Klári-versike

Klára a minap behuncutkodott a dolgozószobába és bűbájologva megfűzött, hogy mindent félredobva, inkább az ő kis dalocskájának a szövegét pötyögjem be a gépbe. Szóval, ehhez még egy helyes kis dallamot is komponált (ami mindig ugyanaz, tehát nem változott a "mű" születése óta). És akkor jöjjön:

Egyszer egy macska
Úgy tölti a napját,
Hogy elmegy sétálni
És nem egerészni!
Nem egerész…
Nem egerész…
Nem egerészni!!!!

A végét lehet még többször ismételni...

Tehát, ez Klára első, saját szerzeményű, dalocskája.
Kláráé, aki szótagolva olvas.
Kláráé, aki ma kiszámolta vacsora közben, hogy mennyi 5*10.
Kláráé, aki a múltkor felállt (!) a ló hátára, és megtartotta magát úgy, hogy a ló sétált.
Kláráé, aki annyira édesen, tudományosan és okosan tud magyarázni.
Kláráé, aki még simán elfér a karomban.
Kláráé, aki este fejből mesét (is) kér. És kap.
Kláráé, aki mindig vicceseket mond.
Kláráé, aki annyit eszik, mint egy kis veréb. És annyit beszél, mint egy rádió.
Kláráé, akinek az ágyában most már van két kispárna, egy nagypárna, "A" Babija, és 14 másik plüssállat.
Kláráé, akinek reggelente benne kell hagyni a kakaójában a kanalat.

Kláráé. Az egyszeri, megismételhetetlen, különleges, tündéri és huncut Kláránké.