Májusi történések 2.

Versenyek

Nekünk abból mindig jut. Most nem Zitán volt a sor (habár vele is voltunk egy vívóversenyen, de azt talán jobb, ha a felejtőbe dobjuk... :-) ), hanem az versenyzett, aki ezt tulajdonképpen ki nem állhatja....

Igen, Emma ragaszkodott ahhoz, hogy május egyik vasárnapján levonuljunk a festői Tabajdra (amiről eddig is csak annyit tudtam, hogy van ott egy mezítlábas park - amit végül nem volt módunkban meglátogatni), mert ő bizony részt akart venni egy lovas-versenyen. Utólag már azt mondom, hogy nem volt rossz ötlet. Nagyon szép helyen, nagyon szép lovardában egy nagyon érdekes versenyt láthattunk. (A Magyar póni Klub Szövetség szervezésében, ahogy felmértem, ez is egy komoly verseny-rendszer) És az már csak hab a tortán, hogy Emma elhozott egy ezüstérmet (ebben a kategóriában 12 induló volt). Igaz, először berzenkedtünk, hogy miért abban a kategóriában indul, amiben, de így, utólag, azt mondom, hogy Dóri (az edző) nagyon jól döntött. Emma boldogan jött el onnan és végre megjelentek nála az önbizalom csírái (azóta már jártunk többször újra lovagolni Dórinál és Emmus teljesen "kinyílt"; hogy az ideillő szóval éljek: megtáltosodott!!!).

Zita ezen a versenyen nem vett részt, mert előtte való napon volt azon a bizonyos felejthető vívóversenyen és nem akartuk túlterhelni. De nem volt gond. Pláne nem úgy, hogy (azt hiszem) pont azon a héten vehetett részt az iskola színeiben az atlétika diákolimpián, amit a csapatuk meg is nyert (kerületi szinten).