnyebb helyzetben van, három testvérrel megtanult helyezkedni a világban, úgy gondolom egy ilyen gyerek talpraesettebb egy új közösségben, nem fog elveszni, és önbizalma is van, sőt irányító is lehet.

Én próbálkoznék, ne érezze, hogy Te bizonytalan vagy, sőt érezze úgy, hogy nagyon fontos nektek az ő jövője és, főleg, hogy ez csak jó lehet neki, ha meg mégsem, akkor úgy kell venni, hogy megvolt a főpróba és ötödik után próbálkoztok egy pár hatosztályossal. Ha még ott tanít történelmet István bácsi akkor biztosan. Szerintem azt előre kezdjétek el tanulni nyáron, mert a színvonal magas. A gyerekek szeretik, csak nagyon sokat vár el a dolgozatokban. (Legalábbis nálunk így volt).

Üdv. Mariann!

P.S. Bocs a hosszú lamentálásért, én ilyen vagyok :)

Mariann írta...

Kedves Szitya!
Hosszú ideig tartott amire rájöttem, hogy olyan grafomán levelet írtam, ami csak három részletben megy át az üzenőfaladra, bocsánat érte!
Üdv. Mariann! A szürke nyúl

Mariann írta...

Most már azt is tudom, hogy Szilvi vagy! Meg, hogy egy perccel azelőtt, hogy repítettem a levelet, már nagyjából sikerrel jártál!
Hát akkor hajrá nektek!

Szitya írta...

Kedves Mariann!

Köszi a "grafomán" hozzászólást! Marianne néni nekünk is szimpatikus (ő volt az egyetlen, aki kifejezetten könyörgött nekem, hogy ne vigyem el Zitát, pedig nem is tanította...). István bácsi is itt van még (13 év után most született a második gyereke). Viszont Zita osztályfőnöke egy Mónika néni nevű kedves, de olyan "semmilyen" hölgy lenne.
Zitára is az hatott, hogy ott aztán tiszta lappal indulhat, és bizonyos szorongásai könnyebben oldódhatnak.
Ráadásul, az új igazgatónő irányítása alatt a Tanoda is sokat változott, változik....
A Szerb Antalba járt a Bátyám három gyereke. nekem vegyesek a benyomásaim róla, a harmadik most érettségizik (de lehet, ghogy nem utoljára... :-( ).
Zita egy olyan suliba nyert felvételt, amiről azt mondják, hogy sokkal jobb, mint a Szerb (viszont ugyancsak szép parkja van!).

Köszönöm, még egyszer, Mariann, hogy ilyen részletes voltál!

Üdv és sok sikert a lányodnak!

Szilvi

Névtelen írta...

Szia! (Én is olvastalak már néhányszor:-))

A 8 osztályos gimi előnye nem csak abban van, hogy megnyugodhatsz, hogy felveszik a lányodat majd felsőoktatásban, mert szerintem őt anélkül is felvennék. Ami a plusz előnyt jelenti, az az inspiráló környezet. Ilyen helyeken nem az a menő 13 évesen, aki nem tanul, már akkor diszkóba jár és fiúzik, lóg az órákról. Hanem az, aki közösségi lény, de értékekkel teli, és ettől könnyebb lesz teljesítenie, és kihoznia magából a maximumot bármely területeken, ahol tehetséges. Itt olyan érdeklődő gyerekek vannak, akik sporttal, különórákkal, olvasással, stb. töltik ki azt az időt, amit a 7.8.-os általános sulisok a zülléssel. (Sajnos ez nem családfüggő, mert abban a korban a szülői befolyás szinte elvész, a hangadó barátnők befolyása az úr). Én látom, hogy az az osztálytársam, aki elment ilyen helyre, ma lány létére a minisztériumban ül normális fizetéssel és élettel, és nem tette tönkre az életét már 24 éves korára...Ellenben én, aki SAJNOS nem ezt az utat választottam röplabda karrierem úgy hagytam félbe, hogy 13 éves koromban a cigi miatt nem bírtam az edzéseket. Szerintem jó az a suli, amit írtál, én nagyon jókat hallottam róla, (tudom melyik az, mert irányban lakom (Sashalom szomszédja a kerület:-))emberi szempontból is csak dícsérték a gimit. Hajrá a meggyőzéshez!

Mariann írta...

Sziasztok!
Igen jó tanács nincs a Szerb Antal is felhígult, amikor még a fiam ment elég kevés 6 osztályos gimi volt, talán ha 2 éve indíthatott 2 évfolyamot belőle az iskola, szerintem azóta megszaporodtak, ezért a 8 osztályos magasan jobb lehet. Ez az evolúció, a jobbak kiválasztódása.
Sok sikert aztán majd meglátjátok!
Üdv. Mariann!

Névtelen írta...

Szia,
A sulihoz:
Fiam 8 osztályosban kezdett, nekünk nem vált be... Sok KIS gyerek, osztályközösség nem alakul ki, mert még kicsik hozzá, gimisként kezelik őket, pedig nem azok, tanulni nem tanítják meg őket.., tanárok sem tudják még kezelni a helyzetet, hogy kis ötödikeseket tanítanak vagy gimnazistákat.
Úgyhogy el is jött a gyerek, a 6.-at előkészítőre járással töltötte, felvették egy budai 6 osztályosba.
A nyolc osztályos színvonal messze alulmarad a 6 osztályoséhoz képest. A négyosztályos 5-ös 3-as,gyenge 4-es a 6 oszt.ban. Itt már kialakultabb gyerekek vannak, céltudatosabbak, közösséggé formálódtak mostanra. Ezt látva sajnáljuk, hogy elhoztuk 4. után.
Sok sikert, bárhogy alakul,
Andrea

Szitya írta...

Kedves "sima" névtelen! Szeretném, ha megírnád nekem, hogy melyik sulira gondolsz!
Kedves "névtelen Andi"! Azt szeretném tudni, hogy a te fiadnak melyik 8-osztályos suli nem jött be? Ha nem szeretnétek ide válaszolni, nyugodtan írhattok nekem a balogh.ficsor@gmail.com e-mail címre!

Köszönöm előre is!

Szilvi

Nora írta...

Én a sima névtelen vagyok, Zsóka. A Balassi a XVII. kerületben. Egy ismerősöm bátyja tanít ott, és az ismerősöm is azt mondja, hogy ritka jó suli, nem is értik, miért ilyen "hírtelen" - Nem híres :-). Azt mondták, hogy olyannyira emberséges közeg, hogy észreveszik azt is, ha a diáknak esetleg sok, és ahhoz is alkalmazkodnak, hogy a szülő és tanár kooperáció is nagyon jó. Meg hát tök jó helyen van. Én erre a sulira gondolok, én is erre lakom....

Mindenesetre sok sikert mindehhez.

Üdv.:Zsóka

Nora írta...

Ja, és bocsi a névtelenkedésért, csak a blogger-bejegyzéshez google fiók kell, a sajátom meg csak outlook-os, most kölcsönkértem egy google fiókot....
Zsóka

Szitya írta...

Kedves Zsóka!

Akkor talált-süllyedt és nagyon örülök, hogy ezt írtad!!!!!
Köszönöm, még egyszer, és örülnék, ha azért létrehoznál egy google-fiókot (nagyon egyszerű!) vagy az Open ID-t is használhatod, szerintem, mert lehet, hogy még lenne kérdésem! :-)

Addig is minden jót és köszi még egyszer!

Szilvi