Májusi történések 1.

Kissé elmaradtam krónikási teendőimben. Most igyekszem pótolni - főbb vonalakban.

Anyák napja

Mert, természetesen "hivatalos keretek" között is volt ilyen.

Zitáék osztály sajnos már a harmadik éve "kímél meg" minket, anyákat egy ünnepségtől, noha ezt a kíméletetet nem igényeltük. Jó, tudom, hogy lesz "helyette" évzáró, "alsó-búcsúztató műsor, de akkor is. Javukra írható fel, hogy azért készültek a neves ünnepre, egészen kedves módon. Rajzoltak egy üdvözlőlapot, abba egy szép Dsida-idézetet másoltak, borítékba tették, és rendesen, postai úton elküldték. Pont időben érkezett meg, az anyák napi hétvége elején!

Az oviban ellenben nagy készülődés előzte meg az ünnepséget. Klára és Imó már visszaszámlálták a napokat, "mennyit kell még aludni"-módon. Hát, aranyos is volt! Szerintem jó kis középutat találtak ki az óvónők a "mindeki-mond-egy-verset-akár-akar-akár-nem" műsor és a mostanában elterjedő félben lévő (szerintem ugyancsak aranyos), egyesével, "egymással-szemben-anya-s-gyermeke" megoldás között. Mert főként közösen mondtak és énekeltek mindent, meg eljátszották egy kiterjesztett verzióban a Répa-mesét. Húzta azt a répát a kutya-cica-egérke trión kívül csacsi-malac-kecske-bárány és még ki tudja mi is, mire kijött az a répa. Így aztán, mindenki szerepelt, mindenkin lehetett egy állatos fejdísz. A műsor végén megkínáltak minket az általuk készített kókuszgolyóból (ott végre megértettem a dolgot, hogy Klára miért állítja szentül, hogy "kókuszdiót" csináltak nekünk...), és megkaptuk az apró kezek által kidíszített fakanalakat is, mint ajándékot. Aranyos volt. Nem olyan, könnyfolyamokat fakasztó, hanem olyan szívet-melengető.

A 2.a. is készült műsorral, szerencsére Réka néni nem "kímélt" minket. Ez egy kicsit klasszikusabb, egyesével-kettesével verset mondó, közösen daloló és furulyázó összeállítás volt. A végén minden gyerek úgy tett, mintha csak úgy odabújna az anyukájához, de aztán egyszerre csak dalra fakadtak, a "Családi kört" énekelték el.... Saját készítésű ajándékok itt sem hiányozhattak (fűzött virág és egy anya-portré bekeretezve - csúúúúcs!), és még azt tartom nagyon klassznak az egészben, hogy nem a kissé már elcsépelt verseket hallhattuk, hanem igazán szépeket, újakat, eredetieket. Volt köztük vicces, de nagyon megható is. No, itt már volt is szükség a zsebkendőre, ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.....